Opel Insignia 2.0 CDTI Sports Tourer: Elegáns és impozáns

A megújult rüsselsheimi zászlóshajó ötajtós verzióját korábban már teszteltem, ezúttal a Sports Tourer nevet viselő kombi került sorra.

Az Insignia ST az ötajtóshoz hasonlóan látványos, sportos és elegáns autó. Plusz – hatalmas. Majd’ 5 méteres hosszával 22 centivel növi túl a VW Passatot, és 13-mal a Škoda Superbet – természetesen ott is a kombi verziókról beszélünk.  Holmi batáreffektusnak ugyanakkor nyoma sincs: a folyamatosan lejtő tetővonal és a keskeny, szépen ívelt hátsó szélvédő inkább a sportkupék formavilága. S ekkor még nem is szóltunk az oldalablakok feletti krómcsíkról, amely a C-oszlop peremében folytatódik, egészen a hátsó lámpákig…. Az ötajtóssal azonos stíluselemek közül pedig az új formájú-mintázatú maszk, vagy a remekbe szabott fényszórók és ködlámpaházak érdemelnek említést.

Egyértelműen a méretnövekedés hozadékaival kell kezdenünk, ami minden irányban nagyobb életteret eredményezett az autóban. Elsősorban hátul, ahol akkora lábhely alakítható ki, mint a képek mutatják.  A koffer űrtartalma viszont, 5 méter hosszúság ide vagy amoda, jócskán elmarad a kategória legjobbjaitól (Škoda Superb Combi: 660–1950, VW Passat Variant: 650–1780 l). Ez volt a kupészerű forma ára... Ám legalább hosszméretben kategóriabajnok az Insignia ST puttonya, mivel a hátsó üléstámlák ledöntése után akár 2 méternél hosszabb cuccok is simán beletolhatók. A kényelmet szolgáló holmik közül külön említést érdemelnek az (opciós) fűthető, szellőztethető, továbbá megszámlálhatatlan irányban elektromosan beállítható elülső ülések.  A vezetőé ezen felül az Opelnél immár hagyományosnak nevezhető  AGR ortopéd szakorvosi tanúsítvánnyal rendelkezett, plusz masszázsfunkciót is kínált. A pedig a beltér egészében vett formavilágát illeti, esztétikus és elegáns, de belefért egy baki is: a jobb oldali körműszer kaotikusan szétdobált mutatói. Pláne, hogy egy közülük a feszültségmérőé, ami nélkül, mondjuk meg őszintén, elég jól elvan a sofőr…

Az autó információs és szórakoztató központjának alapja továbbra is az alapáras IntelliLink szoftver, amely minden márkájú és rendszerű okostelefonnal kompatibilis; tesztautónkban feláras navigációval egészült ki. A fejlettebb vezetéstámogató rendszerek közül az alábbiak áldásait élvezhettük: kétfunkciós távolságtartó tempomat, holttérfigyelés, táblafelismerés, oldalról érkező jármű észlelése, tolatókamera, automata beparkolás, sávtartó önkormányzás (persze csak 2-3 kitörési kísérletig, utána jön a figyelmeztetés), rengeteg dolgot megjelenítő head-up kijelző. Tény, hogy e holmik többsége szintén opció, alapáras viszont az OnStar rendszer, a maga 24 órás ügyfél- és segélyszolgálatával, plusz fedélzeti wifijével.  A szintén standard kétzónás automata légkondit nagyjából egyenlő arányban kezelhettük klasszikus forgótárcsákkal, nyomógombokkal, illetve az érintőképernyőről. A végére némi kritika, ami egyébként akár általános is lehetne a mai autók esetében: manőverezéskor picit sok a sípolás és a csipogás. Aki feltétlenül hisz a mindenféle tónusban/frekvenciában, öt irányból szóló vészjeleknek, annak soha nem lesz mersze beparkolni például néhány magasabb fűszál közé…  

Tesztautónk erőforrás a kínálatban szereplő harmadik legerősebb motor volt. A 170 dízel-lóerő és a széles sávban használható kapitális nyomaték – hatfokozatú kézi váltóval társítva – nem egészen 9 másodperc alatt képes százra gyorsítani az elődhöz képes mintegy 180 kilóval könnyebb vasat. A váltóról még annyit, hogy beosztása igen jó, az elegáns, rövid kar azonban kissé bizonytalan pályákon jár.  A rokonszenves 6,8 literes tesztfogyasztás pedig már csak azért is elég könnyen összehozható volt, mert az autó különféle diagramokkal-grafikonokkal ösztönzött bennünket a gazdaságos vezetésre…

A kormányzás, a rugózás és a stabilitás egyaránt kiemelkedő, de ez már az elődre is jellemző volt. Az új Insigniát viszont számos szakíró egyenesen a legjobban vezethető autónak tartja a kategóriájában; jómagam ezzel a véleménnyel mintegy 95%-ban tudok azonosulni az egyhetes teszt alapján. Esti vezetéskor pedig külön élményt jelentettek – és persze nagyobb biztonságot is nyújtottak – a mátrixos, adaptív, LED-égős IntelliLux fényszórók. Ezeket már az új Astrában bevezették, de itt a továbbfejlesztett változatuk működött. Minden körülmények között a legoptimálisabb megvilágítást biztosítják, a szemben jövő autókat automatikusan „kitakarják”. Tényleg öröm volt velük az esti-éjszakai vezetés…

Fotó:  Vas Gyula