2023. február 25., 10:26

Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem

Február a szerelmesek hónapja, talán azért, mert a legrövidebb – olvasható egy szakállas viccben. Való igaz, igyekezni kellett a hódítással, erre szolgálnak a különféle praktikák. A régi világban őseink is szívesen alkalmazták a misztikus szerelmi mágiákat, amelyeket a néprajz máig megőrzött. De, hogy ezek mennyire voltak hatékonyak, sosem derült ki.

szanyi mária
A népi szerelmi praktikák a közönséget is érdekelték
Fotó: Horváth Szomolai Andrea

Régi jó ismerősként üdvözöljük egymást Szanyi Mária néprajzkutatóval a Galántai Honismereti Múzeum rendezvényén. A kiemelkedő tudású szakember a Randevú a múzeumban című rendezvényre érkezett, hogy a régi idők szerelmi praktikáiról, jóslásokról, szerelmi varázslatokról, bájitalok elkészítéséről és hatásáról, valamint a századeleji udvarlási szokásokról meséljen a hallgatóságnak.

Marika elbeszélő stílusa lebilincselő, történeteit mindig szívesen hallgatják az emberek. Olyannyira ízesen és érzékletesen mesél a néphagyományban fellelhető szerelemfogó praktikák egyik formájáról, a megetetésről, hogy bevallom – bár ilyen szempontból nem vagyok érzékeny – ősanyáink és ősapáink egyes fortélyainak hallatán kiver a víz és bukfenceket vet a gyomrom.
Almacsutka mondta meg, ki lesz a lány férje

– Egykoron nem annyira a szerelem határozta meg a házasságot, hanem a „suba a subához, guba a gubához” elv alapján köttettek a frigyek. Volt egy mondás, hogy száz szerető, egy feleség.

Igazából nem nagyon bánták a szülők, ha udvaroltak egy lánynak, mert hát miféle lány az, akinek nincsenek udvarlói, de csak egy kiválasztott lehetett. A szülők döntötték el, kiket házasítanak össze, és ebben azért nagy szerepe volt a vagyonnak

– magyarázta a házasságkötések népi hátterét Szanyi Mária. 

A szegényebb családok rettenetesen féltették a fiukat, de akár a lányukat is, hogy egy gazdagabb családhoz kerülnek úgymond cselédnek. Éppen ezért kétféle dolgot különböztetünk meg, amikor szerelmi jóslásokról, vagy szerelmi varázslásokról beszélünk. Az egyik, amikor a lányok vagy ritkábban a legények tudni akarták, hogy ki lesz a párjuk. A lányok arra is gyakran kíváncsiak voltak, hogy milyen mesterember lesz a férjük. Ezt a kulcskarikán keresztül kiöntött ólomból vélték kiolvasni. Vagy Luca naptól kezdve karácsony éjszakájáig minden nap haraptak egyet egy almából.

A megharapdált almát el kellett vinni az éjféli misére, és figyelni, melyik férfiember szólítja meg először a lányt – ugyanolyan nevű embert jósolt az almacsutka a lány férjéül.

Más helyeken az almacsutkával karácsony éjjelén kimentek a ház elé, és figyelték, milyen férfiak jönnek arrafelé. Akit a lány eltalált a csutkával, olyan férjet jósoltak neki. Nem volt ritka a gombócfőzés sem, amikor a gombócba cédulákat tettek a kitippelt férfiemberek nevével, és figyelték, melyik „nevű” gombóc úszik fel elsőnek a víz felszínére.

A másik fajta jóslás és praktika bizarrabb és keményebb volt. Amikor már összeboronálták a párt, el akarták érni a szerelembeesést. Ez volt a legnehezebb.

Erdélyben, különösen a moldvai csángóknál volt szokás, hogy ha egy fiatal pár veszekedett, bezárták őket egy szobába, vagy ablak nélküli kamrába és egy tányért, egy kanalat, egy poharat adtak nekik. Mindaddig nem engedték ki őket, míg ki nem békültek. Szokás volt kiböjtölni a párt. Még a család is vigyázott a fiúra vagy a lányra, hogy tényleg betartsák a böjtöt és ezzel maguk felé fordítsák azt, akit kiszemeltek.

néprajz
Szanyi Marika néni mindig örömmel látott vendég a Galántai Honismereti Múzeumban, évekig volt az intézmény néprajzosa
Fotó:  Horváth Szomolai Andrea
Hol a világ közepe?
A parciális vagy analógiás mágia szerint voltak olyan praktikák, miszerint, ha valaki megkapott egy testrészt, szőrzetet vagy testnedvet a másikból, az olyan, mintha az egész embert megkapta volna. Ezek voltak a megetetések, illetve megitatások. Ilyenkor például menstruációs vért sütöttek bele a pogácsába, vagy női combok között „megfürdetett” tojásból sütöttek rántottát húsvétkor. Ezt etették meg a fiúval. Fordított esetben spermát cseppentett a férfi a pálinkába és ezt itatta meg a nővel.

Gyakori eset volt, hogy elégettek egy-egy szálat a fanszőrzetből, illetve hónaljszőrzetből, és az ebből készült hamut sütötték bele a pogácsába. Sütöttek kenyeret vagy pogácsát malomból lopott lisztből is, amelynek a tésztájához szájban vittek haza abból a vízből, amely a malomkereket hajtotta. Az így készült tésztafélébe egy cédulát tettek, a kisült kenyeret betették a lány párnája alá, és így álmodhatta meg a jövendőbelijét.

A népi praktikákban nagyon sok minden volt. Ki is adtak egy könyvet a népi szexualitásról, Hol a világ közepe címmel.

Ebből egyetlen egy darabot láttam eddig, rögtön meg is vettem. A fiam aztán elvitte magával az Eötvös Kollégiumba, ahol kötelező olvasmánnyá vált minden fiatal számára. Én azóta se találkoztam vele, pedig most jól jött volna a témára való felkészülésben, mert hát gondoljunk bele, hol is lehet a világ közepe – tette hozzá nevetve Marika néni. Arról, hogy ezek a szerelmi jóslások, férjfogó fortélyok, megetetések mennyire bizonyultak hatékonynak, nem nagyon születtek feljegyzések. A praktikák alapja abban a hitben rejlett, hogy a felsőbb hatalmakat meg lehet szelídíteni a szerelem nevében. 

Megjelent a Magyar7 2023/8. számában.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.