Fontos lenne, hogy a magyar hivatalos nyelvvé váljon regionális szinten

A nagyszarvai ügy kirobbanásakor Peter Pellegrini szlovák miniszterelnök személyesen látogatott el Nagyszarvára, Martina Lubyová oktatásügyi miniszter pedig a segítségéről biztosítja a nagyszarvai szlovák szülőket. Röpke fél év alatt módosul a közoktatási törvény a szlovákok javára. Mi ez, ha nem kettős mérce?

Igen, valóban van egyfajta kettős mérce, és ez nem csak ebben az esetben látható. Tavaly például iskolabuszt indított az állam a doborgazi szlovák iskolások számára, miközben iskolabuszra több magyar iskolának is szüksége lenne, mégsem kapnak központi segítséget. Ugyanakkor ezt csak mi, magyarok látjuk. A szlovák közvéleménynek nincs tudomása róla, milyen nehéz helyzetben vannak a magyar iskolák, és milyen küzdelem folyik sok helyen az iskolák megtartásáért.

A módosult oktatási törvény értelmében, ha az önkormányzatok nem állapodnak meg az iskolakörzetek kialakításáról, akkor ez a jogkör a já­rási hivatalokra száll át. A módosítást a Most‑Híd parlamenti képviselői is megszavazták, arra hivatkozva, hogy a magyar közösségnek is kedvez, mivel nem tartalmaz megkötést a minimális osztálylétszámmal kapcsolatban.

A módosítás a magyar iskolák számára semmilyen előnnyel nem jár. Előnyként olyan dolgokat szoktak megemlíteni a politikusok, amik eddig is a törvényben voltak. A minimális osztálylétszám a magyar iskolákra eddig sem vonatkozott. Egy hipotetikus és teljesen valószínűtlen zsolnai magyar iskolaalapításnak nem változtak a feltételei. A módosítás, azonkívül, hogy a minimális osztálylétszámra vonatkozó kedvezményt kiterjeszti a szlovák iskolákra is, az iskolakörzetekről való végső döntést az önkormányzatoktól áthelyezi a kerületi székhelyen található járási hivatalokhoz, tehát Nagyszarva esetében a nagyszombatihoz. Ez magyar szempontból semmiképpen sem előnyös. Nincs olyan régió, ahol nagyobb számú iskola nélkül rendelkező magyar diák lenne, akik nincsenek képviselve az önkormányzatokban, és ezért éppen az önkormányzatokkal szemben a kerületi székhely szerinti járási hivatalok tudnák képviselni az érdekeiket.

A módosításnak van ezen kívül egy általános káros hatása is: újabb beavatkozást jelent az önkormányzatok autonómiájába, és az oktatási reform célját ássa alá. A reform első lépéseként megtiltották a községeknek, hogy kis létszámú iskolákat tartsanak fenn, majd a magyar iskolákra kivételt tettek, most a szlovákokra is. Sőt egyenesen kötelezhetőek lesznek az önkormányzatok a járási hivatalok által, hogy iskolát tartsanak fenn ott is, ahol ennek nem látják értelmét. Az ilyen véletlenszerű beavatkozások nagyon megnehezítik az önkormányzatok számára a hosszú távú tervezést.

Az Iniciatíva BKZ polgári társulás (a nagyszarvai szlovák szülők) többször is nyilatkozott, hogy a szlovák osztályok gazdaságilag segítenék a nagyszarvai magyar alapiskolát, amely nincs kihasználva. Eközben elhangzott, hogy az állam nem biztosít anyagi fedezetet az osztálynyitáshoz.

Az iskola költségvetése nemcsak az épület fenntartásából áll, hanem a személyzet béréből is. Az új iskolához új tanárok is kellenek. Általánosságban 20 diákos osztálylétszám alatt az iskolák ráfizetésesek, költségvetésüket a község egészíti ki. Ez a nagyszarvai szlovák iskolára is vonatkozik. Ami a kapacitást illeti, ha jól tudom, az iskolaépület nem elég nagy két teljes szervezettségű iskola számára. Ezt a jövőben a BKZ képviselői is konténer­osztályokkal tervezik megoldani. Összességében tehát anyagilag hátrányos az önkormányzat számára az iskolanyitás. Nem tudom, ez milyen súllyal esett náluk a latba, de az aggodalmaik megalapozottak. Ebben az esetben a kormány tényleg megtehette volna, hogy anyagi segítséget nyújt az önkormányzatnak az iskola fenntartásához, ha már törvénymódosítással kényszeríti az iskolanyitásra.

Az utóbbi években Pozsony közelében lévő falvakba tömegével telepednek be a szlovák lakosok, ami mindig erőteljesebb hatásokat fejt ki az ott élő magyar közösségekre. Az eredetileg színtiszta magyar falvak kezdenek mindinkább elszlovákosodni, megváltoztatva az évszázados etnikai arányokat.

A nemzetiségin kívül van a kérdésnek egy általános vetülete is. Több helyről komoly aggályként merül fel, hogy az infrastruktúra fejlesztése nem képes lépést tartani az új lakók számának növekedésével. Az állam feladata olyan szabályok felállítása, hogy az új építkezések ne terheljék meg a községeket közlekedési, környezetvédelmi és egyéb szempontból. A községek feladata pedig ezeknek a szempontoknak a helyi fejlesztési tervekben való érvényesítése. Mindkét téren komoly hiányosságok tapasztalhatók.

Nemzetiségi szempontból nem önmagában a migráció a probléma, hanem az, hogy az új lakosok megjelenésével a kisebbségi jogok csorbulnak. A nyelvhasználati jogok nagyon gyöngék, és a meglévők is lakossági arányszámhoz kötöttek. A gyakorlati érvényesítésük pedig erős magyar önkormányzati jelenlétet kíván. Európában teljesen szokványos az a szabályozás, amely egyes régiókban kötelezővé teszi a kisebbségi nyelvek használatát a közfeliratozásban, a közszolgáltatások nyelvében és a közalkalmazotti állások betöltésénél is. Ezenkívül az új lakosokat ösztönzi a helyi nyelv elsajátítására. Ebből nálunk semmi sem érvényesül a gyakorlatban, ezért a beköltözés automatikusan a községek nyelvváltásával is jár. A migrációt nem, de a vele járó nyelvváltást befolyásolni tudná egy kisebbségbarát szabályozás. Egyébként is fontos lenne, hogy a magyar hivatalos nyelvvé váljon regionális szinten, de az említett községekben különösen.

Követem a BKZ Kezdeményezés közleményeit, s ezekből számomra az derül ki, hogy nincsenek tisztában azzal, miért ellenzi az önkormányzat a szlovák iskola létrehozását. Nem tudatosítják, hogy a szlovák törvények mennyire előnyben részesítik az ő nyelvüket az őshonos magyar lakosokéval szemben. A fentieken kívül jó példa erre az is, hogy a magyar nyelvet a szlovák iskolákban sehol nem oktatják, önkéntes alapon sem, a magyar többségű községekben sem. Az állam arra ösztönzi a szlovákokat, hogy ne tanuljanak meg magyarul, így szlovák nyelvűvé formálják a környezetüket, amihez a szlovák nyelvi jogok teljes skáláját garantálja számukra.

Ezt a beköltözők nem tartják problémának, mert maguk is úgy gondolják, hogy Szlovákiában a szlovák nyelvnek mindenütt előnyt kell élveznie a magyarral szemben. Így nehéz megérteniük az önkormányzat döntését, hiszen a magyarok ezt fontos kérdésnek tartják, és nem szeretnék elfogadni a másodrangúságot. Lehet, hogy közelednének az álláspontok, ha a magyar lakosok érvei is megjelennének a BKZ kommunikációjában, ha arra reflektálnának. Enélkül azt sem tudjuk, mit gondolnak erről a helyzetről a szlovák szülők. Nem ők a felelősek az egyenlőtlen helyzetért, hanem a törvények. Lehet, hogy egy részük támogatná is, hogy a gyerekeik magyar nyelvet is tanuljanak a helyi iskolában, a jobb beilleszkedés végett.

A szakemberek a többnyelvűség pozitív példáira hivatkoznak más európai országok régióinak esetében. Mondana néhány példát?

Franciaország flamandok lakta területein (6 község részleges kivételével) tilos a francia nyelv használata a hivatalos szférában, tehát hivatalos ügyet intézni, szolgáltatásokat igénybe venni, oktatásban részesülni kizárólag flamand nyelven tudnak a francia nyelvű lakosok, és viszont: a flamand anyanyelvűek a francia régiókban. Ennek az a célja, hogy a régiók nyelvi szerkezetét megőrizzék, és erősen ösztönözzék a beköltözőket a helyi nyelv elsajátítására.

Arra is van példa Európában, hogy magát a költözést, tehát az ingatlanvásárlást és a lakhelybejelentést akadályozzák a nyelvtudás hiányában. Erre a legjobb példa a finnországi Åland‑szigetek, amely svéd nyelvű régió. Minden ország másképpen próbálja védeni a kisebbségi nyelveket. A hatékony megoldások közös eleme, hogy a vegyes lakosságú területeken a nyelvek egyenlő státuszt élveznek, a kisebbségi nyelv hivatalos, és azt a többségi nemzet tagjai is tanulják az iskolákban. Ilyen megoldásra lenne szükség Szlovákiában is.

A magyar falvakba betelepülő szlovákok gyakran megdöbbenve tapasztalják, hogy itt magyarok élnek, és a magyar a domináns nyelv. Nem ismerik az itteni viszonyokat. Megoldás lenne a toleranciára való nevelés az iskolákban, ha bemutatnák a kisebbségek történelmét is?

Szerintem kevésbé jellemző, hogy az új lakosok ne tudnák, a magyar a domináns nyelv a felső‑csallóközi községekben. Inkább azt hiszik, hogy az őslakosoknak kell alkalmazkodniuk, és olyan nyelvi környezetet akarnak, amelyben minden szolgáltatást elérnek szlovák nyelven is, a magyar elsajátítása nélkül. Ez az esetek nagy részében nem okoz problémát, hiszen a mítoszokkal ellentétben nem igaz, hogy Dél‑Szlovákiában ne lehetne szlovákul kenyeret venni vagy ügyet intézni.

A konfliktus inkább abból adódik, hogy ez a magyarok egymás közti nyelvhasználatát is szlovákká formálja. Ahol egy társaságban (és mindegy, hogy egy hivatalos helyzetről, kulturális eseményről, vagy egy baráti focimeccsről van szó) magyarok és szlovákok vegyesen vannak jelen, ott a társalgás szinte mindig szlovák nyelvű, hiszen a szlovákok csak azt értik. Ez is az egyenlőtlen helyzet következménye. A magyarok sérelmezik, hogy a nyelvük nem egyenrangú a szlovákkal, hiszen mindig nekik kell alkalmazkodniuk a szlovákokhoz. A szlovákok számára pedig mindez természetes, hiszen mivel a szlovák az egyedüli államnyelv, szerintük az ország egész területén elsőbbséget kell élveznie a magyarral szemben. Ehhez az alkotmány és a nyelvtörvény biztosítja az ideológiai muníciót. Természetesen ettől függetlenül a toleranciára való nevelés nagyon fontos dolog, erre valóban nagy szükség lenne, de nem hiszem, hogy a kérdést megoldaná. A kisebbség és a többség közötti aszimmetrikus viszonyt nem változtatná meg. Az előítéleteket enyhítené, de a hierarchia eltörléséhez az azt támogató jogszabályoknak is változniuk kellene.

A beköltözött szlovák újtelepesek jelenleg még politikailag nincsenek képviselve az egyes önkormányzatokban. A nagyszarvai ügy kapcsán azonban felvetődött, hogy ha bekerülnének a testületbe, sokkal könnyebben elérhetnék a céljaikat. Mi vár a csallóközi magyar községekre, ha ez tényleg megtörténik?

Az önkormányzatok összetételének változása kis késéssel követi a lakosság összetételének változását. Ez azt jelenti, hogy ezekben a községekben is néhány választási ciklus múlva jelentős lehet a szlovák képviselők aránya. Ahol többségbe kerülnek, és mondjuk a polgármestert is ők adják, az hamarosan oda vezet, hogy az önkormányzati hivatali ügyintézés szlovák nyelvűvé válik, a magyar nyelv kikopik belőle. A szlovák képviselők tipikusan nem magyar­ellenesek, csak egyszerűen nem tartják fontosnak ezt a kérdést. Nem gondolják, hogy a községnek kellene olyan nyelvi jogokat biztosítani, amire a törvény nem kötelezi. Itt is megmutatkozik a törvény előtti egyenlőtlenség, hiszen a szlovák nyelvi jogokat a törvény garantálja egy teljesen magyar többségű testülettel szemben is. A szlovák képviselők sokszor nem értik, milyen fontos szerepe van a községnek a nemzetiségi jogok biztosítása terén – a magyarok számára ezek feltételeit sokszor a községi önkormányzatok teremtik meg, a szlovákok számára ezeket törvény garantálja.

(Az interjú a Magyar7 c. hetilap 2019/6. számában jelent meg.)