Seat Toledo 1.0 TSI Family Premium FR-Line: Kiváló ár/érték arány!

Ez, kérem, tényleg már a negyedik Toledo-generáció. Ha valaki az első kettőre emlékszik, a harmadikról viszont hallani sem akar, igaza van: a koporsószerű, sehová sem sorolható batár az autóipar egyik látványos kudarca volt. Ez annyira elvette a spanyolok kedvét, hogy hosszú időre elfelejtették a Toledo nevet – egészen a Škoda Rapid érkeztéig. Akkor viszont egyből rájöttek, hogy méreténél fogva (hosszúság: 4482 mm) ez az az autó, amely egy új Toledo is lehet. Mégpedig úgy, hogy jószerivel csak a márkaemblémát kell kicserélni rajta...

Fotó:  Vas Gyula

Tegyük hozzá, hogy az eredeti, tehát a szedánnak kinéző ötajtós Rapid klónjáról van szó, ami megint csak egy jó választás volt: az autó egyszerre formás és kitűnően pakolható. A különbségek pedig tényleg minimálisak: az alapforma abszolút ugyanaz, az oldalsó horpasztások szintén, lényegében csak a maszk, a motorháztető és a hátsó fal más. Az említett csomag pedig olyasmikkel dobja fel az autó külsejét, mint az exkluzív, „FR-Line” emblémás hűtőrács, a hangsúlyosabb küszöbök, a krómkeretes oldalablakok, vagy a 17 colos titán keréktárcsákra húzott 215/45-ös gumik.

Már-már végletesen letisztult, „kivasalt” beltér fogad, ami egyben könnyű tájékozódást és kitűnő ergonómiát is jelent. Tesztautónkban nagyban feldobta mindezt a zongoralakk-betétes műszerfal, amelyen vörös fényben izzik az „FR-Line” felirat. (A volán, az ülések, vagy a könyöklők piros varratai szintén e csomag részei.)

Fotó:  Vas Gyula

A központi érintőképernyő ezen a szinten 6,5 hüvelykes, a navigáció és a JPG-fényképnézegető alapáras, a szórakoztató rendszer az USB-bemeneten kívül 2 SD-portot, sőt CD-lejátszót is kínál. Hátul ezen kívül 2 USB-kimenetről lehet üzemeltetni vagy tölteni a különféle kütyüket. Az ülések átlagosak, belső pakolóhely van elég, például szemüvegtok a plafonban, vagy a hátsó kartámlával együtt együtt összesen 11(!) pohár- és flakontartó. A koffer a Rapidé, vagyis hatalmas: alapon több mint fél, bővítve csaknem másfél köbméteres. Ami pedig az egyéb szereltséget illeti, a tesztelt akciómodell szintén alapáron kínálja például a Climatronic automata légkondit, a sima tempomatot, a fűthető elülső üléseket, a szintén fűthető reflektormosókat és a hátsó parkolóradart.

A Toledo idehaza az egyliteres, háromhengeres turbós benzinmotor 95 vagy 110 lóerős változatával kapható, a Family Premium kivitel csak az erősebbikkel. Hatfokozatú kézi vagy hétgangos DSG automata váltó kérhető hozzá, tesztautónkban az előbbi dolgozott. A motor legnagyobb pozitívuma a rugalmasság: a váltásnoszogató nyilak sokszor már 55 km/óra körüli sebességnél kérik a hatodik fokozatot. Mégsem tanácsos ennyire az alsó fordulatszám-határ, tehát kb. 1200 környékén autózgatni a kis masinával, mert ilyenkor már bizony hallani a három henger bántó kerregését. Ezerötszáztól azonban kisimul a motor járása és megjön az ereje is. A 110 lóerő és a 200 Nm-es nyomaték természetesen ekkor sem változtatja rakétává az autót, de elfogadható temperamentumú közlekedéshez mindenképpen elég.

Ami pedig a fogyasztást illeti, azért kívánkozik külön fejezetbe, mert végre itt egy autó, amelynél nem hazudnak a gyári adatok. A seatosok ugyanis olyan papírértékeket adtak meg, amelyek tényleg minden használati módot elbírnak – tehát pl. az 5 személlyel, teli kofferrel történő sztrádai robogást is. Éppen ennek az igazmondásnak köszönhető, hogy a teszt során nemcsak bőven belefértünk a megadott intervallumba, hanem bizonyos körülmények között (egyedül autózgatva a csallóközi rónán) még jócskán alatta maradni is sikerült. Például egy 4,6 literes etappal, amiért az „ökotrénertől” 78 pont jutalmat kaptunk a lehetséges százból, lásd a megfelelő ábrát…

Fotó:  Vas Gyula