A „mi embereink” tovább basáskodnak
Száz nappal ezelőtt fogalmazták meg a kelet-szlovákiai kisemmizett gazdák az ún. kassai felhívásukat, amelyben a helyzetük javításához szükségek feltételek megváltoztatását kérték. Azóta nem sok minden változott, jobban mondva: szinte semmi.
Annak ellenére azonban, hogy a gazdák követelményei teljesítetlenek maradtak, egyetlen sikere mégiscsak van a tiltakozásaiknak. A mediálisan évekig kegyvesztett mezőgazdasági ágazattal kapcsolatban, amelyről a mélyebb oknyomozói szemlélet híján annyit írtak eddig legfeljebb, hogy milyen kár érte a termést, vagy mennyivel kevesebb uniós támogatást kapnak a mi mezőgazdászaik a nyugati társaiknál, a helyzet megváltozott. A Kuciak-gyilkosság után tudomást szerezhettünk arról, hogyan vonzzák a mezőgazdasági támogatások a külföldi, olasz és albán alvilágot, és Andrej Bán cikkének köszönhetően a nyilvánosság azt is megtudhatta, milyen arcátlan módon lavíroznak a mezőgazdaságban a politikusok fedezésével az egyes regionális érdekcsoportok, írja a postoj.sk konzervatív portál.
A portál szerint ma már egyre többen tudják, hogy az agrobiznisz nagy része főleg az olyan erős játékosok kezében van, akik egyébként a legkisebb hektárhozamokat érik el az unióban, és egyre kevesebb embert foglalkoztatnak. Azért is, mert egyre nagyobb területen kizárólag repcét termesztenek, a munkaerő szempontjából igényesebb gyümölcs- és zöldségtermesztést meg nagy ívben elkerülik. Ennek az eredménye, hogy a mezőgazdasági támogatásokból ugyan egyre több áramlik ide, az országon és a foglalkoztatáson azonban ez nem nagyon látszik.
El kell ismernünk, hogy a kisgazdák számára nem maradt egyéb lehetőség, mint hogy beüljenek a traktorjaikba, és irány a főváros. Lerázták őket a bíróságok, a rendőrség meg az ügyészség is, mert az erősebb ellenfeleiknek jobb ügyvédjeik voltak. S mindehhez bónuszként ott vannak még a helyi és az állami hivatalnokok is, akik szintén az gazdák ellenük dolgoznak. Akárcsak a huszadik századi maffiafilmekben, írja az Aktuality.sk portálon Dag Daniš.
A portál szerint teljesen abszurd, ám a szlovákiai viszonyokra jellemző módon alakult a Roda- és Vadala-klánok története. Kelet-Szlovákiában telepedtek le és földet foglaltak, sokszor anélkül, hogy azt megvették vagy bérelték volna. Néhány év alatt aztán mintegy 70 ezer eurónyi támogatást kaptak azokra a mezőgazdasági kifizetési ügynökségtől. Annak ellenére kaptak több millió eurót az államkasszából, hogy az adó- és járulékhátralékaikkal rendszeres adósai voltak az államnak. No meg annak ellenére, hogy „mellékesen” kokainban utaztak az olasz maffiával, amire az olasz hatóságok már jóval korábban figyelmeztették szlovák társaikat. Természetesen, hiába…
A rendszer megbízhatóan működött. Az olaszoknak ismerőseik voltak a kifizetési ügynökség vezetésében, ismerőseik voltak a Smerben, meg a rendőrségnél is, amely 70 – főleg – adóügyet (nem) vizsgált ki. Az egyetlen, aki gondot okozott nekik, Ján Kuciak volt. Meg a média.
A lényeg, hogy a kifizetési ügynökség nem a földtulajdonosnak fizet, hanem azoknak, akik „gazdálkodnak” rajta. A mezőgazdasági maffiózóknak elég volt megszerezniük az idegen földet, és úgy tenni, mintha vállalkozást folytatnának rajta. Majd pedig begyűjteni az ügynökségen keresztül a több millió eurót. Sok esetben minden alapot nélkülöző bizniszmodellről volt szó, például a Rošková-ügyben. A zempléni grófnő néven elhíresült volt smeres képviselő asszony olyan ügyes volt, hogy a leaszfaltozott parkolóra is mezőgazdasági támogatást fizettetett ki magának. Más esetben meg olyan földterületekre kaptak pénzügyi csoportok támogatást, amelyen nem is gazdálkodtak. Északon a lengyeleknek, keleten meg az ukránoknak megengedték, hogy bevessék azt, majd learassák a termést. Az agromaffia a „zseb” volt csupán, ahova a pénz csorgott az ügynökségből. S mivel a kifizetési ügynökség vezetését ugyanazok az Smer mögötti oligarchák uralták, mint a rendőrséget, minden ment simán, írja Daniš.
S mit tett a kifizetési ügynökség? Elsimította a nyomokat, és kitörölte a portáljáról a jogtalan támogatásokról szóló adatokat. A rendőrség pedig erre - nem elég, hogy nem tesz semmit - még meg is félemlíti a kisgazdákat, állítja a Denník N napilapnak Patrik Magdoško, a Zemplén polgári kezdeményezésből. S mintha Gabriela Matečná miniszter asszony és Peter Pellegrini kormányfő is elhallgatott volna az ügyben, de hallgat a főügyész, Jaromír Čiznár meg az új rendőrfőnök, Milan Lučanský is, aki a belső ellenőrzés vezetőjeként még azt ígérte a gazdáknak, kivizsgálja az ügyüket.
Az aktuality.sk kommentárja szerint a legnagyobb rossz, amit Fico pártja hozott a politikába, a privatizáció. Először privatizálták a Smernek nevezett vállalkozók pártját, majd az állami vállalatok vezetését, azt követően meg a minisztériumokat, főleg a zsírosabb költségvetéssel rendelkezőket. És végül a hivatalokat meg a rendőrséget is.
A Smer állami meghajtású magánvállalkozásra redukálta a politikát. Ezért jutottunk ebbe a beteg helyzetbe, amikor a ciprusi cégek meg a kabriók tulajdonosai több milliós mezőgazdasági támogatásokat kaphatnak. A földtulajdonosok meg legfeljebb gumibotot a hátukra.
Hogy a kisgazdák ellenállásának lesz-e eredménye, az főleg attól függ, milyen lesz az ügy politikai végkifejlete. Mivel Matečná miniszter asszonytól és az SNS-től sokat nem lehet várni, így elsősorban az a kérdés: lesz-e politikai erő a jövőben, amely a gazdák által megnevezett gondokat képes lesz megragadni és a megoldásokat megvalósítani. Nem populista módon (ilyen igyekezetből akad egy szekérre való), hanem technokrata módon, a kérdés iránti valódi érdeklődéssel. S mivel a közbeszéd azt mutatja, hogy az ország iránti viszonyunk gondjai akár a közeljövőben erős politikai témákká válhatnak, némi esély azért van erre, vélekedik a postoj.sk portál.
