Seat Ateca 1.5 TSI Excellence: Erős és takarékos benzinmotor

A Tarraco és az Ateca esetében elsősorban a meghajtásra és a szereltségre voltam kíváncsi, de menjünk sorjában

A Seat SUV-palettáján jelenleg középső Ateca hiánytalanul hozza a „mediterrán” formavilágot. Pengeélek, amerre csak nézünk, merész metszésű fényszórók, trapéz alakú hatalmas légnyelők, látványos horpaszok az ajtókban, széles alapba kifutó hátsó oszlopok, felfutó éllel záródó oldalüvegezés. Ugye mennyire más, mint pl. egy VW Tiguan? Aztán ott vannak még a simára vasalt kerékszoknyák, a köztük futó masszív fekete védősávok – amelyek optikailag magasabbá és persze terepjárósabbá is teszik az autót –, a szép szürke koptatók, hátul pedig egy tökéletesen eltalált méretű és formájú tetőspoiler.

Fotó:  Vas Gyula

Egy szó mint száz: a Seat egy ütős formájú autóval lépett be anno a szabadidősök bizniszébe. Volt miből meríteniük az Arona és a Tarraco dizájnőreinek…

Mind a Tarraco, mind az Ateca a legmagasabb Xcellence szereltségű volt, de ez természetesen nem ugyanazt jelenti a két autó esetében. A Tarraco ugyanis egyrészt a márka új csúcsmodellje, másrészt kb. 3 évvel később került piacra. Mindez érezhető többletet biztosít számára, elsősorban a gazdagabb alapszereltség formájában.

Fotó:  Vas Gyula

Mert az Atecánál is elérhető ugyan a sávtartás, a táblafelismerés, a távolságtartó tempomat, a holttérfigyelés, az automata beparkolás, és a hanggal is vezérelhető navigáció, de kivétel nélkül opcióként – ám tegyük hozzá, hogy ezek némelyikét a Nagy Testvér sem adja ingyen. Ami értékesebb holmit alapon kapunk a csúcsszerelt Atecában, (sőt olykor jóval lejjebb is), az a kétzónás automata légkondi, a 8 hangszórós hifi, a fáradtságfelismerő rendszer, a koccanásgátló, a gyalogosérzékelő vagy a full-LED külső világítás. Ami pedig a térkínálatot illeti, itt természetesen nincs helye az összehasonlításnak, ám az Ateca egyértelműen a tágasabbak közé tartozik a maga kategóriájában.

Fotó:  Vas Gyula

Hátul is tisztességes lábtér alakítható ki, a koffer pedig alapon túlnövi a fél köbmétert, bővítés után pedig a másfelet is Mármint a fronthajtású verzióknál, amilyen tesztautónk is volt. Kisebb pakolóhelyből is van elég, beleértve az elülső ülések közötti kartámla barlangját, vagy a mindig praktikus szemüvegtokot.

A két autó közti legizgalmasabb összehasonlítást vitathatatlanul a motorjaik kínálták. Mindkettő TSI, tehát közvetlen befecskendezésű turbós benzines, a Tarracóban 2, az Atecában 1,5 liter hengerűrtartalommal. A nagyobbik 190, a kisebbik 150 lóerős; ez 211 km/órás végsebességhez és 8 másodperces százas sprinthez elég a Tarracónál, a kistesó azonos adatai 198 km/óra és 8,9 másodperc. Ja, hogy el ne felejtsük: mindkettőnél hétgangos DSG automata közreműködésével.

Fotó:  Vas Gyula

S hogy a fogyasztást szándékosan a legvégére hagytam, az nem véletlen: itt van ugyanis köztük a legnagyobb különbség. Papíron – WLTP-norma szerint – 1,8 l/100 km, én a tesztek során másfelet mértem. Ekkora differencia már bizony picit fájni is tud, még ha X okkal meg is magyarázható: a két autó menetkész tömege 1845, illetve 1370 kg, az 1,5-ös TSI hengerlekapcsolós, míg a kétliteres nem, a Tarraco 4x4-es technikájú volt, az Ateca pedig fronthajtású (egyetlen összkerekes verzióban kapható). Ez a többlet azonban egyúttal a MAGASABB KATEGÓRIA szükségszerű velejárója, és egyébként sem itt, hanem a vételárnál kezdődik (Tarraco/Ateca Xcellence: 35 880 /26 910 €). Ennyit hasonlítgatásból, a végére még pár szó az aktuális tesztautóról. Az Ateca fronthajtású verziói is megkapták a menetmód-választót, amely itt azonban csak hárompozíciós (Eco, Sport, Individual).

Fotó:  Vas Gyula

Holmi sziklamászásról vagy feneketlen dagonyák leküzdéséről tehát ne nagyon ábrándozzunk; viszont ez a konkurensek többségére is igaz. Nem terep-, hanem telekjárókról van szó…

Fotó:  Vas Gyula