Mazda 2 1.5 Skyactiv-G90 Takumi: Éljen a hagyományos motortechnika!
Talán a kisautók azok, amelyek márkailletőségtől függetlenül a legjobban hasonlítanak egymáshoz. Viszont akad egy fényes kivétel: a Mazda 2, amely nem is annyira külalakban, hanem sokkal inkább technikájában különbözik a legtöbb konkurensétől.
Nemsokára megtudjuk, miért, de menjünk szép sorjában.
A forma tehát egy tipikus ötajtós kisautóé, ám vitathatatlanul a szebbek közül. Mégpedig olyasmiknek köszönhetően, mint a hatalmas (és családegyesítő) maszk, az attraktív ködlámpafészkek, a spiccben végződő oldalüvegezés, vagy a dinamikus ívű C-oszlop.
Egyébként Hirosimában ezt az egészet „kodó formanyelv”-nek keresztelték el; ez pl. egy átlagos európai vásárlónak aligha mond sokat, azt viszont mindenképpen érzékelteti vele, hogy itt valami JAPÁNNAL van dolga. És alighanem ezt is volt a cél…
…legfőbb jellemzője a praktikum és az áttekinthetőség. Nyoma sincs pl. holmi agyondigitalizált klímapultnak, 3 klasszikus tárcsával szabályozzuk a temperatúrát. A szórakoztató és információs rendszer is hasonlóképpen kezelhető, ráadásul a tárcsás-nyomógombos minipult prímán a kezünk ügyébe esik a középkonzolon.
Mennyivel kényelmesebb – és biztonságosabb! – megoldás ez, mint az érintőképernyő aprócska ikonjaira lövöldözgetni, esetleg 100 km/órás sebesség mellett…
Az élettér egy átlagos kisautóé, illetve hátul talán picit szűkösebb annál. A koffer űrtartalma szintén átlagos, bővítésekor viszont elég csúnya fenékküszöb keletkezik.
Ami pedig a szereltséget illeti, a tesztelt középmagas Takumi szint már elég sokat ad (kétfunkciós adaptív tempomat, holttérfigyelő, sávelhagyás-jelző, digitális rádió, CD-lejátszó, automata légkondi, elülső ülésfűtés, parkolóradar, tolatókamera. Hozzá kell viszont tennünk, hogy a kamera kivételével az összes felsorolt cucc már eggyel alacsonyabb fokon is elérhető…) Ja, és észrevették? Nem „Style”, nem is „Ambition”, hanem Takumi. Ismét egy tősgyökeres japán szó…
Na végre, annál a bizonyos különbözőségnél tartunk. Ez pedig a Mazda 2 erőforrása. Benzinfronton ugyanis jelenleg egyértelműen a már-már hülyére downsizingelt (magyarul talán méretfaragott?) turbós benzinesek korát éljük. Pláne a kisautóknál, lásd pl. az új Fabiát. Erre jön a Mazda, és belepakol a legkisebb modelljébe egy másfél literes szívó négyhengerest, annak minden jellemzőjével. Például a magas fordulatszámon jelentkező csúcsteljesítménnyel és -nyomatékkal. Ha egy kisturbós benzinautó gazdája átül ebbe a kocsiba, valószínűleg szomorúan konstatálni fogja, hogy NEM MEGY. Persze hogy nem, ha már 1500-as fordulatnál várja az erőt, mint a sajátjában. S ha valaki mégis rádumálja, hogy pörgesd ki, pajtás ötezerig, akkor olyan érzése lesz, hogy most gyilkolja meg a motort. Pedig pusztán rendeltetésszerűen használja… Viszont félreértés ne essék: szó nincs arról, hogy ezzel a 75, 90 vagy 115 lóerősre hangolt ezerötössel csak üvöltve lehet érdemben közlekedni. Variabilis szelepvezérlése ezt jóval alacsonyabb fordulatszámon is lehetővé teszi – és ilyenkor egészen hihetetlen fogyasztás is összehozható, lásd a megfelelő ábrát.
Éppen csak az említett tartományban mutatja meg a masina, mit tud igazán… A manuális váltó szintén dicséretet érdemel: öt fokozata igen jó beosztású, és valami hihetetlen precizitással kapcsolható. Az átlagosnál picit keményebb futómű pedig egyebek közt azt eredményezi, hogy – egy magyarországi kollégámat idézve – az autóval „nagyot lehet fenyíteni a kanyarokban”...
Hengerűrtartalom: 1496 cm3
Teljesítmény: 66 kW (90 LE)@6000
Nyomaték: 148 Nm@4000
Sebességváltó: ötfokozatú kézi
Legnagyobb sebesség: 183 km/óra
Gyorsulás 0–100 km/óra: 9,7 s
Gyári átlagfogyasztás: 4,9 l/100 km
Tesztfogyasztás: 5,2 l/100 km
CO2-kibocsátás: 111 g/km
H/Sz/M: 4060x1695x1495 mm
Csomagtér: 280–882 l
Üzemanyagtartály: 44 l
A modellcsalád induló ára: 11 790 €
A tesztelt típus induló ára: 13 190 €