2021. szeptember 1., 13:14

Egy hosszú, forró nyár 1939-ben (I.)

1939. év márciusában végleg felbomlott a már fél éve agonizáló Csehszlovákia, és német támogatással megalakult az „önálló és független” Szlovák Állam, júliustól Szlovák Köztársaság. A Baltikum, Közép-Európa és a Balkán a geopolitikai erőviszonyok módosulásával törvényszerűen váltak a hitleri Németország, valamint a sztálini Szovjetunió hatalmi érdekszférájává. A francia és a brit befolyás egyre inkább kiszorulóban volt a térségből.

Alexander Mach
Alexander Mach

Az elfogulatlanul gondolkodó politikusok számára feltételezhető volt, hogy a két agresszív nagyhatalom – Németország és a Szovjetunió – első közös áldozata Lengyelország lesz. Mind német, mind szovjet részről egyre több bírálat és politikai támadás érte Lengyelországot, amely például a szovjet külügyi népbiztosság meghatározása szerint nem egyéb, mint az 1919. évi Párizs környéki békék torzszülötte. A Lengyelország elleni ellenszenvet növelte, hogy az országban többmilliós nagyságrendű német, ukrán és fehérorosz nemzetiségű lakosság is élt, tagadhatatlanul kemény lengyel alávetettségben.

1939 tavaszától a nemzetközi politika is tanúja volt a német–lengyel viszony fokozatos megromlásának. Német részről szerették volna elérni, hogy a lengyel kormány ne akadályozza Danzig szabad város visszatérését a német anyaországba, szűnjön meg a kb. egymilliós lengyelországi német kisebbség hátrányos megkülönböztetése,

illetve Lengyelország járuljon hozzá egy területen kívüliséget élvező német autópálya kiépítéséhez Kelet-Poroszország felé. A lengyelek minderről hallani sem akartak, sőt felerősítették kihívóan németellenes politikájukat. Még attól sem riadtak vissza, hogy esetleg háborús konfliktussá alakulhat a barátságtalan viszony a két ország között. Meggyőződéssel állították, hogy a lengyel hadsereg – amennyiben valóban háborús összecsapás lenne – könnyedén legyőzné a németeket, és megszállná Berlint.

A lengyel magatartás és kritikátlan biztonságérzet joggal nyugtalanította a német politikát és a hadvezetést. Érthető, hogy 1939 augusztusától már számoltak egy hamarosan bekövetkező német–lengyel háborúval. Augusztus első felében már nyilvánvaló volt, hogy a háborús összetűzés a két szomszédos ország között elkerülhetetlen.

Hogyan érintette ez Magyarországot és Szlovákiát?

A német–lengyel viszony egyre feszültebbé válása a szlovák politikai életet is alapvetően befolyásolta. Augusztus közepétől szinte napról napra durvult a szlovák politikusok és a sajtó Lengyel- és Magyarország-ellenes hangulatkeltése. Különösképpen az 1939. augusztus 23-án megkötött német–szovjet megnemtámadási szerződés, az úgynevezett Ribbentrop–Molotov-paktum után fokozódott a szlovákok magabiztos harciassága. A pozsonyi vezetés ekkor már készült a Lengyelország ellen – a németekkel és a szovjetekkel közösen – megvívandó háborúra.

Pozsonyban a szlovák propagandahivatal a nevezett szerződés aláírásának előestéjén, augusztus 22-én lengyel- és magyarellenes tüntetést szervezett a színház előtti térre. Az ezres tömeget mozgósító tüntetést a pozsonyi és a környékbeli szlovákok és németek közös politikai szimpátiamegnyilvánulásának nevezték el.

Mach propagandafőnök és gárdafőparancsnok öntudatosan hirdette a színháztéren összesereglett több ezer fős tüntető sokaságnak: „Andrej Hlinka szellemében, de saját történelme szellemében is a szlovák nemzet Hitler Németországa oldalán halad.” Melegen üdvözölte Németország és a Szovjetunió küszöbön álló szerződéskötését, amely úgymond Szlovákia számára is nagyon sokat jelent. Szerinte a szlovák államnak most már igazán senkitől sem kell tartania, elvégre két hatalmas szomszédja egymásra talált, miután – Mach szavai szerint – „Hitler létrehozta a paktumot Oroszországgal”. De miként érinti mindez Szlovákiát? Nos, a kilátások nagyon biztatóak. Egy Lengyelország ellen megvívandó közös háborúban Szlovákia megszerezheti az 1921-ben, 1924-ben és 1938-ban elcsatolt árvai és szepességi falvakat, sőt talán még az 1938 novemberében Magyarországhoz visszacsatolt felvidéki területsávot is.

„A mi helyzetünk is szilárdabbá vált”

Ezt követően a szlovák sajtó már mindennap közölt valamilyen lengyelellenes kirohanást. Hálás témának bizonyult a lengyelek embertelen nacionalizmusának emlegetése, a Lengyelországban élő németek, beloruszok, ukránok és szlovákok sanyargatása stb. A Národnie noviny is a legmerészebb szlovák remények szárba szökkenését remélte a Moszkva–Berlin-tengely létrejöttétől.

Ha fennmaradásunk érdekében eddig a kemény germán védfalra támaszkodtunk, a Moszkva–Berlin-paktum megkötésével ez a hatalmas fal elképzelhetetlen mértékben megszilárdult. Ezáltal a mi helyzetünk is szilárdabbá vált”

- volt olvasható a lap 1939. augusztus 26-i vezércikkében.

Augusztus utolsó napjaiban már egész Szlovákiában mozgásban voltak a Lengyelország ellen bevetésre készülő német katonai egységek. Karol Murgaš, a Slovák újdonsült főszerkesztője ezzel összhangban lapja augusztus 29-i számában vezércikket szentelt a „szlovák–német barátságnak és szövetségnek”. A két nemzet sorsa most már közös – lelkendezett a főszerkesztő –, és ez a közös sors teszi lehetővé a szlovákok számára, hogy úgymond „igazságot követeljenek” a határon túl élő szlovákok számára.

Tehát ne felejtsétek: Egy nemzet, egy haza és egy becsületszó, amely bennünket Németországhoz és annak vezéréhez, Adolf Hitlerhez köt. Na stráž!”

– buzdította nemzettársait lapjában az idézett főszerkesztő, az ismert pártköszöntéssel (Na stráž! – Őrségbe!) zárva vezércikkét.

Másnapi számában a Slovák arról tájékoztatta az ország lakosságát, hogy Szlovákia területén a baráti német hadsereg alakulatai tartózkodnak, illetve vonulnak át. Ezek azonban azzal a feladattal érkeztek, hogy a szlovák haderővel karöltve védelmezzék Szlovákiát a lengyelek részéről fenyegető veszedelemtől. A Németországgal megkötött védelmi szerződés értelmében a német katonai egységek a szlovák függetlenség biztosítékai és őrzői. Az idézett felhívást maga Jozef Tiso miniszterelnök írta alá augusztus 28-án, majd 30-án a lapok is közölték.

Időközben a szlovák politikai vezetés is igyekezett harckészültségbe hozni a hadsereget. A kormány döntése alapján az országban részleges mozgósítást rendeltek el. Augusztus 26-án fegyverbe szólítottak nyolc tartalékos korosztályt, az intézkedést azonban egyszerűen csak rendkívüli fegyvergyakorlatnak tüntették fel.

„Lengyelországban gyilkolják a németeket”

Augusztus 28-án este Mach propagandafőnök gárdafőparancsnok rádióbeszédet tartott, és harcias hangnemben elemezte a nemzetközi viszonylatban kialakult helyzetet.

"Az egész világ a háborúról  beszél” – készítette fel honfitársait a várható fejleményekre a nagy hírverő. Utalt rá,

hogy egyes európai államokban zavaros politikai állapotok tapasztalhatók, és a Szlovákiát körülvevő térség is telítve van igazságtalansággal.

Mire és kire is célzott ezzel az utalásával Mach? Azonnal kiderül a következő kijelentéséből: Lengyelországban úgymond kínozzák és gyilkolják a németeket, adta meg a lakosság kívánatos felháborodásának irányát a propagandafőnök. Ez azonban még nem minden. A nemzethű szlovákoknak a magyarországi testvéreikre is gondolniuk kell, akik ugyancsak elnyomás alatt sínylődnek – igyekezett kellő harciasságra hangolni szlovák testvéreit Alexander Mach a pozsonyi rádión keresztül.

A propagandafőnöknek különösen a begyében volt Magyarország. Az idézett rádióbeszéde másnapján, augusztus 29-én a Slovenská pravda napilapban elemezgette a magyarok szerinte „furcsa viselkedését”. Gondolatmenetének az volt a lényege, hogy a vele készített interjúban szembeállította Magyarország kétszínű magatartását a szlovákok határozott és elkötelezett kiállásával Németország oldalán.

Igazán nem tudjuk, hol áll Magyarország, a tengellyel akar-e haladni, vagy ellene?”

– tette fel sokat sejtetően a kérdést Mach. Természetesen nem mulasztotta el annak kihangsúlyozását, hogy Németország mennyire hű szövetségese és önzetlen pártfogója Szlovákiának. A továbbiakban arra is utalt, hogy az önálló és független Szlovákia magyarországi testvéreiről sem feledkezik meg, és nem érzi magát Magyarországgal szemben védtelennek.

Erkölcstelen versenyfutás

A magyar politikának kétségkívül nagy önmérsékletre volt szüksége ahhoz, hogy a szlovák kormányzati tényezőkhöz hasonlóan ne vegyen részt a németek kegyeit és jóindulatát hajszoló nagy és erkölcstelen versenyfutásban. Pedig ami azt illeti, német részről – igaz, nem hivatalos formában – Magyarország felé is voltak „csábításnak” tekinthető próbálkozások különböző „szívességek” megtételére egy esetleges német–lengyel konfliktus esetén.

Amikor 1939. április 22-én Imrédy és Darányi volt miniszterelnökök Berlinben jártak Hitler születésnapi ünnepségének meghívott vendégeiként, ott Darányinak azt sugalmazták, hogy

amennyiben Magyarország a (lengyel) hadjárathoz átengedi a német csapatokat, akkor ellenszolgáltatásként megkapná Szlovákiát”.

Otthon Darányi ezt a hírt közölte mind Teleki miniszterelnökkel, mind Csáky külügyminiszterrel, akik azonban nem tulajdonítottak jelentőséget a valószínűtlen német felvetésnek.

Alexander Mach 1938–1940  között a Szlovák Néppárt propagandafőnöke, 1940-től 1945-ig az első Szlovák Köztársaság belügyminisztere. 1947-ben halálra, később 30 év börtönbüntetésre ítélték. 1968-ban amnesztiát kapott, 1980-ban Pozsonyban hunyt el.

(Folytatjuk)

Megjelent a Magyar7 2021/35. számában.

Megosztás
Címkék
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!
CAPTCHA Ez a kérdés vizsgálja, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.