Mazda2 Homura Plus Hybrid: Az egypetéjű ikrek egyike

Első blikkre azt mondhatjuk róla: egy jó kiállású kisautó. A részletek is ezt a hatást erősítik: impozáns hűtőmaszk, sportosan bordázott motorháztető, mutatós oldalsó ívek és horpaszok, vállas hátsó sárhányók. A hátsó lámpák és a C-oszlop kombinációja is formatervezői telitalálat, pláne azzal a gyönyörű ajtódomborulattal kiegészítve. Leghátul pedig: pont akkora és pont olyan szögben megdöntött szélvédő, ami ehhez az autóhoz illik, fölötte a cápauszony-antenna és a sportos szélvédő együttesével. A magasra kifutó fekete alsó védőlemez már csak hab a tortán, még akkor is, ha zongoralakk-borítást kapott…

Ígéretünket megszegve muszáj még egyszer visszautalnunk a Yaris-párhuzamra. Mégpedig egy igencsak negatív dolog apropóján. Ez a rokonság tüntette el ugyanis a korábbi Mazda2-esek egy végtelenül praktikus kellékét: az infotainment rendszer középkonzolra telepített pultját. Azt, amely a forgótárcsájával és a köréje telepített gombokkal nemcsak fölöslegessé tette a képernyőböködést, hanem tökéletesen és intuitív módon kézre állt az ülések közti kartámláról. Szóval ez hiányzik, de nagyon. Jó hír viszont, hogy a verdát valósággal teletömték a legkorszerűbb vezetéstámogató rendszerekkel, amelyek abszolút többsége már az 5 szereltségi szint legalacsonyabbikán is jár; a tesztelt csúcsmodellnél ezekhez tényleg már csak a hangvezérlést lehetett hozzátenni. Eléggé pocsék viszont a 10,5 hüvelykes központi kijelző felbontása, ami a tolatókamera képén látszik leginkább; a12,3 colos digitális műszerfal ennél egy klasszissal jobb. Az is meglepett, hogy az elülső ülések még ezen a szinten is kézi vezérlésűek, a hatalmas napfénytetőt és a vezeték nélküli telefoncsatlakozást viszont díjazni lehetett. Ami pedig a helykínálatot és a rakodókapacitást illeti, sajnos megint mínuszos: a Renault Clio, Peugeot 208, VW Polo, Škoda Fabia stb. fémjelezte konkurencia ennél bizony többet kínál. A Fabia például 380 literes, tehát majd’ 100 literrel tágasabb koffert…

A Mazda2 hibrid hajtásláncát egyik kollégám a legjobbnak titulálta a B-kategóriában. Nem járt messze az igazságtól, ez a rendszer tényleg jól ki van találva. A másfél literes, Atkinson-ciklusú szívó benzinmotor igazi csúcstechnika, amit 14:1-es sűrítési aránya bizonyít a legékesebben. A villanymotorral együtt 116 lóerő összteljesítményt nyújt, miközben a rendszer rugalmasan szabályozza az aksi töltöttségi szintjét; ha az megfelelő, automatikusan átkapcsol tisztán elektromos üzemmódra, de ugyanezt egy nyomógombbal a sofőr is megteheti.  Mindehhez jön még a 3 menetmód (Eco, Normal, Power), végfokozatként pedig a szinte észrevétlenül dolgozó, folyamatos áttételű e-CVT automata váltó. Ez a technika, az elektromos potenciál optimális kihasználásával szenzációs fogyasztást eredményez: ha okosan és előrelátóan vezetünk, simán beférhetünk 4 liter alá!  Jómagam is csupán hangyányival léptem túl ezt a határt, de ebben benne voltak a Power rezsimben megejtett sprintpróbák és a sztrádai 130 km/órával abszolvált távok is…