Honda HR-V 1.5 i-VTEC Elegance: Frissítés után

Ez volt a HR-V (Hi-rider Revolutionaly Vehicle), amely még csak nyomokban sem hasonlított fura fazonú elődjére, hanem teljes egészében a mai trendet követte. Sőt, a tavalyi frissítést követően még inkább azt követi. A megújult verziót a rendelkezésre álló egyetlen motorral, kézi váltóval és a középső Elegance szereltségben teszteltük.

Kezdjük azzal, hogy a hosszúságra rádobtak 14 centit, ami ebben a kategóriában igen komoly növekmény. Aztán jött néhány jól látható új dizájnelem, elsősorban a „Solid Wing Face”-nek nevezett maszk.  Ezen már nem két vékony csík, hanem egy széles krómsáv keretezi a márkaemblémát, a kör alakú ködfényszórók pedig a lökhárítók kvázi légbeömlőiben kaptak helyet.

Fotó:  Vas Gyula

Hátul decens krómcsík jelent meg a lámpák között, és természetesen új színek is gazdagítják a palettát; egyikük a tesztautó Midnight Blue Beam fantázianevű sötétkék fényezése. Ami pedig maradt: az agresszív spiccben végződő oldalüvegezést, amelynek leghátulja nem üveg, hanem rejtett ajtókilincs.

…újjászabott ülések várják az utasokat. Az elülsők például jobb deréktámaszt nyújtanak, de a háttámlájuk is komfortosabb. Hátul pedig természetesen maradt a Honda specialitásának számító Magic Seats üléskiképzés; ennek lényege, hogy az ülőlapok a támlához ragaszthatók, így akár egy jól fejlett fikusz is simán befér az autóba. A kutyatulajdonosok is csak üdvözölni tudják ezt a megoldást.

Fotó:  Vas Gyula

A koffer szintén a kategória abszolút élmezőnyét képviseli, ráadásul bővítésekor teljesen sík padló keletkezik. Ugyancsak megmaradt a Honda futurisztikus korszakát idéző központi műszeregység, ahol sebességmérő osztóvonalai látszatra 2-3 cm-rel a számok fölött lebegnek. S hogy a térhatás még jobban érvényesüljön, a műszeregység közepe maga a kozmosz sötétsége. A Honda CONNECT információs rendszer érintős kijelzőjét kissé befelé fordítva helyezték el, hangsúlyozva a vezető fontosságát. Ezen a szinten már navigációt is tartalmaz.

Fotó:  Vas Gyula

Van viszont egy esztétikailag eléggé vitatható megoldás is az utastérben, éspedig a kesztyűtartó feletti, majd’ fél méter hosszú légbeömlősor. Hasznosságához kétség nem férhet – az anyós például irányvektorok végtelen kombinációjából választhat a fűtéshez/hűsöléshez –, de szemre olyan, mint egy lepottyant díszléc tartófogazata. Némi kritikát érdemel még az elektronikus csatlakozók elhelyezése: a középkonzol mélyén, egy sötét zugban bújnak meg. Végezetül a szereltség néhány további értékesebb eleme: kétzónás automata légkondi, fűthető elülső ülések, tempomat, ütközés-előrejelző (amely 30 km/órás sebességig meg is tudja állítani az autót), táblafelismerő rendszer, automatikus távfénykapcsoló, sávelhagyás-jelző, elülső/hátsó parkolóradar, tolatókamera, CD-lejátszó, USB- és HDMI-csatlakozó.

Az a bizonyos egyedüli erőforrás az 1,5 literes, változó szelepvezérlésű benzines szívómotor. Szó se róla, precíz konstrukció, a teljesítményén sincs mit fanyalogni, ám nyomatéka az atmoszférikus töltés következtében eléggé szerény. A hatgangos kézi váltó szintén precíz szerkezet, jó beosztással és a rövid karnak (is) köszönhető könnyű kezelhetőséggel.

Fotó:  Vas Gyula

Ami a fogyasztást illeti, a prospektusban még a régi NDEC-adatokat találtuk, így a teszt során majd’ 1 literrel többet mértünk, de a 6,6-os érték is teljességgel elfogadható. S amire még az előd tesztjeire visszaemlékezve felfigyelhettünk: sokat javult a hangszigetelés. Köszönhető ez az utas- és motortér közé beépített „tűzfalnak”, de például az ajtók is több zajcsillapító szigetelést kaptak.  Egészében véve tehát komfortosabban éreztük magunkat az új HR-V-ben, és aki nem ragaszkodik minden áron holmi szupersportos menetteljesítményekhez, annak ez az autó ideális választási lehetőséget jelenthet. A korrektség viszont megköveteli, hogy hozzátegyük: néhány konkurensével ellentétben csak fronthajtással kapható. Hasmagassága azonban 15 milliméterrel megnőtt az elődjéhez képest...

Fotó:  Vas Gyula