Egyre butulunk? A mai iskolarendszer nem nevel gondolkodó nemzedéket

A középiskolákban jelenleg folynak a szóbeli érettségik. A diákok kötelezően szlovák és magyar nyelvből, egy világnyelvből (általában angolból), valamint egy vagy két kötelezően választott tantárgyból vizsgáznak. Mindez pár év múlva megváltozhat: az Iskolaügyi Minisztérium azt fontolgatja, hogy a kötelező érettségi tantárgyak közé ismét besorolja a matematikát. Ehhez azonban először koncepcionális változás szükséges.  

Már 2012-ben, Čaplovič minisztersége idején is szó volt erről, a Szlovák Matematikai Társaság pedig évek óta sürgeti a kérdést. Erre jó okuk van. Többször nyilatkozták, hogy a mérnöki, gazdasági és informatikai egyetemeken egyre nehezebb tanítani, a diákok alapfogalmakkal nincsenek tisztában. Az első év többnyire azzal telik, hogy átvegyék a diákokkal a középiskolai tananyagot. És a színvonal évről évre gyengül. De nem csak a művelt, elit réteg tudásával van gond. Napjainkra egyre súlyosabb a helyzet a munkaerőpiacon is: mind kevesebb az olyan fiatal, aki hibátlanul, fejben el tudja végezni alapműveleteket. Ez pedig komoly hiányosságokat okoz például az autógyártásban. Valamit tehát tenni kell. Berta Tündével, a Selye János Egyetem Matematika és Informatika Tanszékének oktatójával beszélgettünk.

Ön is egyetért a Szlovák Matematikai Társasággal? Szükséges a kötelező matematika-érettségi bevezetése?

A nagy kérdés nem is az, hogy kötelező legyen-e vagy se. Hanem, hogy sikerül-e emelni a matematikaoktatás színvonalát. Az egész oktatási koncepciót alapjaiban kell újragondolni, méghozzá az összes természettudományi tárgyéval együtt. Ha a kötelező érettségi – amit csak két szintűnek tudnék elképzelni – ezt vonná maga után, örülnék neki. Ugyanakkor addig nem lehet bevezetni, amíg nem történik meg a változás. Mert ilyen kevés óraszámmal és lebutított tananyaggal nem lehet érettségi elé vinni a diákokat.

Mit ért az alatt, hogy „lebutított tananyag”?

Egészen 2008-ig kell visszanyúlnunk. Ekkor a szlovák iskolarendszer hatalmas reformot indított el, annak ellenére, hogy számos pedagógusfórumon tiltakoztak ellene. Felerősítették az idegen nyelvek oktatását, ugyanakkor leegyszerűsítettek minden mást, különösen a természettudományokat. Hogy csak egy példát mondjak: az alapiskolákban csak heti négy órában tanulnak matematikát a gyerekek, az addigi 5-6 órával szemben. Ez azelőtt elképzelhetetlen volt. Ezzel együtt maga a tananyag is egyszerűbb, kevesebb lett. Erre épül rá a középiskola – ahol már megmutatkoznak a hiányosságok. Különösen a gimnáziumi matematika tanárok szenvednek, akiknek ezeket a hiányosságokat be kellene hozni, ámde nekik is kevesebb órájuk van, mint 2008 előtt. 

A következő lépcső pedig a főiskola. Most kerülnek ki az iskolarendszerből azok a végzősök, akik már szinte csak az új rendszer szerint tanultak. Most kezd visszaigazolódni, hogy a 2008-ban bevezetett reformok működnek-e.

És sajnos úgy tűnik, a reform nem volt sikeres.

Egyetemi oktatóként azt érzékeljük, hogy a diákok már alapvető fogalmakkal sincsenek tisztában. Nem tudnak törtekkel dolgozni, nem tudnak egyenleteket megoldani, nem ismerik a változó fogalmát – és ez alapiskolás tananyag! Persze, kivételek vannak, és a diákok tudásszintje attól is függ, melyik középiskolába jártak. De ez egy általános jelenség, ami Szlovákia összes egyetemére jellemző.

Most ugyebár azokról a fiatalokról beszéltünk, akik a jövő értelmiségét képezik majd. De mi a helyzet a társadalom többi rétegével?

Ha a jó képességű diákok tudásszintje csökken, akkor az tolódik le az összes többi társadalmi szint felé is. A későbbi, egyszerű munkásember tudása is kisebb lesz.

Mindez a matematikán múlik? Végül is számos olyan ember van, akinek a mindennapi munkája során egyáltalán nincs szüksége matematikára. 

Nem, nem csak a matematikán. Az új reformmal csökkent a többi tantárgy színvonala is. De az, hogy a matematikát ennyire könnyedén kezeljük, az végzetes hiba. Ugyanis

Például sokan nem tudják, de az értő olvasás és a matematika kéz a kézben járnak, az egyik fejleszthető a másikkal. Nem mindegy ugyanis, hogy azt mondjuk: „éhes vagyok és fáradt”, vagy „éhes vagyok vagy fáradt”. A kérdés az, hogy később, felnőttként tudunk-e majd olvasni a szavak mögött – és egyre gyakoribb az olyan fiatal, aki gyakorlatilag nem tudja értelmezni, vagy félreérti azt, amit olvas. De mondjunk egy másik példát: matematika segíti az idegen nyelv tanulását is. Ugyanis a nyelvtani szerkezet bizonyos szabályszerűségeket követ, pont úgy, mint a matematika. És ha a tanuló logikus gondolkodással megérti a nyelvtant, onnantól kezdve már csak szavakat tanul. Nem utolsó sorban a matematika erősíti a problémamegoldó képességet. A szöveges feladat arra tanít, milyen módszerrel, hogyan oldjunk meg egy problémát. Van-e hozzá eszközrendszerünk? Az eddigi tapasztalataink alapján lehet-e ezt vagy azt kamatoztatni, vagy más irányból közelítsük meg a kérdést? Összességében tehát a matematika egy gondolkodásmód, ami – fontos megjegyezni – teljesen más oldalról mozgatja meg az agyunkat, mint a humán tárgyak. A humán és a reál tantárgyak együttesen nevelnek ütőképes generációt. 

Modern korunkban sokan úgy érzik: fölösleges túlterhelniük magukat például a szorzótáblával. Mindenkinél ott a mobil, egyszerűen csak előkapjuk, és máris összead, szoroz helyettünk...

Ez tökéletesen igaz.

És pontosan az okos eszközök miatt hangsúlyoznám az összes természettudományi tárgy fontosságát is. Mert sokan azt hiszik, minek tudni ezt vagy azt, az interneten minden ott van! Valóban. De ha nincsenek alapismereteink, honnan fogjuk tudni kiválasztani, melyik cikk igaz, és melyik hamis? De visszatérve a szorzótáblára: igen, a matematika olyan tantárgy, amit tanulni kell. Pontosabban gyakorolni, méghozzá sokat. A diákoknak ezen kívül meg kell tanulniuk koncentrálni, és pontosan dolgozni. Ezért nem szeretik olyan sokan a matematikát. Mert munka van vele, és ha valaki kihagy egy lépcsőt, nem tud tovább lépni, és lemarad. 

Tehát vissza kell térni a régi iskolához? Úgy, ahogy mi tanultunk 30-40-50 évvel ezelőtt?

Nem hiszem, hogy visszatérhetünk. A mai gyerekeket más, és sokkal több inger éri. Azok a nyugati minták, amelyek eljutnak odáig, hogy lassan írni sem kell tudni a gyereknek (helyette számítógépen pötyögtetnek), nem tartom követendőnek.

Hogy az milyen legyen, azt nem tudom, de hogy nem lesz könnyű megalkotni, az egészen biztos. Mert kérdés, hogy milyen tantárgyak rovására emeljék meg a természettudományi órák számát? Ha az Iskolaügyi Minisztérium elkötelezi magát a matematika érettségi mellett, akkor nagyon nagy józanságra lesz szüksége az új koncepció megalkotásakor. De akár elkötelezi magát, akár sem, nekünk, felvidéki magyar pedagógusoknak tőlük függetlenül össze kell kapnunk magunkat.

Mármint a matematika oktatás terén?

Nem csak. Ahogy mondtuk, a mostani rendszer nem tud gondolkodó ifjúságot kinevelni. Ha ez a szlovákoknak rossz, ránk nézve egyenesen katasztrofális. Számunkra létkérdés, milyen lesz a jövő nemzedéke. Nagyon komolyan kell vennünk a saját iskoláink színvonalát. Oda kell figyelnünk a tanárképzésre, arra, hogy a rendszerbe elhivatott, kiemelkedő pedagógusok kerüljenek be. Így is kevesen vagyunk, egyre fogyunk – nem mindegy, milyen értelmiségi réteget teremtünk a jövő számára.