A generációs hidegháború első összetűzései
Robert Fico felső nyugdíjkorhatáráról már a soron lévő ülésén szavazni fog a parlament. A javaslattal kapcsolatban, amelyet az ellenzék egy része is támogat, különböző támogató és elmarasztaló vélemények jelentek meg már ez idáig is.
Lukáš Krivošík, a Postoj.sk konzervatív portál kommentátora szerint a szóban forgó javaslat generációs hidegháborúhoz vezet. Tomáš Sobotka elismert demográfus korábban úgy nyilatkozott, hogy a kormány természetesen meghatározhatja a maximális felső nyugdíjkorhatárt, ám ez esetben korrekt módon azt is meg kellene mondania, csökkenti-e a nyugdíjak bérekhez viszonyított arányát. Krivošík szerint Sobotka szavait nem ártana most újra felidézni, mivel a parlament nagy valószínűséggel 64 évben határozza meg az alkotmányos felső nyugdíjkorhatárt. S ha mégsem, akkor valószínűleg népszavazás vár ránk a kérdésben.
A felső nyugdíjkorhatárról folytatott vita csak első villanása a generációs hidegháborúnak, amely már körvonalazódik a horizonton. A generációk közötti és újraelosztási küzdelem minden valószínűség szerint a húszas és harmincas évek politikájának keserű valóságává válik. Krivošík szerint rendkívül hasznos tanulmányt jelentetett meg erről a Marek Porubský és Viktor Novysedlák szerzőpáros Nyugdíjkorhatár: mítoszok és tények címmel.
Persze, mindenki szeretne előbb nyugdíjba menni, ám az átlagéletkor növekedésével valahonnan pénzre is szükség van a nyugdíjak hosszabb ideig tartó folyósításához. Porubský és Novysedlák az említett tanulmányban éppen arra hívják fel a figyelmet, hogy a felső nyugdíjkorhatár meghatározása a nyugdíjrendszer hiányához vezet, amelynek fedezése olyan intézkedéseket követel meg, mint például a társadalombiztosítási járulékok növelése (a becslések szerint az egynegyedével), az adók emelése, illetve a pénzforrások más állami költségekből való átirányítása a nyugdíjak fedezésre, vagy pedig egyszerűen csökkenteni kell a nyugdíjakat.
A kockázatoknak Peter Kažimír pénzügyminiszter is tudatában van, aki szerint a felső nyugdíjkorhatár meghatározása szembemegy a közpénzek hosszan tartó fenntarthatóságával, ám mint mondta, fejet hajt a képviseleti demokrácia előtt. Pedig a leginkább éppen neki kellene tudatosítania, hogyan képesek hosszabb távon a politikust a rövidlátó intézkedések utolérni. A hiányosságok, amelyeket 2012 után pénzügyminiszterként neki kellett megoldania, annak a Fico-kormánynak a végén keletkeztek, amelynek a pénzügyi államtitkára volt, véli a Postoj.sk.
Azokkal az intézkedésekkel, amelyekkel Kažimír szerint a nyugdíjkorhatár növelésén kívül is biztosítható a közpénzek fenntarthatósága az a gond, hogy tisztán science-fiction jellegűek. Igaz ugyan, hogy az általa említett foglalkoztatottság ma még rekordokat dönt (mert a gazdasági ciklusunk csúcsán vagyunk), holnap azonban már bekövetkezhet a hanyatlás, s lehet, hogy megint 12 százalékos lesz nálunk a munkanélküliség.
A születések számának előmozdítása önmagában dicséretes cél, de ha még mától rohamosan megemelkedne is a születések száma, annak az eredményei a munkaerőpiacon csak 20 év múlva mutatkoznának. Ám Tomáš Sobotka demográfus Európa alacsony születésszámú déli államainak példájára is felhívta a figyelmet, amelyekben a szociális kiadásokra fordított pénz elsősorban a nyugdíjasokra megy, nem a születések számának támogatására, ami megint csak a generációs újraelosztási küzdelemre hajaz.
A Smernek és a társainak azonban valójában mindegy, hogy hosszú távon mit eredményez a felső nyugdíjkorhatár alkotmányos meghatározása. Elegendő számukra, hogy ez a nem körültekintő intézkedés segít nekik megnyerni a következő választásokat, véli a Postoj.sk.
Robert Fico számára a felső nyugdíjkorhatár meghatározása régóta tervezett stratégiai lépés. Bár Fico azóta már nem kormányfő, a parlament összetétele szinte semmit sem változott. Még mindig ott ülnek ugyanis Igor Matovič és Boris Kollár pártjának képviselői, akik a saját, előreláthatatlan logikájuk szerint cselekszenek, ami lehet, hogy most segít Ficónak az alkotmányos többség megszerzésében ennek a gazdasági szempontból öngyilkos ötletnek a megvalósításához, írja a Denník N napilap. Nélkülük ugyanis az alkotmányos javaslatnak esélye sem lenne.
De hogy Kollár és Matovič ne tűnjenek olyan olcsónak, megpróbálkoztak egy feltételeket támasztó játékkal. „Mintha” arra kényszerítenék a Smert, hogy a javaslatba vegye be a nők kedvezményezését is – akik a gyermeknevelés fejében hamarabb mehetnének nyugdíjba, mint a férfiak. Ennek köszönhetően a társadalom egy része tudatosította, hogy ez a szocialista maradvány eltűnt, és a nyugdíjkorhatár lényege helyett a nőkről meg a férfiakról kezdtek el vitázni, mintha lenne értelme, hiszen az ilyen kedvezményt az unió, mint diszkriminációs intézkedést, előbb vagy utóbb úgyis megtiltja.
Csakhogy, amikor Matovič a választópolgárért küzd Ficóval, az ész meg az unió mellékes. S ma már reális veszélyt jelent, hogy a felső nyugdíjkorhatár meghatározásáról szóló alkotmányos törvényt a parlament megszavazza. Matovič „ellenjavaslata” még egy utolsó féket jelenthetne, amelynek értelmében mindenki nyugdíjba mehetne, aki 40 évet ledolgozott. Csakhogy Matovič kiszámíthatatlansága és további bizonytalan szavazatok miatt (főleg a Most-Hídból meg a KDH-ból) végig feszült lesz a helyzet, véli a Denník N.
