A galántai Szent István-templom
Galánta első temploma a 13. század közepén épült. Ez a 18. század közepén földrengés következtében megsemmisült. Az eredeti templom védőszentje is Szent István volt. A mai Szent István-templomot 1797 és 1800 között építették.
A templom kéttornyú, egyhajós klasszicista épület, melyen a barokk stílus néhány jegye is felismerhető. Alapkövét 1797-ben rakták le egy lebontott belvárosi kápolna helyén. 1800-ban fejezték be, és Vilt József Ignác érseki helynök 1809 szeptemberében szentelte fel.
A galántai oltárba Szent Severinus és Szent Simplicius vértanú ereklyéit helyezték el a felszenteléskor. Az 1741-ben készült oltárkép az 1962-ben lebontott Fájdalmas Szűzanya-kápolnából került át a Szent István-templomba. Rendkívül értékes még az 1670-ből való, fából faragott „Fekete Krisztus” néven ismert szobor.
Az istenháza egyik legértékesebb kincse Kubinyi László reneszánsz síremlékének fedőlapja, amely az Árpád-kori plébániatemplom egyetlen megmaradt emléke.
Ami a füvésznek egy ismeretlen növény meghatározása, a csillagásznak új bolygó felfedezése, a vegyésznek eddig ismeretlen vegyi elem kiválasztása, vagy a bölcsésznek eddig nem észlelt észtani törvény létrehozása, az volt ránk nézve egy ismeretlen emlék feltalálása – írta e sírkőről 1870-ben Ipolyi Arnold. Az értékes síremléket néhány éve felújították. Egy másik figyelemreméltó alkotás, Rigele Alajos Kis Szent Terézt ábrázoló és a pozsonyi Mária Terézia-szoborcsoportból származó kőből készült szobra szintén itt látható. A mű különlegessége, hogy felismerhetően a közvitéz csizmás lábszárából faragta a mester, ami egyben korlátokat szabott a szobor alakjának is.
