A stroke kezelése és megelőzése
Előző írásomban a fejfájással jelentkező veszélyes betegségekről olvashattak. Ezek közül kiemelkedik a vérzéses stroke. Olvashattak arról is, hogy az ennél sokkal gyakoribb érelzáródásos stroke viszont nem jár fejfájással. Most nézzük meg, hogyan lehet kezelni, esetleg megelőzni a stroke-ot.
A stroke angol kifejezés teljesen meghonosodott a magyar orvosi nyelvben. A köznyelvi – talán legjobb – megfelelője a gutaütés, szélütés, legtöbben mégis az agyvérzést ismerik. Az agyvérzést azért nem használja az orvosi nyelv a stroke helyett, mert a vérzéses az összes stroke esetek mindössze egyötöde vagy egytizede.
A többi érelzáródásos stroke, amely során nincs vérzés. A vérzéses és az érelzáródásos stroke-ot összefoglaló magyar kifejezés az agyi érkatasztrófa lehetne, bár ezt a mindennapokban kevésbé használjuk.
Évente egyre kevesebb vérzéses stroke következik be, mégis érdemes figyelni rá, hiszen hatalmas rizikót hordoz magában, drámai következményei lehetnek. Egyrészt a fiatalabbakat, negyven-, hatvanéveseket érinti leggyakrabban, másrészt az esetek felében vagy halállal végződik, vagy súlyos fogyatékosság marad utána. Az eleve nagy bajt súlyosbítja, hogy az agyvérzés utáni napokban elég magas az újravérzés előfordulásának az esélye. Ezek pedig tovább rontják a beteg életkilátásait. Ezeket a további vérzéseket meg kell előzni, ilyenkor kerül képbe a neurointervenciós terápia.
Mindez persze képalkotó eszközös, ebben az esetben komputer tomográfiás (ismert rövidítéssel CT) vezérléssel történik. Az érrendszerbe kontrasztanyagot fecskendeznek, hogy megjelenítsék az erek hálózatát. A katéter bevezetése minimálisan invazív műtét, ugyanakkor komoly szakértelmet, tapasztalatot és legfőképpen együttműködést kíván radiológus, neurológus és idegsebész között.
A vérzéses stroke bekövetkezése utáni teendő tehát egyértelmű, megelőzni a következő vérzéseket.
Bonyolultabb döntést igényel, ha észreveszik az agyi értágulatot, ami majd a vérzés helye lehet, de még a baj nem történt meg. Ilyenkor elemezni kell a vérzés kockázatát, valamint a műtét esetleges rizikóit, és a kettő mérlegelése után kell dönteni. A kockázat függ többek között az értágulat méretétől, elhelyezkedésétől, egyéb betegségektől.
A neurointervenció fontos terápiás lehetőség az érelzáródásos stroke esetében is. Ennek a bajnak a kezelési lehetőségeiben, illetve azok kimenetelében meghatározó, hogy mennyi idő telt el az ér elzáródása óta.
Az előző írásomban vázolt egyszerű teszt (kérjük meg az illetőt, nézzen ránk, mosolyogjon, nyújtson kezet és köszönjön ránk) segíthet felkelteni a gyanút, hogy valami nincs rendben. Gyanú esetén ne késlekedjünk, hívjunk mentőt. Minél előbb megkapja az illető a szakszerű segítséget, annál nagyobb a felépülés esélye. Vérellátási hiány következtében percenként majdnem kétmillió idegsejtünk pusztulhat el. Próbálták megbecsülni, vajon a normál öregedés során is lejátszódó idegrendszeri sejtpusztulás és a stroke következményei hogyan aránylanak.
Az agy károsodásában fontos tényező lehet még a vérellátási zavaron kívül a gyulladásos reakciók aktiválódása. Egyes feltételezések szerint az oxigénhiányhoz képest még nagyobb sejtpusztulást is okozhat az akut infarktusos területre beszűrődő gyulladásaktiválta sejtek tevékenysége. Ha ezek nem lennének túlbuzgók, és nem szeretnék „eltakarítani” gyorsan a roncsolt szövetet, lehetséges, hogy több agysejtet meg lehetne menteni.
Ezen a feltételezésen felbuzdulva nagy erőkkel keresik a kutatók, hogy vajon az agy gyulladásos folyamatokban is részt vevő, immunrendszer eredetű sejtjeinek, a mikroglia sejteknek az aktivitását érdemes-e befolyásolni, hogy stroke következtében kisebb legyen az agykárosodás mértéke.
Nincs mindenki olyan szerencsés helyzetben, hogy a társa felismerje az éppen bekövetkezett bajt. Például mert egyedül él (vagy éppen egyedül tartózkodik valahol), és bizony az éjjel bekövetkezett bajt is inkább reggel lehet észrevenni. Ilyenkor már nagyon sok idő eltelhetett az agy számára oxigénhiányban, és lehet, hogy nem tudnak eredményesen segíteni a vérrög gyógyszeres vagy neurointervenciós, mechanikus feloldásával. Ezért nem lehet eléggé hangsúlyozni a stroke megelőzésének fontosságát.
A nyaki ütőerek átjárhatóságára különösen ajánlott figyelni. Gyógyszeres kezeléssel pedig a véralvadási, vérlemezkék összecsapódási rizikóját lehet csökkenteni.
Megjelent a Magyar7 2022/50. számában.
