2022. június 11., 16:34

Valami fáj, ami nincs (I.)

Karinthy Frigyes írta: „… valami fáj, ami nincs. Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról – arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi még sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok – meg fogod tudni, mire gondoltam.”

Trianon
A Nagy-Trianon palota
Fotó: Wikipedia

Százkét évvel ezelőtt, 1920. június 4-én Benárd Ágost népjóléti miniszter és Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter ellátták kézjegyükkel a trianoni békeparancsot. A teljesség igénye nélkül, és elkerülve a tisztelt olvasó untatását, csak néhány mellbevágó példa arról, mi is veszett el a Nagy-Trianon kastélyban. 

Magyarország szántóföldjeinek 62, a barnaszén készlet 31, a gyáripari termelés 47, az új határok kijelölésében egyébként is meghatározó vasúthálózat 62%-a. Gondoljunk csak bele, Románia nagyobb területet szerzett meg a Magyar Királyságból (103 ezer négyzetkilométert), mint a maradék Magyarország. Összesítve, a nemzeti vagyon 62%-a került más országokhoz. 

Az utódállamok közül Csehszlovákiának 62 ezer négyzetkilométer jutott, mintegy 3,5 millió lakossal, amiből 1 millió 67 ezer volt a magyar a legutolsó, 1910-es magyarországi népszámlálási adatok szerint. Csehszlovákia megkapta Magyarország északi részeit, Felvidéket és Kárpátalját. Itt érdemes megállnunk egy pillanatra, akkoriban ugyanis mást értettek Felvidéken, mint napjainkban. Felvidék néven eredetileg a történelmi Magyarország legészakibb, szlávok lakta részeit emlegették. Kossuth Lajos 1849-ben a mai Észak-Szlovákiát, főként Árvát, Liptót és a Szepességet értette alatta, a 19. század végére azonban a Felvidék elnevezés már az egész északi hegyvidéki területre kiterjedt. A trianoni diktátum után pedig már a Csehszlovákiához csatolt területek egészét Felvidéknek nevezték.

Kárpátalja a két háború közötti Csehszlovákia legkeletibb, az Ung folyótól az Északkeleti-Kárpátokig terjedő, zömében ruszinok lakta országrészét jelenti, e hányatott sorsú térség jelenleg Ukrajnához tartozik. Kárpátalja névvel tehát a Felvidék keleti részét jelölték.

Az európai zöldséges kert legkártékonyabb rovara

Magyarország felbomlásának külső és belső okai egyaránt voltak. A külső okok közé tartoznak a szomszédos államok területszerző vágyai. A belső okok közé a magyarországi nemzetiségek elitjeinek elégedetlenkedése, a magyar politikai vezetés hibái, valamint egyes szabadkőműves páholyok nemzetellenes tevékenysége. Békeidőben a magyar államnak megvolt az ereje, hogy határait megvédje. A nagy háború kitörése azonban a magyarság számára élet-halál harccá vált. A nemzetiségek elszakadási vágya, a szerb és a román irredentizmus megerősödött, miközben a magyar állam meggyengült. 1918 őszén ott állt a nagyhatalmak kénye-kedvének kiszolgáltatva, miközben Károlyi Mihály és kormánya hibát hibára halmozott. 

Az első világháború kitörésekor pár tucat álmodozón kívül senki sem gondolta, hogy valamikor létrejöhet egy Csehszlovákia nevű állam. A háború kitörése után Franciaországban, Angliában, USA-ban és Oroszországban több cseh és szlovák csoportosulás küzdött azért, hogy az álom valósággá váljon.

Miután Tomáš Garique Masaryk és Eduard Beneš a saját bűvkörükbe vonták a többi szervezetet, illetve csoportot, 1916 márciusában megalakították Párizsban a Csehszlovák Nemzeti Tanácsot. Ez lett a „csehszlovák emigráció” vezető szerve, amelynek irányítói a már említett két politikus, illetve a szlovák Milan Rastislav Štefánik voltak. Az emigráció kidolgozta politikai programját, amit legegyszerűbben Beneš művének címével lehet összefoglalni: Zúzzátok szét Ausztria–Magyarországot. 

„Az európai zöldséges kert legkártékonyabb rovara”, ahogy egy német politikus jellemezte Benešt 1933-ban, zseniális módszerhez folyamodott: visszavetítette a múltba azt, amit a jövőben szeretne elérni. „A csehszlovák vagy egyszerűbben a cseh népet hétmillió cseh és hárommillió szlovák alkotja. ... A két ág egyesülésének egyetlen akadálya politikai rendelkezésből fakad: a csehek Ausztria rabjai, míg a szlovákok Magyarországé, a magyaroké.” A félreértések elkerülése végett, nehogy a francia olvasók elvesszenek a sorok között, Beneš felsorolja tételesen kik is a cseh–szlovák nép legnagyobb ellenségei: a németek, a Habsburgok és a magyarok. Nyilván csak véletlen egybeesés, hogy francia hon fiai épp ellenük ontották akkor a vérüket a patkányoktól hemzsegő lövészárkokban...

A csehszlovák nemzet

1918 őszére a központi hatalmak veresége nyilvánvalóvá vált, november 3-án Padovában az Osztrák–Magyar Monarchia képviseletében Weber tábornok fegyverszünetet kötött az Antanttal. Pár nappal előtte, október 28-án Prágában kikiáltották a Csehszlovák Köztársaságot, amihez a szlovákok képviselői két nappal később a turócszentmártoni nyilatkozatukkal csatlakoztak. Keveset emlegetett tény, de eredetileg egy kevésbé éles nyilatkozatot akartak elfogadni, amely nem beszélt elszakadásról, csak a cseh–szlovák nemzet magyarországi ágának önrendelkezéséről.

Trianon
A párizsi békeszerződés aláírása a Tükörgalériában
Fotó:  Wikipedia

Október 30-ának estéjén azonban megérkezett a városba Milan Hodža, aki elújságolta a többieknek, hogy Budapesten óriási a felfordulás, az antanthatalmak pedig elismerték a csehszlovák emigrációs kormányt a csehszlovák nemzet képviselőjének. Sőt, beszámolt a két nappal azelőtti prágai eseményekről is. Ezek után módosították a deklaráció szövegét, s ezzel gyakorlatilag kimondták a Csehszlovákiához való tartozást. 

Az eredeti szövegből ugyanis törölték a békekonferencián önálló szlovák képviseletet igénylő, s ezzel a szlovák önállóságot hangsúlyozó szövegrészt. Hodža és társai azzal érveltek, hogy a békekonferencián az antant által elismert csehszlovák kormány képviseli majd az érdekeiket. 

A turócszentmártoni Tátra Bank nagytermében körülbelül 200 küldött lehetett. A nyilatkozat a Szlovák Nemzeti Párt lapjában, a Národnie noviny különszámában jelent meg másnap. 104-en írták alá, közülük 72 küldött Turóc és Liptó vármegyéből érkezett. Ez azonban nem jelentette az északi vármegyékben a hatalom átvételét, a magyar közigazgatás a helyén maradt. Sokan a szlovák vezetők közül sem tudták, hogy akkor hogyan is lesz tovább, képtelenek voltak elhinni, hogy az északi vármegyék cseh fennhatóság alá kerülhetnek.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2022/23. számában.

 

Kapcsolódó cikkeink

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.