Honda Civic Sedan 1.6 i-DTEC Executive: A kategória szépségdíjasa

Az autót, amely hatalmas vizuális pofont osztott ki a konkurenciának, dízelmotorral és Executive csúcsszereltségben kaptuk meg tesztelésre.

Mit mondjunk – elég ránézni, és szó bennszakad, lehellet megszegik. Nyúlánk sziluett, gyönyörű ívű tetővonal, egzotikus orr-rész (ahol a hűtőmaszk krómléce a fényszórók felső keretében folytatódik), egy szinttel lejjebb pedig pengemetszésű ál-légbeömlők. Hátul – vagy ha úgy tetszik, oldalt – pedig ott azok a pazar formájú lámpák, a köztük húzódó elegáns légterelő, vagy éppenséggel a tetőív messzire kifutó plasztikus pereme…

Fotó:  Vas Gyula

Senki nem állítja, hogy csúnya látvány egy Mégane GrandCoupé, egy Toyota Corolla, netán egy VW Jetta, de ehhez egyikük sem mérhető. A vizuális különbség kb. akkora, mint mondjuk a Golf R és a Civic Type-R között. Az atletikus alak létrejöttéhez egyébként a méretváltozások is nagyban hozzájárultak: az új szedán hosszabb, szélesebb és alacsonyabb az elődjénél (sorrendben: +7,4/+4,6/-2 cm).

Beszálláskor ebben a verzióban is pont olyan mélyre zuhanunk, mint a többiben; ez már álló helyzetben megadja a külalak okán joggal elvárható sportos életérzést. Az utastér kissé monoton, szürke színvilága már kevésbé kellemesen hat ránk, de ez akár ízlés dolga is lehet.

Fotó:  Vas Gyula

Hely nemcsak elöl, hanem a megnövelt tengelytávnak köszönhetően hátul is van bőven, sőt a csomagtartó is a kategória egyik legtágasabbika. A központi műszerblokkban már nincsenek üres fekete felületek, így az elődénél sokkal harmonikusabb látványt nyújt.  A (fűthető, deréktámaszos, vezetőoldalon elektromosan állítható) elülső ülések tartása kiváló, a hatgangos kézi váltó karja sportosan rövid. Az egyéb szereltségi tételek, illetve vezetéstámogató rendszerek közül elsősorban a minden szinten alaptartozéknak számító Honda SENSING csomagot kell megemlíteni, amelynek tartalma, címszavakban: Elülső-hátsó tolatószenzorok, parkolókamera. Táblafelismerés. Sávelhagyásra és ráfutásra figyelmeztető rendszer. Kétfunkciós tempomat, beállítható követési távolsággal.

Fotó:  Vas Gyula

Aztán van még holttérfigyelő, oldalról érkező járművek észlelése, kétzónás légkondi, hátsó ülésfűtés, USB/HDMI-csatlakozó, fényképnézegető funkció a héthüvelykes kijelzőn, és természetesen komplex telefon-kiszolgálás.

A Honda továbbfejlesztett 1,6-os dízelével már találkoztunk egy ötajtós Civic tesztelésekor, és most is ugyanolyan szenzációsnak találtuk. Erényeinek ismertetése azonban nem megy némi szakmázás nélkül, tehát:

1. Új ötvözetekkel csökkentették a dugattyúk súrlódását, és az egész aggregát súlyát.

2. A feltöltőt hajtó gázturbinát korszerűbbre cserélték, szabályozott fúvókával, elektronikusan ellenőrzött forgási sebességgel, s mindennek eredményeként gyakorlatilag érzékelhetetlen turbólyukkal.

3. A motor külső felületén egy bordázatot alakítottak ki, amely csökkenti a zajt és a vibrációkat.

4. Az elektronikus üzemanyag-befecskendező rendszer 1800 bar nyomáson dolgozik, az üzemanyag áramlását pedig speciális mágnesszelepek szabályozzák.

Persze lenne még néhány pont, de azokat már tényleg nehéz lenne emberi nyelvre átültetni. Az említett átalakítások nem növelték ugyan a motor teljesítményét és nyomatékát, de kulturáltabbá tették a járását, csökkentették a károsanyag-kibocsátását, és természetesen a fogyasztását. Utóbbi persze nem a fantázia világába tartozó gyári 3,4 l /100 km, de mint tesztünk eredménye igazolja, 5 liter szűk környékére simán be lehet férni. Annál is inkább, hogy nekünk ez egy zömmel hegyvidéken leautózott hét során sikerült. Egy szó, mint száz: az elsősorban motorspecialista Honda dízelfronton is hozza a tőle megszokott színvonalat!

Fotó:  Vas Gyula