Baby blues szindróma

Domonkos Andor 2019. szeptember 14., 15:00

Sokakat érint, mégis keveset foglalkozunk a gyermekágyi lehangoltsággal, divatosabb nevén a baby blues szindrómával. Pedig éppen úgy lehet megelőzni, ha tájékozódunk, és szakszerű segítséget kapunk az újdonsült édesanya és édesapa teendőiről, feladatairól.

Fotó: pixabay.com

A gyermekágyi lehangoltság, súlyosabb esetben depresszió hátterében az anya-gyermek kötődés sérül, illetve nehézkesen alakul ki. Ma már egyre többet tudunk ennek a hormonális okairól, de azért ne feledkezzünk el az érzelmi és szociális tényezőkről sem! Ha a leendő szülők felkészülnek az új jövevénnyel járó megváltozott életükre, jóval kevesebb frusztráció és érzelmi kilengés nehezíti majd a mindennapjaikat.

Egyes felmérések szerint a szülő nők akár nyolcvan százalékánál is jelentkezhet valamilyen formában a szülést követően lehangoltság. A szülés komoly változást jelent a női szervezet számára, egyáltalán nem meglepő, ha ezt hangulatváltozás kíséri. Elhúzódó vajúdás során, illetve ettől függetlenül, a szülést követő napokban alig vagy egyáltalán nem alszik az édesanya. Emellett komoly fizikai erőt fejtett ki a gyermek világrahozatala során, rengeteg folyadékot, vért vesztett, és alig evett valamit. Nagyon kimerült, fájdalmai vannak, de a kezében ott az újszülött, akinek szüksége van minden percére. Ez önmagában is komoly kihívás.

A szülést drasztikus hormonális változások kísérik, egyrészt a várandósságot fenntartó progeszteronnak a hirtelen leesése, másrészt az ösztrogénnek a zavarai befolyásolják a hangulatot is. Habár még a teljes mechanizmus nem tisztázott, az látszik, hogy a hormoningadozásra valaki jobban, valaki kevésbé érzékeny. Az érzékenyebb nők esetében gyakran már az első várandósságuk előtt, a menstruációs ciklushoz kapcsolódóan fellép hangulatingadozás. A tüneteket premenstruációs szindróma néven foglaljuk össze: ingerlékenység, fejfájás, hőhullámok, esetleg ödéma, székrekedés. Náluk gyakoribb, hogy a szülés után is lehangoltsággal kell megküzdeniük.

A gyermekágyi lehangoltság nem tartós, általában a szülést követő harmadik–ötödik napon a legnyilvánvalóbb, majd legfeljebb pár hét alatt elmúlik. Az esetek döntő többségében orvosi teendő, veszély nincsen, az érintett édesanyák mintegy tizedében viszont kialakul a szülés utáni depresszió. Ennek rizikófaktora a korábban meglévő mentális betegség, hangulatzavar, főleg ha a nő emiatt gyógyszeres kezelés alatt is állt, és ezt a várandósság miatt függesztették fel. Stresszes életkörülmények, bizonytalan családi háttér, nehéz szociális helyzet szintén növeli az esélyét.

A szülés utáni depresszió, ellentétben a lehangoltsággal, súlyosabb probléma. Erőteljesebb hangulatzavar, ingerlékenység jellemzi, ezek nem múlnak el néhány hét alatt. Az édesanya öngyilkossági gondolatoktól szenved, szorong, fél, rossz anyának tartja magát, végeredményben nem is képes ellátni újszülöttjét, csecsemőjét. Ezekhez alvászavarok, evészavarok társulnak. Ritkán, de sajnos mégiscsak akadnak, akiknél még súlyosabb betegség alakul ki, ezt hívjuk szülés utáni pszichózisnak. Őróluk hallhatunk a hírekben, például mert öngyilkosságot kíséreltek meg, netalán megölték csecsemőjüket. A pszichózis a valóságtól való elszakadást jelenti. Ennek megfelelően a szülés utáni pszichózisban szenvedőknél az előbb felsorolt depressziós tüneteken túl hallucinációk, zavartság, bizarr, szokatlan magatartásformák jelennek meg. Erősen kínozzák őket az öngyilkossági gondolatok, emellett a tudatukba sokszor törnek be olyan gondolatok, késztetések, amelyek a gyermek életére törnek. Ezért ez az állapot komoly figyelmet igényel, orvosi vészhelyzet. Zavartságában, beszámíthatatlanságában bármikor a csecsemő életére törhet az anya, valamint öngyilkosságot kísérelhet meg.

Láthatjuk, hogy a szülést nagymértékű hangulatváltozás és -ingadozás kísérheti. Bár legtöbbször a hangulat rövid időn belül rendeződik, néha súlyos kórkép, pszichózis alakul ki. Jóllehet sejtjük, kik azok a nők, akik fogékonyabbak a gyermekágyi hangulatzavarokra, azt már alig lehet megjósolni, hogy közülük kiknél alakul ki pszichózis. Ezért kulcsfontosságú e hangulatzavarok megelőzése. Ebben – többek közt a családi és a szociális körülmények rendezése mellett – a szülés körül zajló hormonváltozások megértése lehet segítségünkre. Fentebb már említettem a női nemi hormonok szintjének extrém csökkenését, ám más hormonok éppen a szülés kapcsán kezdenek el termelődni. Ilyen az oxitocin, aminek hatalmas jelentősége van a méhösszehúzódások kialakításában, továbbá a tejelválasztás serkentésében.

Agykutatók egyre több bizonyítékát találják, hogy az oxitocin, illetve a hozzá sok szempontból hasonló vazopresszin nevű hormon mennyire fontos az agyban a szociális környezet érzékelése szempontjából. Szerepe van továbbá az anyaság érzésének kialakításában is, nem utolsósorban a megfelelő anya-gyermek kapcsolat létrejöttében. Esélyes, hogy ez a hatás marad el, vagy legalábbis nagyon gyenge azoknál, akik a szülést követően mentális problémaként élik meg az anyaságukat, nehezen veszik fel újszülöttjükkel a kapcsolatot, valamint akiknél könnyen ellenségkép alakul ki gyermekükkel (és önmagukkal) szemben a pszichózis következtében.

Az oxitocintermelés sokszor nem kielégítő, de lehet stimulálni. Sajnos kevesen hallottak az aranyóráról, ami azt jelenti, hogy aranyat ér, ha az újszülöttet azonnal az anya mellkasára-hasára fektetik, legalább – de inkább több mint – egy órára. Ilyenkor, hacsak nincs valami életet veszélyeztető probléma, nincs szükség testtömegmérésre, mosdatásra. A mellbimbó keresésével, szoros testi kontaktussal beindul az erős oxitocintermelés. Ennek szerepe van a tejtermelés és a szoptatási képesség beindulásában, de az anya-gyermek kapcsolat kialakulásában is. Később pedig a rendszeres szoptatás tartja karban az oxitocinszintet. Figyeljünk oda az aranyórára, illetve a szoptatásra az egészséges anya-gyermek kapcsolat érdekében!

0 HOZZÁSZÓLÁS