Haladunk, haladunk, legalább a nyárba…
Ha a parlament bezárja kapuit, az az uborkaszezon kezdetének az első jele. Aztán a nyár közepén szokott egy-két olyan hét lenni, amikor még kormányülés sincs. Ilyenkor a politikával foglalkozóknak általában elvonási tünetei vannak. Hogy ezek enyhébbek legyenek, legalább a parlamenti szakasz nagyívűen búcsúzott.
De még mielőtt a koalíció ezeken a hasábokon is sokat pertraktált stabilitását próbára tevő rendkívüli ülésre térnénk ki – amelyhez horderejében, mivel a kormányzat megmaradása volt a tét, más ülésszak nem fogható –, vessünk egy (vissza)pillantást az ország előrehaladásáról szóló jelentésre, melynek különösen az elfogadása figyelemreméltó, egyben (előre)jelzés értékű.
Az úgynevezett konvergenciajelentést, azaz, az ország vélt haladásáról szóló jelentést Szlovákiának évente be kell nyújtani az Európai Bizottság részére. Még múlt év őszén a 2026 és 2028 közötti évekre vonatkozó költségvetési célokat a GDP 4,1%-os, 3,5%-os és 2,8%-os szintjén határozták meg. A szlovák államháztartási hiány az elkövetkező években a kezdetben tervezettnél lassabb ütemben fog csökkenni. Az idei évre előrejelzett 4,3%-os bruttó hazai termék (GDP) arányos szintről 2027-ben 4,2%-ra, 2028-ban pedig 4,1%-ra mérséklődik – áll a parlament elé terjesztett dokumentumban.
S hogy mi az oka a lassúdad csökkenésnek? Aki azt gondolná, hogy a válasz: a kormány gazdaságpolitikája, téved. A helyes válasz: a külső környezetből fakadó lassabb növekedés, a geopolitikai bizonytalanság, az EU versenyképességére nehezedő nyomás.
A minisztérium emlékeztetett arra, hogy a 2024-ből származó eredeti középtávú tervben a hiány fokozatos csökkenését várták a GDP 3%-os szintje felé 2027-ig. A makrogazdasági környezet azonban 2024 ősze óta jelentősen romlott, ezért a célokat fokozatosan felfelé módosították. A baljós részt a végére hagyták: kedvezőtlen gazdasági környezet miatt az államadósság stabilizálása, majd azt követő csökkentése a minisztérium szerint két kormányzati cikluson átívelő konszolidációt igényel. És ezt a jelentést 77-en fogadták el, csak Richard Glück nem szavazta meg, de az ő voksát hozzáképzelhetjük, mert egyébként minden kormánypárti indítványt megszavaz, biztos csak cigizni ment. A szám, amellett, hogy az ország gazdasági kilátásai szempontjából oly fontos konvergenciajelentésre így most már rá lehet ütni a stemplit, és tovaküldeni Brüsszelbe, azért is fontos, mert gazdasági kérdésekben deklarálta a koalíció egységét.
Múlt szerdán, mintegy 130 programpontot szeptemberre halasztva befejeződött a parlament aktuális, 52. ülésszaka. A képviselők azonban nem kezdhették meg megérdemelt, három hónapos szabadságuk letöltését, Alkotmánybíróság kötelezte őket ugyanis egy újabb ülésre.
A taláros testület szerint a jelenlegi kormánynak már tavaly októberben kötelezettsége keletkezett a bizalmi szavazás kezdeményezésére, akkor járt le ugyanis az adósságfék legszigorúbb szankciói alóli kétéves mentessége. A szlovák államadósság már hosszabb ideje a legmagasabb sávban tartózkodik; az európai statisztikai hivatal, az Eurostat 2025 októberében megerősítette, hogy az adósságráta elérte a bruttó hazai termék (GDP) 59,7 százalékát.
Fentebb olvashattuk az okfejtést, hogy a lassú csökkenésnek mik lehetnek az okai. Mivel a kabinet azóta sem terjesztette a parlament elé az indítványt, ellenzéki képviselők egy csoportja az Alkotmánybírósághoz fordult a költségvetési felelősségről szóló törvény vonatkozó passzusainak értelmezéséért, amely kimondta, a kormánynak indokolatlan késedelem nélkül be kell nyújtania a kérelmet abban a pillanatban, amint megállapítást nyer, hogy az adósság mértéke eléri vagy meghaladja a törvényben rögzített küszöböt.
Robert Fico úgy húzta be ezt a bizalmi szavazást, hogy ott sem volt. Na jó, az ülés elején azért még igen, megszabta az irányt, de aztán sietnie kellett az Európai Tanács ülésére, Brüsszelbe. A koalíciós pártok, biztos, ami biztos, 12,5 órában, a lehetséges minimumban korlátozták a vitát, de egyébként ennyi időre sem volt szükség, bő egy munkanap alatt, mintegy 8 órányi vitát követően meg is lett az eredmény: az összes, így vagy úgy koalíciós kéz a folytatásért emelkedett a magasba.
Amikor látjuk, milyen csikorogva működik a koalíciós gépezet, látva a belső ellentéteket, az egyre fogyatkozó koalíciós frakciótagokat, arra gondolhatunk, így bizony a holnapot sem érik meg. A bizalmi szavazás kapcsán azonban Robert Fico (és tsai.) megmutatta, ha a tét komoly, tudja hozni a számokat.
A fiatalabb olvasók számára hihetetlennek tűnhet, de 2006-ban, Mikuláš Dzurinda második országlásának végnapjai idején nálunk még nem volt Netflix. De ha akkor kellett volna a streaming szolgáltatón nagy sikerrel vetített Kártyavár című sorozat forgatókönyvét megírni, az egyik tanácsadónak bizonyosan a sokat próbált akkori miniszterelnököt kérhettük volna fel. Neki voltak ötletei arra, hogyan lehet a többséget biztosítani akkor is, ha az papíron nincs meg.
Azt nem tudjuk, hogy Robert Fico regnáló kormányfő ezt tőle tanulta-e, vagy IQ-ból hozza, mindenesetre sikerrel kiszervezett két „problémát” a koalíciós többség háza tájáról. Peter Kmecet és Miroslav Radačovskýt nagyköveti székbe ültette.
Peter Kmec bicskája az európai uniós alapokért és helyreállítási tervért felelős miniszterelnök-helyettesi posztba tört bele. Leváltását követően ült vissza a parlamentbe, és nem beszélt ki a kórusból, esetében így a nagyköveti pozíció tipikus politikai kompenzáció.
Miroslav Radačovský története sokkal viharosabb, kiszámíthatatlanabb, és kiválóan példázza a szlovák politikai élet populista térfelének működését. A politikus eredetileg az SNS listáján indult, s mandátumot ugyan nem szerzett, de pótképviselőként 2025 márciusában mégis bekerült. Radačovský nem ült be az őt jelölő nemzetiek frakciójába, hanem közvetlenül a kormányfővel egyeztetett, értjük, hogy ez mit jelent... Kmec most olaszországi, Radačovský pedig ciprusi nagykövetként dolgozhat a továbbiakban.
Hétvégén ült össze a Magyar Szövetség Országos Tanácsa, melynek központi témája a helyi és megyei önkormányzati választásra való felkészülés volt.
Gubík László szerint a pártnak jobbról és balról egyaránt akad kérője, „és mindenki érzi, hogy a Magyar Szövetség a gamechanger, és döntő tényező lehet a nagy játékban, már ha felnövünk a feladathoz." A pártelnök szerint a kormányoldalon egyértelmű a képlet: Robert Fico átdobta a pártot a palánkon.
– mondta a pártelnök.
Az ellenzéki oldallal kapcsolatban kifejtette: „Ott sincsenek barátaink, legfeljebb lehetnek ügyeink mentén politikai szövetségeseink. Lehetnek, ha megadjuk magunknak az esélyt a lehetőségeink tisztázására ahelyett, hogy önsorsrontó módon karanténba zárnánk, és már a puszta tárgyalásért is kárhoztatnánk magunkat."
Az Országos Tanács a jövőre nézvést kizárta a Smerrel és a Republikával való együttműködést.
A Magyar Szövetség legalább két megyében önálló megyeelnök-jelöltet állít: Nagyszombat megyében Berényi Józsefet, Nyitra megyében pedig Csenger Tibort. Pozsony megyében Juraj Droba, Besztercebánya megyében Ondrej Lunter jelöltségét támogatják, Kassa megyében pedig még nem zárultak le a tárgyalások.
Berényi József a tanácskozásról távozva úgy fogalmazott, mivel nem érzi a pártelnök támogatását, nem biztos benne, hogy elvállalja az elnökjelöltséget Nagyszombat megyében. Erre reagálva Gubík hangsúlyozta: a járási konferenciák döntéseit tiszteletben tartják. A már elfogadott megyei képviselőjelöteket az Országos Tanács változtatás nélkül jóváhagyta.
Ugyanakkor azokban a járásokban, ahol a párt jelöltjei a legutóbbi választáson elért eredményhez képest gyengébben muzsikálnak, kötelezően tisztújítást kell majd tartani.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2026/26. számában.
