András-napi férjjósló hagyományok nagyszüleink korából
A néphagyomány egyik jeles napja november 30-a. András napjához számos a jövővel kapcsolatos hiedelem és szerelmi varázslás kötődik.
Az András-nap Szent András apostol ünnepe. A népi kalendáriumban ennek kapcsán november hónapot is Szent András hava néven illették.
A november 30-hoz legközelebb eső vasárnap az egyházi év, az advent kezdete.
Szent András apostol az első században élt, Jézus első tanítványa, Simon Péter testvére volt. A testvérek a halászéletet otthagyva életük végéig tanúságot tettek szerte a világon, és Jézus Krisztus mellett életük árán is kiálltak.
A hagyomány szerint Kr. után 60-ban Petra városában egy átlósan ácsolt kereszten halt András apostol mártírhalált. Innen az „András kereszt“ elnevezés.
Az András név görög eredetű, a magyarba a latin Andreas névből került, jelentése: férfi, férfias.
November 30-a több szempontból is különleges a magyar néphagyományban. Egyrészt jelentette az advent kezdetét, ugyanakkor a mulatságok befejezését.
Szent András apostolt a magyar néphagyományban nevezik disznóölő Szent Andrásnak, időjósoló Andrásnak, disznóröfögtető, de még hegedűnémító Andrásnak is.
Férjjósló praktikák
A legismertebb hiedelem az András-napi férjjóslás.
Gombóc, derelye főzés
Ezt az elterjedt jóslási módszert nemcsak András napján végezték szívesen, hanem az év más jeles ünnepein is.
Sokfelé járta az a szokás, hogy a lányok gombócot vagy derelyét főztek. Kilenc fiúnevet papírszeletekre írtak, összehajtogatva, tésztába gyúrva gombóccá formálták. Egyszerre a forrásban lévő vízbe ejtették, s amelyik először jött a felszínre, azt kikapták, megnézték a bennelévő nevet, s olyan nevű lesz a lány jövendőbelije.
Ólomöntés
András-pogácsa
Az András-pogácsa készítése szintén párjósló cselekmény volt. Három pogácsát sütöttek, mindegyikbe egy-egy férfinevet rejtettek. Kitették a küszöbre, s amelyiket a legkésőbb vitte el a kutya, az mutatta meg a jövendőbeli nevét.
Szalmakoszorú dobálás
A szalmakoszorú dobálás szintén a férjjóslás szertartásai közé tartozott.
A lányok szalmakoszorút készítettek és megpróbálták feldobni a fára, ahányadik dobásra fennakadt, annyi év múltán mehet férjhez a lány.
Hallgatózásra épülő jóslás
A hallgatózásból jóslásnak legismertebb formája volt az ól rugdosása, mely nemcsak András-napkor szokásos praktika.
Úgy vélték, ahányat röffen a disznó, annyi év múlva mennek férjhez. Ha nem ébred fel a disznó, a lány még abban az évben férjhez megy.
A Zempléni-hegység falvaiban azt is figyelték, hogy anyadisznó röffen-e először, mert az özvegyet jelzett, a malac pedig legényt.
A lányok a falu határában magasodó dombra, vagy a kert végében levő trágyadombra állva, azt figyelték, honnan hallani kutyaugatást, mert úgy gondolták, hogy abból az irányból jön majd a jövendőbelijük.
András-kalendárium
Ismert az András-kalendárium használata is, mely az előző praktikához hasonló céllal volt szokásban: a leányok 24 fiúnevet írtak fel 24 cetlire, befőttes üvegbe helyezték őket, jól megkavarták a lapokat, majd karácsonyig minden nap egyet húztak az üvegből. A hiedelem szerint, helyenként december 24-én, máshol december 25-én, az utolsónak húzott cetlire írt név mutatta leendő férjük nevét.
Ereszrázás
Ereszrázással is próbáltak jósolni. A zsúpfedeles házak ereszét megrázták, s a kötényükbe hulló magból jósoltak.
„Ha a lány kötényébe búzamag hull, jómódú legény veszi feleségül, ha rozsmag, akkor szegény legény lesz a férje, ha pondró hull bele a zsúpszalmából, még a következő évben teherbe esik.”
Szatmárban András-napkor a református lányok is böjtöltek. Este a favágó tőkére kendermagot vetettek s ez mondták: „András, neked kendert vetek, mondd meg nekem, kihez megyek!"
A lányok a párna alá férfiruhaneműt rejtettek, és egész nap böjtöltek. A jövendőbeli megálmodására utal a hajdúszoboszlói mondás:
Vőlegényt lát iccakáján.
A csallóközi Medvén is egész nap böjtöltek a lányok, a fejük alá éjszakára férfiruhadarabot tettek, hogy álmukban megtudják, ki lesz a férjük.
Lefekvéskor mondták:
Szent András kérlek,
mondd meg, hogy ki lesz férjem!
A legények női inget vagy szoknyát tettek a fejük alá, azért, hogy megálmodják ki lesz a feleségük.
Almamag
Az almamagot szintén jóslóeszközként használták. András-nap előtt nagy előszeretettel ették a lányok az almát és számolták a magokat. Ha olyan almát találtak, amelyben 7 vagy 9 mag volt, akkor a magokat papírba csomagolták, András-nap estéjén a párnájuk alá tették, hogy megálmodják a férjüket.
Ha András napján a vízbe állított gyümölcsfaágak kirügyeztek, az több vidéken farsangi férjhezmenetelre utalt.
Gyertyaöntés
Az András-napi férjjóslás olyannyira ismert volt és maradt a XX. század második felében, hogy Szabó Magda Abigéljében is ekkor akartak jósolni maguknak a lányok, de még idő előtt lebuktak.
A háziférgek kiűzésének napjaként is ismeretes ez a nap. A bánátiak kotlót, fát ültettek, disznókat párosítottak ezen a napon.
András-napi időjóslás
Mint a legtöbb jeles napon, így Andráskor is következtettek a várható időjárás alakulására.
A népi megfigyelés szerint: „Fehér András – rossz év, Víg András – víg év.“
Eleink úgy tartották, ha András napján esik az eső vagy a hó, ezt követően 40 napig esik. Megfigyelték, ha András-napján fagy, akkor a karácsony esős lesz.
Sok helyen gyümölcsfaágat is virágoztattak, hogy megtudják, milyen lesz az időjárás. A gyümölcsfa ágát vízbe tették, és bevitték a szobába, a kemence mellé. Az ág a melegben karácsonyig kivirágzott. Ha az alsó részén jelentek meg a virágok, az azt mutatta, a tél eleje lesz kemény. Ha a közepén, akkor a január lesz hideg, ha az ág hegyén jelent meg a virág, úgy a tél vége lesz fagyos, havas.
András-napkor kezdődtek a disznóvágások, disznótorok, ezért nevezték disznóölőnek is. Általában ilyenkor fordult olyan hűvösre az idő, hogy el lehetett kezdeni a disznóöléseket.
Régen e naptól kezdve egészen farsangig mindig akadt egy ház, ahol disznó sivítása verte fel a csendet, és vette kezdetét a disznóölés, amihez mindig kértek rokoni, baráti segítséget.
Az András-napkor vagy néhány nappal előtte vagy utána született kismalacokat András-malacoknak mondják és azt tartják, hogy belőlük lesz a jó hízó.
Az Ipoly mentén élt az a mondás, hogy ilyenkor „kellett a muzsikát bezárni, mert utána már az Úrjövet volt”, vagyis elkezdődött a karácsonyi böjt időszaka.
Andrással befejeződnek a zajos mulatozások, a néphit úgy tartja, "András zárja a hegedűt".
Legfeljebb az András utáni szerdán, kukaszerdán lehetett még otthon muzsikálni, de másutt nem.
