Seat Leon ST 1.8 TSI FR: Telivér sportkombi

A Golf alapú Leon ugyanis onnantól kezdve 3 karosszériaváltozatban készül; jött a kétajtós igazi kupé (SC), és a korábban elképzelhetetlen kombi, amely az ST megjelölést kapta. Nemrég pedig frissült az egész modellcsalád, ami kívülről is látszik, a technikában azonban még inkább. Mindezt a kombi verzió legerősebb benzinmotorral felszerelt, párhuzamos csúcsszereltségű változatán próbáljuk meg illusztrálni.

A forma főleg a részletekben változott: átfazonírozták az elülső és hátsó lökhárítót, a szereltségtől függő hűtőrácsot, valamint a fényszórók környékét. Ugyancsak lendületesebb vonalvezetésűek lettek a nappali fények füzérei, amelyek egyben az irányjelző szerepét is betöltik; olyankor természeten sárgára váltanak. A pengésebb metszésű ködlámpaházak most nagyobb darabot hasítanak ki az elülső lökhárítóból, a hátsó pilácsokban pedig már LED-diódák világítanak. Ami pedig a kombi puttonyos farrészét illeti, a legdinamikusabb fazonúak közé tartozik a kategóriában. Legfeljebb a Honda Civic Tourerét mérhetnénk hozzá, de azt már nem gyártják… Ezen kívül megjelent néhány új, attraktív szín is a kínálatban, például tesztautónk „Emoción Red” fényezése. A tesztelt sportos kivitel ezen felül egzotikusabb (és FR emblémás) hűtőmaszkot kapott, lökhárítói is élesebb metszésűek a civil verziókénál, kipufogója pedig dupla kivezetésű.

Itt jóval több a változás, mint a külsőségekben. Elsősorban is bekerült az autóba az Atecában megismert okos infotainment rendszer, tesztkocsinkban 8 hüvelykes érintőképernyővel. (S ha már a szereltséggel kezdtük, magyarázzuk meg a címet: a Leon szereltsége a legmagasabb szinten kettéágazik, mégpedig az azonos árszintet képviselő Xcellence és FR verziókra. Nyilván nem nehéz kitalálni, hogy az előbbi az elegáns, az utóbbi a sportosabb vérvonal.) A kézifék elektromos, ami több rakodózug kialakítását tette lehetővé a középkonzolon. Az enteriőr hangulatvilágítása 8 színben választható meg, szabályozható intenzitással. A Bluetooth rendszer hangvezérlésű, a hifi 8 hangszórós, a légkondi  kétzónás és szénszűrős. A kocsiban 4 USB-csatlakozó van; az elülső kettő univerzális, a hátsók csak töltésre szolgálnak. Az opciós holmik közül az elülső parkolóradar, az autonóm fékezésre is képes gyalogosfelismerő és ütközés-előrejelző, vagy az adaptív, távolságtartó tempomat érdemel említést. Ami pedig a térkínálatot illeti: nagyjából a Golffal azonos, tehát a kompakt kategória átlaga, beleértve a literre azonos koffer-alapméretet is.

Tesztautónk erőforrása a „civil” verziókban elérhető legerősebb benzinmotor volt (ezt azért kell külön hangsúlyozni, mert létezik ugyebár egy 300 lóerős Leon Cupra is…) Turbóaggregátról lévén szó, rendkívül rugalmas, lásd a műszaki adatokat. Amelyekből mellesleg az is kiderül, hogy a csúcsnyomaték gyakorlatilag folyamatosan megy át a maximális teljesítmény tartományába. Magyarán: ez a masina gond nélkül használható kis fordulatszámú, békés tötymörgésre (amikor már a faluban kéri a hatost), kipörgetve pedig kifejezetten sportos autózásra. Kiválóan asszisztál ehhez a pompás futómű és a jó beosztású hatgangos kézi váltó.  A fogyasztás pedig – lenyűgöző. A motor teljesítményéhez és az autó dinamikai paramétereihez képest mindenképpen. Mi például alig fél literrel léptük túl a közismerten illuzórikus gyári átlagadatot – pedig jó néhányszor hadrendbe állítottuk a teljes, 180 tagú ménest…