Dacia Lodgy 1.5 dCi Techroad: Árban és térben verhetetlen

Avatott szemnek rögtön feltűnnek a más egyterűekhez képest erősen eltérő méretarányok: a Lodgy szélessége és magassága ugyanis alig 1 centiméter híján azonos. Ennek oka a Daciára jellemző spórolós filozófia: közös padlólemezre épült a Dokkerrel. Egészében pedig egy hagyományos formájú, sőt kissé már ódivatú minivant látunk magunk előtt, egyszerű rajzú ablakokkal, szinte függőleges C-oszloppal és hátsó fallal, kissé furi formájú hátsó lámpákkal.

Fotó:  Vas Gyula

Az ablakoknál még egy idejétmúlt megoldással találkozunk: a hátsók ugyanis kibillenthetőek, mint annó a Zsigulikban vagy a 120-as Škodákban. Még szerencse, hogy ezt a nem túl izgalmas összképet valamelyest feldobják a legmagasabb szereltség vizuális többletei: a piros csíkozású tükrök, a dísztárcsák piros emblémái, a matt króm hatású lökhárítóbetétek és a fekete oldalvédő elemek.

Fotó:  Vas Gyula

Sőt, ezek többsége már az eggyel alacsonyabb Stepway szinten is elérhető.

A Lodgyt 2012 óta gyártják, és belteréhez azóta gyakorlatilag hozzá sem nyúltak. Ez bizony igencsak látszik, nagyon ráférne már a vizuális és ergonómiai frissítés. A műszerfal kifejezetten spártai, a középkonzol szintén, a váltókar alapon is kissé csálén áll, a légkondi pultját a pincében találjuk, a monitorra rápillantva szintén minden vizuális kapcsolatunk megszakad az úttal.

Fotó:  Vas Gyula

A sivárságba itt is a csúcsszereltség kiegészítői visznek szó szerint némi színt, lásd a Stepway kivitelű üléseket és a szellőzőrostélyok piros sávjait. Ami viszont a térkínálatot, és általában a praktikumot illeti – le a kalappal. Mármint egyetlen dolgot kivéve. Van rakodósufni a műszerfal tetején, repülőasztalkák az elülső üléstámlákon, a koffer pedig 5/2 utas mögött 824, illetve 2617 literes! Sőt még a 3. üléssor bevetése után is marad több mint 200 liternyi rakodókapacitás. A pótülésekről egyébként okvetlen el kell még mondani, hogy szó nincs holmi sámlikról: akár 2 átlagos testalkatú felnőtt is elfogadható kényelemben utazhat rajtuk.

Fotó:  Vas Gyula

Mi több, ilyenkor még a kibillenthető ablakok is jól jöhetnek… Viszont azt a kivétel is a leghátsó üléseknél keresendő: nem simíthatók a padlóba, mint a legtöbb minivannál. Ha ötszemélyes rakodóteret akarunk, ki kell szerelni, pincébe-garázsba cipelni őket. Végül a szereltség értékesebb tételei, alapárasak/opciósak vegyesen: kétfunkciós tempomat, egyzónás kézi légkondi, hátsó parkolóradar, elülső ülésfűtés (200), tolatókamera (150), Európa-térkép az alapáras navigációhoz (190).

A Lodgy egy benzin- és 2 dízelmotorral kapható a hazai piacon, tesztautónkat az erősebbik gázolajos hajtotta. Korszerű konstrukciónak nemigen nevezhető, mint ahogy a nehézkesen járó hatgangos kézi váltó sem. Igen rokonszenves viszont a fogyasztás, gond nélkül be lehet férni a gyári érték környékére. A keskeny és magas építés miatt az autó eléggé érzékeny az oldalszélre, városi manőverezéskor viszont nagyon jól jött a kompakt személyautónyi szélesség. Pláne, hogy nemcsak a hatalmas ablakokon át, hanem tolatókamera képén át is láttam a jármű körüli történéseket.

Fotó:  Vas Gyula

Mindent egybevetve, ha kényeztetni nem is fog bennünket a Dacia minivanja, de korrektül megadja mindazt, amire készült. Sőt, sok esetben többet is, mint a vetélytársak. Árban pedig egyszerűen verhetetlen hozzájuk képest…

Fotó:  Vas Gyula