Peugeot Rifter Long 1.5 BlueHDi 100: Öt utas, plusz ezer liter feletti rakodótér

Az új család egységesen szakított az ilyen autók korábbi teljesen dísztelen formavilágával. A Rifter plasztikus orr- kiképzése is jó példa erre: a hűtőmaszk és a lökhárító két síkot alkot, már-már monumentális hatást keltve. A családegyesítő maszk ugyanakkor franciásan elegáns és  ízléses... Említést érdemelnek még az egzotikus kialakítású ködlámpaházak, na meg a hatalmas oldalsó bádogfelületek sivárságát kellemesen oldó műanyag betétek. A többin már nemigen volt variálnivaló: a csaknem függőleges falak egyszerűen az ilyen autók sajátjai, bár az ebből eredő kubista benyomást némileg enyhítik a sokszögű, kissé legömbölyített sarkú oldalablakok. Végezetül annyit hogy a tesztelt Long verzió 35 cm-rel hosszabb a standard kivitelnél, tengelytávja pedig 19 cm-rel nagyobb azénál.

 Hogy ezt a multicsaládot pillanatnyilag kategóriabajnoknak nevezhetjük, azt elsősorban a belvilágának köszönheti. Jelesül az elődökkel össze sem hasonlítható, valóban személyautós komfortnak és az ugyanilyen szintű szereltségnek. Itt okvetlenül a kategóriában eleddig ismeretlen vezetéstámogató rendszerek kívánkoznak az első helyre: aktív sávtartás, fáradtságfigyelő, táblafelismerő, kétfunkciós tempomat, holttérfigyelő, elülső/hátsó parkolóradar, vészfékrendszer, adaptív fényszórók. Tény, hogy e holmik nagy része opciós, de – elérhető. A komfortról pedig kétzónás légkondi gondoskodott, de nem hiányzott az elülső ülésfűtés, a vagy éppenséggel a navigáció sem.

Ezzel együtt az ilyen autóknál a minél nagyobb rakodókapacitás a legfőbb cél. Nos, a „hosszú” Rifter idevágó adatai tényleg lenyűgözőek. Csomagtere még az (opciós) 3. üléssor mögött is 300 liter fölé bővíthető, hála az említett ülések mozgathatóságának. Ha pedig kiszereltük azokat – ami nem túl igényes művelet –, már 1030 liternyi rakodóteret kapunk, két ülés mögött pedig egészen elképesztő, 3,5 köbméteres hangárba pakolhatjuk be akár a fél Tescót… Az utasok körül is bőven akadnak rakodózugok, például a szélvédő felső peremén végigfutó polc, a középkonzol hatalmas tárlója, vagy a vezetőülés alól kihúzható fiók. Az autó 2. üléssora egyébként a legmagasabb szereltségi szinten 3 önálló fotelből áll, de ezeket 200 euróért a többi változathoz is meg lehet rendelni.

A tesztkocsit az 1,5 literes dízelmotor gyengébbik változata hajtotta, ötgangos kézi váltóval kombinálva. A 102 lóerő tényleg a minimum, amire egy 2300 kg össztömegig terhelhető autónak szüksége lehet. Temperamentumos vezetésről ne ábrándozzunk, az előzések kétszer-háromszor is megfontolandók. Mindezekért azonban igen barátságos fogyasztás kárpótol bennünket: ha a régi mérésmód szerinti gyári 4,3  nem is, egy szűken 5 liter feletti átlag simán hozható. A jó beosztású váltónak pedig tényleg elég az 5 fokozat; az utolsó ugyanis kellően hosszú ahhoz, hogy sztrádán se hiányoljuk a hatost. Végezetül: ha fentebb, a szereltségnél személyautós színvonalról beszéltünk, ugyanezt mondhatjuk el a Rifter menettulajdonságairól és vezetési komfortjáról is. Köszönhető ez annak, hogy mindhárom ikertestvér a PSA konszern egyik személygépkocsi-padlólemezére épül. Így aztán kifejezetten új érzés volt megtapasztalni, hogy egy ekkora kasztni milyen stabilan, dülöngélés nélkül veszi a kanyarokat, milyen jól rugózik, vagy éppenséggel mennyire szűk a fordulóköre…

  * 3/2/1 üléssor mögött
** 1 üléssor mögött

Fotó:  Vas Gyula