Ford Puma 1.0 EcoBoost ST Line X: Az aktuális csúcsmodell
Megint egy autó, amely más lett, mint régen volt. Ezen a néven ugyanis a Ford – 1997 és 2001 között – egy formás kis sportkupét gyártott, amely kategóriájában a legattraktívabbak közé tartozott. Aztán jött a kisebb-nagyobb szabadidő-autók mindent elsöprő dömpingje, s vele a Puma reinkarnációja – de immár úgynevezett városi crossoverként. S mintegy mellékesen nyugdíjba küldve a 47 évig gyártott Fiestát is. Az autót speciális csúcskategóriás kivitelben, az ennek nevét viselő Vivid Ruby fényezéssel kaptuk meg tesztelésre.
A kupés alapforma a távoli elődre emlékeztet, de a terepes stíluselemek még több dinamikát vittek az összképbe (fekete műanyag kerékszoknyák, masszív küszöbök stb.). A többi már a Ford mai formavilága: félelmetes fekete hűtőrács, buborékszerű fényszórók, az oldalfelületek látványos horpaszai.
A kupés összhatást erősíti a meredek szögben megdöntött keskeny hátsó szélvédő, felette egy monumentális tetőspoilerrel. A masszív far tagolt lökhárítója trapéz alakú krómozott kipufogója és pengeélekbe ágyazott prizmái további adalékok a kisautó agresszív fazonjához.
Az extra kiadás többlete mindehhez a fekete tető, a szintén fekete tükörházak és a gyönyörű mintázatú 18 hüvelykes alufelnik, rajtuk 215/50-es papucsokkal.
Ezt a fejezetet a szereltséggel kell kezdenünk, mert ebben a kivitelben a Puma számos dologban veri az összes B-kategóriás SUV-t/crossovert.
Például a mobil alkalmazású távirányított indítással, a LED-fényszórókkal, az automata beparkolással, az elektromosan nyitható hátsó ajtóval, a nyomkövető tolatókamerával, vagy éppenséggel a 10 hangszórós Bang & Olufsen hifivel. Ami viszont ezek felsorolása után kissé kiábrándító: a fantáziátlan központi kijelző, a kézi vezérlésű elülső ülések, hátul pedig a középső kartámla és a digitális csatlakozó hiánya. Megvannak viszont a ma már standardnak tekinthető vezetéstámogató rendszerek (kétfunkciós, távolságtartó tempomat, táblafelismerés, sávtartó automatika, koccanásgátló stb.).
Ami pedig a hely- és térkínálatot illeti, kivételesen hátulról kezdjük. A koffer padlója alatt ugyanis egy 80 literes külön tárolórekesz található, piszkos-vizes holmik – pl. síbakancsok – szállítására.
Használat után szépen tisztára mossuk egy gumislaggal, miközben a víz a box alján lévő dugó kihúzásával elfolyik. A Škodánál ez a megoldás a „simply clever” kategóriába tartozna…
Folytatva és zárva a helykínálatot: elöl kifogástalan, az ülések is jól szabottak. Hátul már szűkösebb, hiányzik a kartámla is, de még ennél is jobban legalább egy USB-csatlakozó. Az az egy ugyanis természetesen elöl van…
A tesztautó erőforrása az Év motorjának 11-szer (!) megválasztott egyliteres, háromhengeres EcoBoost benzines turbómotor volt. Hengerűrtartalmához képest ebben a csúcskivitelben elképesztő 155 lóerőt teljesít. Munkáját ráadásul lágy hibrid rendszer segíti, konkrétan a 11 kW-os indítómotor/generátor. Az összteljesítményhez nem tesz hozzá, viszont 190-ről 240 Nm-re növeli a csúcsnyomatékot. Közreműködése már alacsonyabb fordulatszámon is rugalmasabb gyorsulást garantál, és a fogyasztásra is jótékony hatással van: kíméletes vezetésmóddal simán beférhetünk 5 liter alá.
A háromhengeres masina járása meglepően kultivált, de ez az excentrikus lendkerék-súlypontú EcoBoost motorok általános jellemzője. Amit viszont itt sem lehet megúszni: magas fordulatszámon kissé zavaróvá válik a hangja. A menettulajdonságokról pedig csak annyit, hogy a Fordok futóművei ma is a legjobbak közé tartoznak a világon, ezért a Puma is könnyen vezethető, kiszámíthatóan viselkedő, átlagos sofőrök számára is magabiztosan kézben tartható autó.
