Nagy teher is könnyű, ha sokan emelik – II.

Horony Ákos 2019. május 18., 13:40

Írásunk első részében a kisebbségi nyelvek használatáról szóló törvény kapcsán fogalmaztuk meg, hogy a hivatalok máig korlátozott mértékben biztosítják a magyar nyelvhasználatot, egyrészt a bonyolult szabályozás miatt, másrészt mert nem biztosítottak az anyagi és személyi feltételek.

Harmadrészt nincs központilag kialakított és fejlesztett egységes közigazgatási-jogi terminológia, illetve ezzel a feladattal csak időszakonként foglalkoznak. Ezt a feladatot ráadásul kormányváltás után könnyedén parkolópályára tolják (ez történt 2012-ben, és ez várható 2020-ban is), mert ennek elvégzése nincs a törvényben kimondottan rögzítve. Pedig egységes terminológia hiányában a kisebbségi nyelvek teljes értékű hivatali használata nem lehetséges (nem véletlen, hogy a szlovák szakterminológia kialakítására is többféle terminológiai bizottság működik a központi államigazgatási szervek keretében).

Továbbá a városi/községi hivatalok vonatkozásában megállapíthatjuk, hogy különösen a kisebb községek esetében, az alkalmazottak kis létszáma miatt a kétnyelvűség törvényben előírt biztosítása teljesíthetetlen feladat, a nagyobb személyi állománnyal rendelkező városi hivatalok számára is a törvényi előírások betartása rendkívül időigényes, külön ezzel a feladattal foglalkozó alkalmazott nélkül a kivitelezése megoldhatatlan. Mindkét esetben egyik legnagyobb probléma olyan felkészült, a magyar jogi-közigazgatási nyelvben jártas munkaerő biztosítása, amely a megfelelő színvonalon tudná a szükséges fordításokat elkészíteni.

Az elmúlt két évtized tapasztalatai alapján az államtól várni a megoldást hiábavalónak tűnik, mert a kisebbségi nyelvhasználat kérdésében az állam legfeljebb kirakatpolitikát folytat, de a gyakorlatban működő megoldásokra semmiképp sem törekszik.

Ha a magyar vezetésű önkormányzatok komolyan gondolják a hivatali magyar nyelvhasználat biztosítását, akkor élniük kell a törvény által biztosított autonómiájukkal, és saját kézbe kell venniük a kérdés megoldását. Erre a hatályos szlovák jogrend is lehetőséget nyújt, hiszen a településeknek jogukban áll társulni közös érdek elérése céljából – ami esetünkben a magyar nyelvhasználat biztosítása.

A szándéknál azonban ma már szerencsére előbbre tartunk: tizennégy település, köztük három csallóközi város önkormányzati társulást alapított dunaszerdahelyi székhellyel „Lingua Civis” néven, amelynek most történik a szervezeti kialakítása. A társulás célja egy olyan állandó személyi állománnyal rendelkező intézmény létrehozása, amely a társult települések számára teljeskörűen és folyamatosan biztosítja a hivatali magyar nyelvhasználathoz szükséges fordításokat, szövegeket, például az önkormányzati rendeletek, határozatok, jegyzőkönyvek, ügyiratok magyar fordítását, mindezt természetesen egységes terminológiával és magas nyelvi színvonalon.

Az összefogás ezen a területen mindenki számára előnyös lehet, az önkormányzatok megosztják a kétnyelvű ügyintézéssel járó terhet, a polgárok pedig bátran igényelhetnek magyar nyelvű ügyintézést, mert már nem „lehetetlent” kérnek.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2019/20. számában. 

0 HOZZÁSZÓLÁS