Kia Stonic 1.0 T-GDi GT-Line: Ha különbözni akarunk…
A dél-koreai márka már akkor elkezdett szabadidő-autót gyártani (Sportage, 1993), amikor ez a hangzatos megnevezés még hírből sem létezett. S amikor az ilyen típusú autók a kisaranyos-kategóriában is megjelentek, ők is gyorsan összeütöttek egy odavalót.
Ez lett a 2017-ben bemutatott Stonic, amelyet nemrég frissítettek; a megújult verziót GT-Line csúcsszereltségben kaptuk meg tesztelésre.
A Stonic a kiskompakt szabadidősök-crossoverek kategóriájába érkezett, ahol ekkor már nagy volt a tolongás. Opel Mokka/Crossland, Renault Captur, Peugeot 2008, Suzuki Vitara, Mitsubishi ASX – egyebek között ezekkel kellett felvennie a harcot. Na meg a testvérmodell Hyundai Konával. Kezdettől fogva a külsejével volt nyerő, mert karakteres és jóval kevésbé femin, mint egynéhány felsorolt konkurense.
A márka új, agresszív formatervezői irányvonalát képviseli, elöl a frissítés után egy még szebb maszkkal; erre a tesztpéldánynál még sajnos nem fért fel az új logó, viszont a korszerűsített fényszórók már igen. Az összesen 20 kombinációban választható kétszínű fényezés azonban itt is feláras, 890 euróba kerül. Üdítő látvány a klasszikusan formált C-oszlop, az erősen megdöntött, keskeny hátsó szélvédő akár egy sportkupén is elmenne.
A lökhárítóba integrált védőlemez pedig – egy magyarországi kollégám véleménye szerint – „a diffúzor és a haspáncél ötvözete”…
Itt sok a hasonlóság a Rióval, gyakorlatilag a teljes frontpanelt onnan emelték át. Ennek igen pozitív hozadéka, hogy az autó csaknem minden funkciója klasszikus tekerentyűkkel és nyomógombokkal vezérelhető.
Például a komplett (egyzónás) klímapult, de nagyrészt a nyolchüvelykes központi kijelző is. Az utasok élettere a kategória átlaga, a kisebb pakolóhelyek viszont meghaladják azt (boksz a sebességváltó kar előtt, egy tisztes méretű üreg a középső kartámlában, vagy a mindig praktikus szemüvegtok). Kisebb térvarázsnak tekinthető, hogy a koffert a frissítés során 30 (!) literrel sikerült bővíteni.
Alapon így most 352 literes, bővítését követően pedig sík padló keletkezik. A szereltség értékesebb elemei ezen a szinten (eseténként már lejjebb is) a tolatókamera, a navigáció, a holttér- és fáradtságfigyelő, a sávtartó automatika vagy a kétfunkciós tempomat. A GT-Line többletei: fémpedálok, vastag bőrkormány, bőr-textil kárpitozású ülések.
Tesztautónk erőforrása az egyliteres benzines turbómotor 120 lóerős változata volt, amely kizárólag a GT-Line kiváltsága. Tisztes teljesítményén túl szépen és egyenletesen húz alulról, felül pedig akár 6800-ig is gond nélkül kipörgethető (erre azért érdemes odafigyelni, mert a fordulatszámmérő piros sávja 6500-nál kezdődik). Magyarán: ideális kínálat az 1,2 tonna körüli autóhoz.
Kézi és automata váltó (+ 500 €) is társítható hozzá, a tesztkocsiban az utóbbi dolgozott. A kétkuplungos szerkezet kellően gyors, váltásai finomak, javult a rajtkarakterisztikája, és három menetmódja is van (Eco, Normal, Sport) Ezek egyébként természetesen másban is módosítják a hajtáslánc működését. Átlagfogyasztásban papíron van némi többlet a kézi váltós típussal szemben (5,1-5,6/5,7 l/100 km), de normális vezetési stílussal az automatáé is gond nélkül 6 liter alatt tartható.
Hengerűrtartalom: 998 cm3
Teljesítmény: 88,3 kW (120 LE)@6000
Nyomaték: 200 Nm@2000–3500
Sebességváltó: hétfokozatú kétkuplungos automata
Legnagyobb sebesség: 185 km/óra
Gyorsulás 0–100 km/óra: 10,4 s
Gyári átlagfogyasztás: 5,7 l/100 km
Tesztfogyasztás: 5,9 l/100 km
CO2-kibocsátás: 129 g/km
H/Sz/M: 4140x1760x1500 mm
Hasmagasság: 183 mm
Csomagtér: 352–1155 l
A modellcsalád induló ára: 13 990 €
A tesztelt típus induló ára: 23 290 €
A tesztautó ára: 24 180 €
