„kattog a kerekek dala: Nem-megy-haza-nem-megy-haza!” – búcsú Szaló Bélától
Budapesten a Petőfi Irodalmi Múzeumban Zelk Zoltán Sirály című versének előadását hallgatva merült fel újra bennem élesen a vidámságot mindig komolysággal együtt sugárzó arcod, Öcsikém!
Hogy kerültem oda? Zelk Zoltán díjban részesítik Magyarországon az elmúlt időszakban versírásban a legkiemelkedőbb teljesítményt nyújtó költőt. Ebben az évben Sajó László költőbarátom nyerte el a díjat és az ezzel járó elismerést. Volt szerencsém ott lenni a díjátadó budapesti ünnepségen, ahol újra hallhattam Zelk Zoltán életművének talán legszebb és legtragikusabb versét: a Sirályt, melynek visszatérő refrénje a „vak szemgödör, halott sirály”, amelynek „lelke vijjogva visszaszáll.” Maga a költőóriás vallotta be annak idején, hogy ezzel a versével szabadult meg a gyötrő halálfélelmétől, kötött szoros barátságot ötvenhatosként a börtönben a halállal, miután el se tudott búcsúzni az időközben elhunyt feleségétől…
A Sirályt hallgatva vágott belém hirtelen a felismerés, hogy jó pár évvel ezelőtt ezt a verset a napokban elhunyt Szaló Béla előadásában hallottam, ezzel a verssel nyerte meg hajdanán a komáromi Jókai Napokon az országos vers- és prózamondó versenyt. Aztán, habár sokáig kacérkodott a gondolattal, mégis messze került az előadó művészettől, mint hivatástól és vele párhuzamosan szülővárosától, Érsekújvártól is.
Prágába került egyetemistaként, villamosmérnök lett az unokabátyó, végigjárta előbb a csehszlovák majd a cseh energetikaipar irányításának minden lehetséges magas lépcsőfokát, egészen a minisztériumig. Miközben soha nem tudott teljesen elszakadni a szülővárosától, az itthon maradt családjától. Férfiembert én még nem láttam úgy zokogni, ahogy ő búcsúzott el minden egyes alkalommal szüleitől! Prágai otthona, az apanyelvükön is kitűnően beszélő gyermekei valamint a munkája viszont már a cseh fővároshoz kötötték.
Itthon és otthon – a szülőföld erős mágnesként visszahúzó ereje valamint az önként választott új élet soha fel nem oldható ellentmondása, sok ember skizofrén állapota! Béla se talált rá megoldást, sokat őrlődött emiatt, tudom!
Érsekújvárban a Csemadok helyi szervezete mellett működő Kassák Lajos Ifjúsági Klub megszervezője, első elnökeinek egyike volt. De berendezkedett Prágában is magyarként, ahogy lehetett! Egyetemistaként az Ady Endre Diákkör elnökeként szervezte a prágai magyar fiatalokat, gyűjtötte őket fáradhatatlanul maga köré. Később ott volt az 1990-ben megalakult Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének bölcsőjénél, a szervezet elnöki tisztségét is betöltötte, haláláig a szövetség prágai szervezetének munkáját irányította. Munkájával, szervező- és segítőkészségével, barátságos természetével, egészséges, pajkos humorával a prágai magyarok kedvelt és elismert személyiségévé vált.
Sokszor vártam rá az érsekújvári vasútállomáson! Szinte nem hagytam őt kicsomagolni, már rohantunk le az udvarra vagy a strandra röplabdázni, focizni vagy csak beszélgetni, később sörözni…
Sokszor foglak még a pályaudvaron zakatoló tömeget fürkészve öntévesztő módon téged felismerni, Öcsikém! „A soha-sehol-nem-lelek- terád-már! kínja sistereg.” (Zelk Zoltán)
