Engedjük, hogy bevésődjön szívünkbe Esterházy helytállása és életszentsége

B. Vida Júlia 2019. március 23., 08:40

A Rákóczi Szövetség és az Esterházy János Emlékbizottság Esterházy-díjjal tüntette ki Ďurčo Zoltánt, a Nyitrai Egyházmegye magyar püspöki helynökét, aki sokat tett az Esterházy-kultusz ápolásáért. A díjazott szerint a keresztény hitében soha meg nem ingó, a felvidéki magyarság mellett a végsőkig kitartó mártír emlékének életben tartása a mi magyar közösségünk ügye kell hogy legyen.

Fotó: magyarkurir.hu

Kezdjük a beszélgetést kicsit régebbről. Ön több éven át vezette a Jó Pásztor Alapítványt. Hogy érzékeli, változott valami a papi hivatások választása tekintetében?

Ami a papi hivatások alakulását illeti, azt egy hullámvölgyhöz hasonlítanám. Még a forradalmi változások előtti időkben, az átkos rendszerben a Garam mentén is, amely missziós területnek számít, akadt 9-10 magyar fiatal, aki a papi hivatást választotta. Huszonhét éve szolgálok Érsekújvárott, és az utóbbi 15 év során több mint tízen léptek a papi pályára. Érdekes módon most, amikor már egyházi iskoláink is vannak, nem választják maguknak ezt a hivatást a fiatalok. Most éppen lent vagyunk a gödör alján e tekintetben, ami nagyrészt ennek a kornak a következménye is. Pedig sokat teszünk azért – például a ministránstalálkozókkal –, hogy legyenek új papjaink, de lehet, hogy ennek az eredménye kicsit később érik be. Nehéz hivatás ez, aminek választását nem segítik a mostanában napvilágra került botrányos egyházi ügyek sem. Azok közül, akik el is indulnak ezen az úton, sokan megtorpannak, félbehagyják.

Az élet más területein is nehezen megy ma az elköteleződés.

Plébánosként azt tapasztaljuk, hogy a fiatalok nem kötnek házasságot. Az egyház, a hit gyakorlása azonban működhet másként is, nemcsak papokkal. Tőlünk nyugatabbra pasztorációs asszisztensek – olykor nők is – végzik a szolgálat dandárját, van, ahol a pap csak havonta egyszer tart misét. Magyarországon, ahol szintén kevés a katolikus pap, ez a fajta szolgálat ugyancsak működik. Amiben mi itt, a Felvidéken jók vagyunk, az a papok átlagéletkora. Ez 42 év. Ezért reménykedhetünk abban, hogy még 20-25 éven keresztül lesz, aki misézzen a templomokban. Utána azonban komoly problémával szembesülhetünk. Az egyháznak erre is gondolnia kell, és időben fel kell rá készülnie, rugalmassá  válnia. Mi már elindultunk ezen az úton, nálunk itt, Újvárban a házasságra való felkészítést már laikusok végzik.

Mikor és hogyan ismerkedett meg a vértanúhalált halt Esterházy János életével?

Helynökké való választásom után kezdődtek a szentmisék a szülőfalujában, Nyitraújlakon, ahová a környékről, elsősorban Zoboraljáról érkeztek a hívek. Aztán sor került az első emléktábla elhelyezésére, amibe már bekapcsolódtam, hiszen ez a püspökség jóváhagyásával történt. Elindultak az Esterházy lelki üdvéért szolgáltatott szentmisék, helynökként nekem adatott meg az a kitüntetés, hogy ezeket én celebráltam. Magam is vicsápapáti származású vagyok, s úgy érzem, Esterházy János a szó szoros értelmében képviselte a szüleimet és a nagyszüleimet is, az akkori 80 ezres magyar közösséget. A mártír gróf 1957-ben halt meg, amikor négyéves voltam. Nagyon felemelő volt papként szentmisét szolgáltatni érte, és a hálámat kifejezni iránta. Nem kis öröm, hogy Érsekújvárban Szent II. János Pál pápa szobrának felavatásával egy időben került sor Esterházy emléktáblájának a felavatására.

Képgalériánk:

Később az alsóbodoki zarándokhely létrehozásában is aktívan részt vett. Hogy emlékszik vissza a kezdetekre?

Ott megint csak a küldetésemnél fogva be kellett kapcsolódnom, mivel Nyitraújlakon nem jött számításba, hogy az ottani volt Esterházy-kápolnában, melyet a család nem kapott vissza, Esterházy-emlékhelyet alakítsunk ki. Más megoldást kellett keresni, annál is inkább, mert a grófnak az volt a végakarata, hogy otthon halhasson meg, ami sajnos nem teljesülhetett. A mírovi börtönben hunyt el, földi maradványaihoz a lánya, Esterházy-Malfatti Alice nem kevés utánajárással jutott hozzá. Ennek az urnának az elhelyezésére kerestük a méltó helyet. Paulisz Boldizsár kezdeményezésére kezdődött el a kápolna felépítése Alsóbodokon, ami további teendőket generált. Például nevet kellett találni az új építménynek. A Szent Kereszt felmagasztalása nevet adtuk a kápolnának, hiszen Esterházy egész élete során Krisztus követője volt, felvette a keresztet s meghozta az áldozatot. Reméljük, hogy az engesztelő áldozatot is, a szlovák–magyar megbékélés érdekében. Tudjuk jól, hogy Esterházynak lett volna lehetősége tárca nélküli miniszteri poszt betöltésére, kaphatott volna bársonyszéket. Ő nem ezt választotta, hanem a felvidéki magyarság szolgálatát, ami egyben megpecsételte a sorsát is.

Most pedig már ott tartunk, hogy napokon belül, március 25-én, hivatalosan is megkezdődik Esterházy boldoggá avatási eljárása. Milyen reményekkel tekint az eljárás elé?

Már magának a folyamatnak az elindítása sem volt egyszerű, hiszen az az egyházmegye kezdeményezheti a boldoggá avatást, ahol az illető született vagy elhalálozott. Végül mégis a krakkói érsekség indítja el a folyamatot, ami nagyon hosszadalmas lefolyású lehet. Március 25-én megkapják kinevezésüket a bizottságok tagjai, akik elkezdik Esterházy életének feltárását, történelmi kutatás kezdődik, amiben már eddig is oroszlánrésze volt Molnár Imrének. Arra is fel kell készülnünk, hogy nemcsak pozitív, hanem negatív hozzáállással is találkozni fogunk, hiszen személyét mindeddig nem rehabilitálták, csak a Szovjetunióban, pedig megjárta a poklot, és koncepciós per áldozata lett. Ennél azonban sokkal fontosabb, hogy egész életében egy ügyért, Jézus követőjeként dolgozott. Az a csodálatos, hogy Esterházy kultusza alulról jövő kezdeményezésként indult el, ráadásul Esterházy példás életet élt. Úgy gondolom, az értékek mentén kellene társadalmi párbeszédet folytatni az egymással szembenálló feleknek a személyéről. Ő volt az az ember, aki rendületlenül kitartott, nem állt át arra az oldalra, ahonnan többet remélhetett volna. Egy pillanatra sem feledkezett meg Istenről, s nekünk sem árt emlékezetünkbe vésni, hogy Istenhez tartozunk.

Mivel a boldoggá avatás hosszú folyamat, addig is mi a feladatunk nekünk, felvidéki magyaroknak?

Az, hogy a kultuszát fenntartsuk és felvirágoztassuk a Felvidéken és a Kárpát-medencében. Úgy látom, hogy Alsóbodok már valóban egy központtá, zarándokhellyé vált. S már nemcsak lengyelek, anyaországbeliek, de csehek és más népek fiai is elzarándokolnak oda. Ha engedjük, hogy beíródjon a szívünkbe az ő helytállása és életszentsége, akkor a kultusz élni fog. Lépésről lépésre haladva lehet ezt a fajta Esterházy-tiszteletet felvirágoztatni, a többi pedig Isten kezében van. Gróf Esterházy János már Isten szolgája, megérdemli a tiszteletünket, hiszen egész életét másokért élte. A Szentírás sorai nagyon is egybecsengenek az ő vértanúéletével, elég, ha Jézus szavaira gondolunk: aki utánam akar jönni, vegye fel keresztjét. Esterházy pontosan ezt tette.

(Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2019/12. számában)

0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS