Seat Alhambra 1.4 TSI Sport: Semmi gond a kis motorral…
A VW konszern egyterű-ikerpárjának spanyol tagja már második generációs kivitelében sem számít újdonságnak. Hogy mégis megkaptuk tesztelésre, annak egyik fő oka volt a frissítésekor bevezetett 1,4 literes benzines turbómotor.
Jogos volt a kérdés: vajon hogy birkózik meg ez a kis masina egy ekkora járművel, amelynek önsúlya meghaladja az 1700 kilót, teljes leterheltséggel pedig a 2,4 tonnát?
Az Alhambra (és a VW Sharan, Ford Galaxy stb.) annak a kategóriának a képviselője, amely egy-másfél évtizede még igen népszerű volt, ám azóta látványosan háttérbe szorították a szabadidő-autók. Pláne, hogy azok között is egyre több a három üléssoros változat. Teljes kihalásuk azonban természetesen nem fenyeget, mert térkínálatban, praktikumban még mindig a legjobbak. Az Alhambra esetében erre a majd’ 5 méteres hosszúság és az 1,7 métert meghaladó magasság a legfőbb garancia, na meg természetesen a buszos építésmód. Viszont éppen ez utóbbi okán az ilyen autókon ritkák a briliáns formatervezői megoldások. Vagy ha mégis akadnak, akkor már nem igazi MPV-ről van szó, lásd: Renault Espace. Az Alhambra tehát egy szolidan kinéző buszlimuzin – semmivel sem több, de nem is kevesebb. Harmonikus a maszkja, jól mutatnak a hátsó LED-es lámpái – nagyjából ennyit mondhatnánk, ha fejvesztés terhe mellett mégis részletekkel kéne előhozakodnunk.
…kellemes, barátságos, de legfőképpen tágas. A tesztelt Sport szinten alapáras 3 középső fotel mindegyike külön állítható, előre-hátra huzigálható, az egyikből magasított gyermekülés is kiugratható, és természetesen támláik is külön dönthetők. Mindez kombinációk tucatjait jelenti az ott utazók számára, és vitathatatlanul ez az autó leglakályosabb része. Pláne, hogy kilincshúzásra automatikusan nyíló-záródó elektromos tolóajtókon át közelíthető meg, az elülső ülések támláiból pedig még reggelizőasztalkák is kihajthatók. A két kisebb fotelból álló harmadik üléssor már inkább csak gyerekeknek való, felnőtteknek csak rövid távra; ezek használaton kívül néhány egyszerű mozdulattal a padlóba hajtogathatók. A koffer még hétüléses kivitelben is egy kiskompakt jobb átlagát kínálja, maximális űrtartalma pedig meghaladja a 2 és egynegyed köbmétert. Kisebb rakodózugból is rengeteg van, lásd a megfelelő ábrákat.
A szereltségen és a műszerezettségen viszont kissé látszik az autó kora. Az „órák” analóg kivitelűek, a tempomat nem kétfunkciós és önfékezős, a korszerűbb vezetéstámogató rendszerek (sávelhagyás-jelző, holttérfigyelő) még ezen a magas szereltségi szinten is opcióként kerültek az autóba. Ugyancsak feláras volt a navigáció, a háromzónás légkondi, az elülső-hátsó parkolószenzor, a tolatókamera és az elülső ülésfűtés. Az infotainment rendszer standard 6,5 hüvelykes érintőképernyője viszont korszerű holmi: már a kéz közeledtére is reagál, pl. a rejtett ikonok megjelenítésével. A rádiónak nemcsak USB-bemenete van, hanem CD-ket is játszik, és 8 hangszórón keresztül muzsikálja be a hatalmas teret.
Nos, amennyire féltünk a downsizingelt motortól, annyira kellemesen lepett meg bennünket. Egyrészt elismerésre méltó a teljesítménye, másrészt ugyancsak tisztes csúcsnyomatéka széles fordulatszám-tartományban használható. Mindez erősebbnek érezteti, mint amilyen valójában, de ami a fő: semmiképpen sem kevés a böhöm autóhoz. Ami viszont a hatgangos DSG váltót illeti, a konszernnek ettől már jóval korszerűbb automatái is vannak; itt megint csak az autó korára hivatkozhatunk. Ráadásul a szerkezetnek van egy ergonómiai fogyatékossága is: a „D” (Drive) és „S” (Sport) pozíció ugyanabban a síkban követi egymást, így induláskor egy erőteljesebb mozdulattal akaratlanul a Sportot rántjuk be. Aztán vagy időben felfigyelünk a sűrűn felbőgő motorra, vagy fickósan bár, de fél literrel nagyobb fogyasztással autózzuk le az adott távot. A fogyasztás egyébként ezzel a váltóval alapon is 0,2 literrel több, mint kézivel, mármint a gyártó adatai szerint. Viszont ez a 6,6 liter ugyanúgy hozhatatlan, mint minden gyári adat: terheléstől és vezetésmódtól függően valamivel 8 feletti átlaggal kell számolni.
A legvégére még annyit: az autó futóműve legalább akkora meglepetés volt, mint maga a motor. Természetesen itt is a szó jobbik értelmében. Az úthibákat alig érzékeltük, a hatalmas test a minden helyzetben stabilan, bólogatás és rázkódás nélkül tartotta magát. Ez is nagyon fontos dolog, mondjuk a tengerpartra vezető több száz kilométeres út során…