Dacia Spring Comfort Electric 45: A legolcsóbb négyszemélyes villanyautó

Az autót az alacsonyabbik Comfort Plus szereltségben kaptuk meg tesztelésre, amelynek ára 18 600 euró.

Egy minimalizált autóhoz képest kifejezetten csinos jószág a Dacia elektromobilja. Oldalfelületein attraktív betéteket visel, kerékszoknyáit masszív műanyag keretek övezik, a tetőn pedig szálcsiszolt alumínium berakású sínek futnak végig. Maszkján sem látszik az olcsóság: két szinten osztott fényforrásaival és esztétikus horpaszaival magasabb árkategóriában is elmenne.

Fotó:  Vas Gyula

Hosszúságban (3734 mm) is belefér a kisautók átlagába, 1579 mm-es szélessége viszont már jócskán elmarad azokétól. Pláne, hogy majd’ 1,6 méteres magassága miatt optikailag még keskenyebbnek tűnik a járgány…Elöl- vagy hátulnézetből rögtön szemet szúrnak a virslis gumiabroncsok is; a 165/70 R14-es méretek az egykori Škoda 105/120-asok paraméterei. Funkciójuk persze érthető: a minél kisebb gördülési ellenállás egyenlő a minél kisebb áramfogyasztással. A töltőcsatlakozót igen okosan az autó orrán, középen helyezték el, tehát jobb- és baloldali állványról egyarán könnyen hozzáférhető.

Fotó:  Vas Gyula

Ablaktörlőből – mármint az elülső szélvédőn – a takarékosság jegyében csak egyet kapott az autó, ennek azonban funkcionálisan semmi hátrányát nem tapasztaltam.

…már jobban tetten érhető a minimalizmus: a volán semerre sem állítható, sok a rideg műanyag, az elülső üléseket is csak előre-hátra lehet huzigálni. Tolatókamerát vagy legalább hátsó parkolószenzorokat ebben az olcsóbb verzióban ne keressünk: manőverezéskor kizárólag a szemmértékünkre hagyatkozhatunk. (A 20 200 eurós Comfort Plus verzióban viszont mindez már standard, beleértve a navigációt is.) A műszerfal azonban itt is kifejezetten attraktív: bal oldali digitális kijelzője szép grafikával jelzi az energiagazdálkodást, a jobb oldali félkör pedig a töltésszintet, amelyet menet közben természetesen kilométerekben is leolvashatunk.

Fotó:  Vas Gyula

A menetmódok a középkonzolra telepített mosógépes körtárcsával választhatók, de külön parkolási pozíció nincs: az autó biztonságos fixálásához ezért elengedhetetlen az N állásba kapcsolás utáni kézifék-behúzás. A tempomatot is kispórolták, helyette csak sebességkorlátozó van, amely azonban áramtakarékossági szempontból szintén hasznos funkció. A kézi légkondi a tesztelt alapszinten is standard, de be-vagy kikapcsolt állásáról csak a nyomógomb helyzete informálja a vezetőt. A központi kijelző itt ugyancsak erősen minimalizált, csak a rádióállomások adatai hívhatók le rajta.

Fotó:  Vas Gyula

Az elülső ülések eléggé keskenyek, de szolid oldaltartásuk van, és fejtámláik is masszívak. A hátsó szektorral kapcsolatban már az is dicséretet érdemel, hogy az autó négyszemélyes, sőt – mint a megfelelő ábrán látható – némi kompromisszummal egész tisztességes lábtér hozható össze. A koffer 290 literes alapmérete is abszolút elfogadható érték az autó méreteire való tekintettel, főleg hogy az elérhető maximum meghaladja az 1 köbmétert.

A 44 lóerő, amit a Spring villanymotorja nyújtani tud, látszólag nevetségesen kevés, nem is beszélve az ECO rezsimben elérhető kb. 30 lóerőről. Viszont ne feledjük: ennek az autónak az önsúlya az elektromobilok mintegy 2 tonnás átlagával szemben mindössze 970 kg! Nem is beszélve a már említett extra keskeny gumiabroncsokról; ezek mind hozzájárulnak egyrészt az alacsony fogyasztáshoz, másrészt az elfogadható dinamikához.

Fotó:  Vas Gyula

Utóbbival kapcsolatban persze abból kell kiindulnunk, hogy a Dacia Spring elsősorban városi autó, ahol az 5,8 másodperces 0–50 es sprint a közlekedés abszolút egyenrangú résztvevőjévé avatja. A 125 km/órás végsebességet azonban jobb nem forszírozni, de 80 vagy maximum 90 km/órára beállított limiterrel országúton sem leszünk mozgó akadály. A tesztelt alapverzióhoz egyébként csak 230V/10 amperes „háztartási” töltőkábel jár, de az autó természetesen sok egyéb módon is tölthető, lásd a műszaki adatokat. A gyárilag megadott hatótávolságok és a fogyasztási adatok szintén ott olvashatók, de ezzel kapcsolatban álljon itt egy egészen hihetetlen személyes tapasztalat: az autót Pozsonyban 221 km-es hatótávolsággal átvéve Komáromba érve (kb. 110 km) még 175 kilométer hatótávot jelzett a fedélzeti számítógép!!! Igaz, ehhez az egész úton 80 km/órára állított sebességhatároló, ECO rezsim és a 26 C-fok ellenére kikapcsolt légkondi kellett, de meg lehetett csinálni. Fogyasztásra átszámítva ez mindössze 10 kilowattórát jelentett 100 kilométerenként! Az alig 78%-ra lemerült aksit pedig elég volt 3 órára ráakasztani a konyhai stekkerre a teljes feltöltöttséghez, amelynek végén – nyilván az előző utazási paramétereket megjegyezve – 287 km-es akciórádiuszt mutatott a kijelző, lásd a megfelelő ábrát…

Fotó:  Vas Gyula