Peugeot 308 SW GT 2.0 BlueHDi: Takarékos erődemonstrálás

A pici fenntartás sem a motorteljesítmény, hanem inkább a kompakt méretosztály okán indokolt, ahol Nagy Utazóról beszélni enyhe eufemizmus, ugyebár. Még akkor is, ha a Peugeot 308 SW kategóriájának egyik legtágasabbika. Nemrég frissítették, ezt a változatot kaptuk meg tesztelésre. Dízelmotorral, de benzinessel is kapható.

A sminkelés leginkább az orr-részt érintette. Megváltozott a hűtőmaszk formája /krómkerete/ mintázata, és kivették belőle a GT emblémát is (tényleg elég, ha ott van a sárvédőkön és az autó farán…) Picit finomítottak a fényszórók formáján, a nappali LED-fények vonalvezetése és a lökhárító középső része is más. Maga az alapforma viszont semmit nem változott: maradt például a szolid, egészséges arányú oldalnézet, ahol az üvegezést a hosszú karosszérián már-már törékenynek tűnő, karcsú D-oszlop zárja. Ami pedig a GT verzió többleteit illeti: a már említett logók, dupla (kamu) kipufogó a hátsó lökhárító alatt, hangsúlyosabb küszöbök, egyedi mintázatú,18 colos GT DIAMANT alufelnik, rajtuk 225/40-es Michelin Pilot Sport 3 gumikkal. 

Fotó:  Vas Gyula

Természetesen az új GT verzióban is a mélyre ültetett „ferraris” volán ötlik először szembe, másodszorra pedig a nyomógombok, kallantyúk és tekerentyűk szinte teljes hiánya. Utóbbiakat az i-cockpit nevű szórakoztató és kezelőközpont 9,7 hüvelykes érintőképernyője helyettesíti; a szélén elhelyezett apró ikonok segítségével választjuk ki, hogy a légkondival, a médiával, a navigációval, a telefonnal vagy az egyéb beállítással akarunk-e foglalkozni. Szó se róla, mindez roppant korszerű, a rendszer logikája is gyorsan megtanulható, de egy alig 2-3 négyzetcentiméteres érintőfelület mindig olyan „kezelőszerv” marad, amelyre használatkor ODA KELL NÉZNI. Ez pedig, ha bármily rövid időre is, de MINDIG elvonja a sofőr figyelmét a vezetéstől. Nem is beszélve olyasmikről, hogy a jobb egyesre behajózott anyósnak itt keresztben kell átnyúlkálnia pl. a klímaválasztó ikon után, ha fázik vagy melege van… Mutatóba azért maradt pár gomb is (CD-kilökés, levegő-recirkuláció, ablakfűtés), tekerentyűnek pedig a rádió potmétere, ha nem a volánról akarunk egy fortissimót nyomni kedvenc zeneszámunk hallatán. Merthogy onnan is lehet, természetesen.

A helykínálat, mint már említettük, elöl-középen-hátul a kategória élmezőnye, ill. hátul a csúcsa. A csomagtartó ugyanis – defektjavító készlettel – 660 literes, amivel fölényesen veri ama bizonyos német kategória-etalon kombi változatát (605 l). A szállított holmik ráadásul síneken futó pántokkal rögzíthetők, lásd a megfelelő ábrákat.

Fotó:  Vas Gyula

Ami pedig a GT belterének vizuális többletét illeti: füstüveg hátsó ablakok, piros varratú, elöl sportos Alcantara bőrülések, GT emblémás sportkormány, alumínium pedálok és küszöbök. Szereltségben egyedül itt alapáras a navigációs rendszer, opcióként pedig egyebek között tolatókameránk, Denon hifink, óriási felületű, de nyithatatlan panorámatetőnk és masszázsfunkciós elülső üléseink voltak.

A „Ha már GT és dízel, legyen jó erős” megfontolás jegyében itt 177 lóerősre hangolták a polgári verziókban 150 lovas kétliteres, BlueHDi olajmotort. (Ezt az erőforrást egyébként mintha egyenesen a kombi GT számára találták volna ki; a hatchbacknek jobban áll a 225 lovas benzines turbómotor). Nagy távolságok gyors – és gazdaságos – megtételére azonban kétségtelenül a HDi GT az alkalmasabb, a megjelölés tehát itt áll közelebb az eredeti jelentéséhez.  A frissítéssel bevezetett új, nyolcgangos Aisin automata váltó tökéletesen illik a motor karakteréhez, amellett gyorsan és simán működik. A volán mögötti fülekkel is kapcsolgatható, amelyek viszont egy kollégám szerint egy dízel kombinál „annyira autentikusak, mint Ferrarin a vonóhorog…” Oké, ez is egy vélemény. Aztán volt még olyasmink, hogy Driver Sport Pack, a váltókar mögötti Sport-Eco kapcsolóval. Ez Sport pozícióban tűzpirosra festette a műszerfalat, sőt az éppen aktuális teljesítményt, nyomatékot, és gyorsulást is megjelenítette rajta, lásd a ismét a megfelelő ábrát.

Fotó:  Vas Gyula

Ilyenkor a váltó is tovább hagyta kipörögni a motort, a beltérben pedig bekapcsolt egy ércesebb motorhangot imitáló hanggenerátor. Ilyenkor már tényleg alig hittük, hogy dízelmotoros autót vezetünk…

A fogyasztás pedig – nos, elsősorban vezetési stílus és fegyelem kérdése. Az ilyen autóknál hatványozottan az. A gyári értéket persze maximum egy ökorali résztvevői pályázhatnák meg, de 6 és fél liter alatt teljesíteni tényleg nem gond. Nekem legalábbis annak ellenére sikerült, hogy néhányszor tényleg igyekeztem kihozni a maximumot a verdából…