Az SaS rituális öngyilkossági kísérlete
Küszöbön a helyhatósági választások, sőt a verebek azt csiripelik, hogy a parlamenti választások is előbb lehetnek a tervezettnél, és már a választási témák is körvonalazódnak. A migránsokkal való ijesztgetés ugyan bevált téma a csalódott választópolgárok mozgósítására, s biztosan elő is húzza majd valamelyik komplexusos politikus a kampányában. Ám a fő témákat, úgy tűnik, a kampány során az „ingyen” varázsszó fogja fémjelezni, írja a Denník N napilap az egyik kommentárjában hozzáfűzve, az „ingyen” szó nem véletlenül került idézőjelbe, hiszen még a kisegítő iskolás gyerek is tudja, ingyen még a tyúk sem kapirgál.
Először a fiatal választópolgárok orra előtt húzták el a mézesmadzagot az „ingyen” vonatok koncepciójával. Az ötlet nem nagyon vált be, mert a szlovák fiatalok nem kis része a Kotleba iránti szimpátia megnövekedésével hálálta meg a dolgot Ficónak. A rendszeres utazók pedig szomorúan konstatálták, hogy azóta az utazási kultúra a szlovákiai vonatokon a béka segge alá süllyedt, de vigye ördög, a Smer elnökségének tagjai úgysem utaznak vonaton.
Eltelt egy kis idő aztán jött a mi „szociáldemokratáink” másik elszállt ötlete: az „ingyen” vonatok után jött az „ingyen” ebéd. Lássuk azonban, mint ír erről Robert Holman ismert cseh közgazdasági professzor, aki szerint ugyan ez az ígéret vonzó – végeredményben, mint minden „ingyenes ebéd” –, ám az „ingyenes ebéd” csak fikció. Nem rendelkezhetünk ugyanis nagyobb közjavakkal anélkül, hogy feladnánk a magántulajdon egy részét. És ez fordítva is érvényes, azaz nem lehet több magánjavakkal rendelkezni anélkül, hogy a közjavak egy részét fel ne adnánk.
Magyarul, ha valahol Fico többet osztogat, azt máshonnan kell elvennie. S ha az egyiket jóllakatja, a másik éhes marad. Ha oda adunk, ahová nem feltétlenül kellene, el kell vennünk onnan, ahonnan nem kellene. Nem telik el hét, hogy a szociális hálón ne jelenne meg egy-egy felvétel arról, mennyire szánalmas állapotban van a vasúti közlekedésünk, írja a napilap.
S mivel az ígéret valóban vonzó, hiszen sok családnál száz helye is van az „ingyen” ebédekért a családi kasszában maradt 30 eurónak, az ellenzék is rendkívül óvatosan áll a kérdéshez. Vannak, akik inkább meg sem szólalnak az ügyben, mások csendben egyetértenek, megint mások szépségtapaszokkal módosítanák azt. Csak hogy meg ne haragudjon a választópolgár, s ne hogy visszatérjen a Smer kosarába.
A napilap szerint egy olyan helyzetben tehát, amikor más ellenzéki pártok a gatyájukba csinálnának, az SaS nyílt bírálata az „ingyen” ebédek címére, elismerést érdemel. Mert kiállni a kamerák elé néhány hónappal a választások előtt, és kijelenteni, hogy az „ingyen” vonatok és ebédek értelmetlenség, és meg kellene azokat szüntetni, majdnem olyan, mint egy rituális öngyilkosság.
A Smer érve, hogy jól megy a gazdaság, ezért lehet osztogatni, nem helytálló. A gazdaságnak ugyanis csak papíron megy jól, a valóságot azonban a szétvert utak jelentik, a befejezetlen infrastruktúra, a kórházaink elmaradott felszerelése, a beázó iskolatetők, a helyhiány az óvodákban, a külföldre vándorló orvosok, az alulfizetett pedagógusok és még számtalan más hiányosság, amelyekhez azonnali közpénzekre lenne szükség.
Ha már mindenképpen meg akarta tenni Fico ezt a lépést, akkor sokkal célzottabban kellett volna végrehajtania, és a valóban a rászorulóknak adni. Robert Fico évek óta az eszmei konfrontációról álmodozik, közte, mint a szociáldemokrácia szlovák változatának képviselője és a jobboldali irányzatok közt. Az „ingyen” ebédek vita tárgyát képezhetnék, de csak akkor, ha Fico valóban szociáldemokrata lenne, nem pedig a szociális populizmus mintapéldánya, véli a lap.
Sulík kijelentései az ingyenes ebédekkel kapcsolatban felbőszítették az internetes fórumok vitázóit, és az SaS elnöke sokak szemében már be is gyűjthette a „szociális szörny 2” nem túl megtisztelő megjelölést.
Pedig politikai szempontból a Smer tette nagyon könnyen megfejthető: az első félévben lezajlott események után, amelyek kormányfő- és belügyminiszter-cseréhez vezettek, megrengett a bizalom a legerősebb kormánypártban. A párt vezetése ezért aztán a legegyszerűbb játékhoz folyamodott, ami csak létezik. Ha már egyszer nem tudja meggyőzni a választókat, akkor megveszi azokat. Akár az ő saját pénzükön is, írja a Postoj.sk konzervatív portál, amely szerint az „ingyen” ebédek politikailag semmi mást nem jelentenek.
És mivel a társadalomban létezik egy átfogó paternalizmus – vagyis az állam leereszkedő atyáskodó entitásként való értelmezése, amelynek a bölcsőtől a sírig gondoskodnia kell a polgárról –, a Smer kínálata erős reményt jelent a folytatódó politikai sikerre, véli a portál.
A Postoj.sk szerint a szociáldemokraták azt állítják, hogy az ingyenes vonatokkal és ebédekkel abban szeretnének segíteni, hogy az emberek jobban kijöjjenek a bevételeikből. Pedig az ilyen és olyan támogatások meg a megint másmilyen jobboldali alternatívák helyett a dinamikus gazdaságnak az emberek növekvő bevételeit kellene gerjesztenie, amelyekből azután maguk is megfizethetnék az ebédet (meg egyéb dolgokat is) – hivatalos, politikai újraelosztási köztesfelület nélkül.
Az első szociáldemokrata hozzáállás ugyanis az államtól és a politikusoktól függővé teszi az embereket. A másik, jobboldali hozzáállás viszont büszkeséget és önállóságot ad nekik, hogy képesek magukról és a családjukról gondoskodni.
Szlovákia nagy kihívása a demográfia, kevés gyerek születik, egyebek mellett azért is, mert a gyerekek gazdaságilag költségesek. Konzervatív szemszögből ezért aztán az ingyenes ebédek is legitimnek tekinthetők, mert csökkentik a családok kiadásait.
A családra irányuló szociálpolitika pedig segíthet a jobboldalnak a „reform liberális szörnyek” visszatérésével megijesztett választópolgárok megnyerésében. Ebben az esetben azonban az ingyenes ebédeknek egy nagyobb csomag részét kellene képezniük, amely a szülők gyerekekre költött költségeik csökkentésére irányulna. Persze, ez esetben is tudni kell, hogy a költségek így is megmaradnak, csak másképpen kerülnek újraelosztásra a gazdaságban.
Más szavakkal, a konzervatív családpolitikára is valahonnan pénzt kell elvennie az államnak. Ráadásul, még a gazdasági fellendülés idején sem történhetne ez hiány formájában, mert az megbosszulja magát, és egyszer a fellendülés is véget ér, véli a konzervatív lap.
