Mitsubishi ASX 1.3 Instyle 7DCT Mild Hybrid: A legerősebb motorral is takarékos
A gyémántos japán márka és a francia Renault frigye már nem újdonság. Több testvérmodell is fémjelzi: például az új Colt és Clio, a kompakt crossoverek mezőnyében pedig a Captur és az új ASX. Sziluettben egy laikus talán meg sem tudná különböztetni őket; tiszta szerencse, hogy elöl-hátul van egy márkaembléma. A „szabadidős ikrek” közül ezúttal a Mitsubishi ASX-et kaptuk meg tesztelésre, éspedig a legerősebb motorral és a leggazdagabb szereltségben.
Kezdjük azzal, hogy az új ASX nagyon szép autó. Legalább is az én ízlésem szerint. Kupésan ívelő karosszéria, keskeny, elegáns oldalüvegezés, impozáns alsó ajtóberakások, remekbe szabott C-oszlop.
E parádés oldalnézet egyetlen gyenge pontja volt a széles küszöb; egyrészt már tényleg túltolta az összképet, másrészt ebben a kategóriában egyszerűen nincs rá szükség. Viszont egy feláras csomag része volt, amit nem kötelező megrendelni. A szintén feláras fekete tetőt azonban érdemes, mert igen jól néz ki.
További privát észrevételem volt, hogy ez az autó mennyire jól bírja a krómdíszítést. Látványosan feldobja pl. a már említett ajtóberakásokat és a C-oszlopot, a frontrészen pedig szó szerint elkápráztató, lásd a megfelelő ábrákat. Hátul pedig ott azok a csodálatos formájú lámpák, a kupésan keskeny szélvédő, a masszív tetőspoiler és az áldiffúzor. Zongoralakk borítással, de hát istenem, ez a trend…
…ismertetését a csúcsszerelt verzió néhány privát tartozékával kezdjük: sávtartó automatika, tetőablak, navigációs rendszer, 9 hangszórós BOSE hifi, bőrülések, indukciós telefontöltés. Mindez természetesen az olyan vezetéstámogató rendszereken és komfortholmikon túl, amelyek már alacsonyabb szinteken is elérhetőek (koccanásgátló, holttérfigyelő, táblafelismerés, adaptív tempomat, parkolószenzorok és tolatókamera, digitális műszerfal, fűthető volán/elülső ülések, automata légkondi stb.).
Az automata váltó karja klasszikus, a klímapult szintén; a mosógéptárcsás megoldások és a bonyolult menükezelések korában mindkettő nagy dicséretet érdemel. A központi kijelző ezen a szinten 9,3 hüvelykes, attraktív grafikával és fotók/videók lejátszásának lehetőségével.
Digitális csatlakozóból (USB-port) elöl-hátul 2-2 van, mindegyikük régebbi típusú. Ami pedig az helykínálatot illeti, a kategória átlaga, de fontos többlete a 2:3 arányban osztott hátsó ülések mozgathatósága. Mármint előre-hátra, hogy világos legyen.
Ennek köszönhetően – szükségletek szerint – vagy a hátsó utasteret maximalizálhatjuk, vagy pedig a koffer alapméretét bővíthetjük tekintélyes 114 literrel, lásd a műszaki adatokat.
Tesztautónk erőforrása a Mercedes-fejlesztésű 1,3-as benzinmotor erősebbik változata volt, amely csak hétgangos, kétkuplungos automata váltóval párosítható. Na meg persze lágy hibrid technikával, ami az indítómotor/generátor és a 0,13 kWh kapacitású mini aksi kombinációja.
A csúcsteljesítményt ez az adalék természetesen nem növeli, viszont besegít a gyorsításoknál, és megfelelő beállítással lehetővé teszi az ún. vitorlázó üzemmódot is – mármint a standard Eco, Sport és My Sense pozíciókon túl. És ami külön említést érdemel: az egész hajtáslánc elképesztő finomsággal dolgozik.
Maga a motor is rendkívül kulturált járású, a kétkuplungos automata váltó kapcsolásai pedig gyakorlatilag észrevehetetlenek. Egyedül az Auto Hold dombsegéd reagál pici késéssel, magyarán induláskor kb. egy másodpercre visszafogja az autót. Persze ki is kapcsolható, de ekkor ugyebár az alapfunkciója is megszűnik.
Végezetül pedig csak annyit, hogy az autó adatainak előzetes tanulmányozásakor picit megmosolyogtam a gyárilag prezentált 5,9 literes átlagfogyasztást: mégiscsak közel 160 lóerős benzinmotor, mégiscsak magas építésű SUV, ezt akarják nekem beadni? Nos, az 5,9 tényleg nem jött össze, de egy 6,5-ös átlag tényleg reális, lásd a teszt eredményét…
