Ford Focus 1.5 Ecoboost ST Line: A legsportosabb „civil” változat
A szlovákiai piacon ez az autó áll a Focus standard árlistájának legelőkelőbb helyén. A „standard” jelzőt az indokolja, hogy van az autónak egy külön kategóriát képező luxuskiadása is, Vignale néven.
A megjelölés világosan mutatja a 280 lóerős ST-vel való rokonságot, ami azonban itt jórészt a külsőségekre korlátozódik. Az autót a gyengébbik benzinmotorral és kézi váltóval kaptuk meg tesztelésre.
Kezdjük azzal, hogy a 4. generációs Focus alapon is mutatósabb, mint az elődje volt. Élek helyett tetszetős domborulatokat látunk, a fényszórókra rá sem ismerni, a hátsó lámpákat pedig gyakorlatilag megfordították: keskenyebb részük most befelé mutat. Elnézhetetlen dinamikai látványtöbbletet hozott ezen kívül a méretarányok megváltoztatása (hosszabb, ugyanakkor alacsonyabb karosszéria).
Ami pedig az ST Line vizuális többleteit illeti: magas fényű fekete hűtőmaszk, elöl-hátul sportos lökhárító (hátul diffúzor-imitációval), LED-ködfényszórók, fekete ablakkeretek, színre fújt küszöbbetétek, dupla kipufogó, emblémák a sárhányókon és a küszöbökön.
Folytassuk a különbözőséggel: kitűnő oldaltartású sportülések, fekete tetőkárpit, fémpedálok, sportkormány, egyedi formájú váltókar. A többi egy jobban szerelt Focus kínálata: SYNC3 infotainment rendszer nyolchüvelykes érintőképernyővel, vezetéstámogató rendszerek (koccanásgátló, automatikus sávtartás stb.).
Viszont a klíma csak opcióként automata vezérlésű, és a navigáció is feláras. A helykínálat az alsó középkategória átlaga, beleértve a csomagteret is; szükségpótkerekes tesztautónké alapon 375 literes volt. A kisebb rakodózugok közül kellően tágasak az ajtózsebek, igen praktikus az elülső ülések közötti kartámla ürege. Viszont ha már a kartámlánál tartunk, juthatott volna a két hátsó utas közé is.
A Focus ST Line 2-2 benzin- és dízelmotorral kapható (150/182, ill 120/150 LE). Tesztautónk erőforrása, mint már említettük, a gyengébbik benzines volt, az erősebbikével megegyező köbtartalommal és hengerszámmal (3).
A 150 lóerő semmi esetre sem nevezhető kevésnek, de érezni, hogy az ST Line sportos futóműve ennél sokkal többet is elbírna. Ugyanez a futómű azonban valamelyest ront a rugózás komfortján, ám ez még bőven belefér az autó karakterébe. A kormány elképesztően jó: ideális a rásegítése, villámgyors a reakciója, elegendő visszajelzést közvetít az útról. A váltókar viszont kissé nehézkesen járt, bár lehet, hogy ez csak a konkrét tesztkocsi fogyatékossága volt.
Aztán volt még menetmód-választónk is, normál, gazdaságos és sportrezsimmel. A motorról pedig még annyit, hogy korán érkező csúcsnyomatékának köszönhetően kellően rugalmas, és tulajdonképpen szomjasnak sem nevezhető. A gyári NEDC-érték természetesen felejtős, a teszt során mért 7,1-es fogyasztás viszont reális, és még mindig messzemenően elfogadható. S mivel a Ford háromhengeresei külön kategóriát képviselnek a vibrációszűrésben, erre itt sem lehetett egy zokszavam. Amit viszont a teszt során végig kicsit hiányoltam, az az erősebbik verzió plusz 32 lóereje volt…
Hengerűrtartalom: 1497 cm3
Teljesítmény: 110 kW (150 LE)@6000
Nyomaték: 240 Nm@1600
Sebességváltó: hatfokozatú kézi
Legnagyobb sebesség: 210 km/óra
Gyorsulás 0–100 km/óra: 8,8 s
Gyári átlagfogyasztás: 5,3–5,5 l/100 km
Tesztfogyasztás: 7,1 l/100 km
CO2-kibocsátás: 121–125 g/km
H/Sz/M: 4387x1848x1471 mm
Csomagtér: 375/477 l*
Üzemanyagtartály: 52 l
A tesztelt típus induló ára: 24 690 €
A tesztautó ára: 27 225 €
* pótkerékkel/defektjavító készlettel
