A napsütötte Floridát hagyta ott, hogy Érsekújváron kezdjen új életet

Szabó Marianna 2019. október 05., 12:43

Néhány hónappal ezelőtt egy kivételes felvidéki lány, Zsuzsa sikereit mutattuk be, aki Amerikába ment megvalósítani gyerekkori álmait. Ezúttal egy kísértetiesen hasonló, nem kevésbé különleges történetet mutatunk be olvasóinknak. Megismerhetik Cyndit, aki a napsütötte Floridát hagyta ott, hogy vidékünkön kezdjen új életet.

Cyndi Babulik története kicsit sem mondható hétköznapinak, személyisége pedig még annál is káprázatosabb. Noha még nem ismerjük egymást, mosolyogva, barátként üdvözöl Érsekújvár központjában található hangulatos nyelviskolájában, ahol spanyol-angol tanárként működik. Bűbájos, inspiratív és rettentően pozitív nő, öröm őt hallgatni.

Mesélj magadról, Cyndi!

Puerto Rico-i szülők gyermekeként Amerikában nőttem fel, így a spanyolt és az angolt is anyanyelvemnek tekintem. Boldog gyermekkorom volt, a szüleim mindig maximalizmusra tanítottak bennünket. Az egyetemet Floridában végeztem irodalom-pszichológia szakon. Később jogi területen dolgoztam Pennsylvaniában egy állami hivatalban, majd a jogi egyetemen is dolgoztam Floridában. Itt ismerkedtem meg a férjemmel is.

A férjed szlovákiai?

Igen, szlovák, bár valamennyit ért magyarul is. Floridában éltünk, amikor elhatároztuk, hogy Szlovákiába költözünk.

Ez elég nagy változás lehetett. Mi volt a döntésetek oka?

Igen, ez egy olyan kérdés, amit gyakran feltesznek. Sosem értettem igazán, miért tűnik meglepőnek ez a döntés, hiszen ez az ország – csakúgy mint a környező országok – fantasztikusak és gyönyörűek. Úgy éreztük a férjemmel, hogy változásra, váltásra van szükségünk. Több lehetőségben gondolkodtunk, végül úgy döntöttünk, visszaköltözünk Érsekújvárba, mivel itt él a férjem családja. És mint általában, ennél a döntésnél is hatalmas jelentőséget tulajdonítottam az időzítésnek, mert én éppen akkor, az életemnek éppen abban a fázisában értem meg arra, hogy elég erős legyek változtatni. Aminek meg kell történnie, az meg is fog történni. Mégpedig akkor, és csakis akkor, amikor te is, a körülményeid is készen állnak rá. Egyetlen perccel sem korábban.

Azért Florida finoman szólva is egy jó kis helynek tűnik, a napsütés államának is nevezik, ott van a filmekből ismert Miami, vagy a sztárok kedvenc üdülőhelye, a Palm Beach. Könnyen ment az újrakezdés nálunk?

Á, dehogyis. Minden kezdet nehéz, ez is az volt. Meg kellett küzdenem a kulturális sokkal. Itt minden, de minden teljesen különbözött a számomra megszokottól. Az idő, az illatok, az ízek, a nyelv, egyszerűen minden. Ugyebár a napsütötte Floridából belecsöppentünk a februári hidegbe. Egy szót sem értettem szlovákul vagy magyarul, a költözés előtt még nem jártam Szlovákiában, mindössze három könyvet olvastam az országról. Azt azonban legbelül, a lelkem mélyén tudtam, hogy nagyon akarom, hogy sikerüljön ez az egész. A bukással, mint lehetőséggel nem számoltam. Nyelvtanár akartam lenni, a földkeregségnek csakis ezen a pontján, emberekkel akartam dolgozni, meg akartam tanulni a helyi nyelvet, és itt akartam magam otthon érezni, ebben az országban. Nem volt egyszerű, de most már itt érzem magam otthon, és nagyon boldog vagyok itt.

Hogyan küzdöttél meg a nyelvi nehézségekkel?

Fokozatosan. Az első két évben szótárral a ridikülömben jártam mindenhová. De nagyon akartam beszélni, és tudod az emberek ezt érzik. Néha még most is eltévesztem a ragozást, de elképesztően jó érzés volt, amikor először előfordult, hogy a másik nem vette észre a nyelvtudásomon, hogy külföldi vagyok. Sok könyvet olvastam, és sok filmet néztem. Ez mind segít. És ahogy mondtam, a hozzáállás. Nem lehet megspórolni az igyekezetet. Ha a másik érzi, hogy igyekszem gyakorolni a nyelvet, akkor meghálálja azt. Ez biztos.

Volt esetleg valami rossz tapasztalatod a helyiekkel, a be nem fogadással?

Nem, szerencsére semmi ilyenről nem tudok beszámolni. Vannak ismerőseim, akik más idegen országból jöttek, és csakúgy mint én, megpróbáltak beilleszkedni a városban, de nem sikerült. Próbáltam nekik segíteni, mert én azt vallom, hogy az én saját felelősségem, csakis az enyém, hogy úgy viselkedjek, hogy befogadjanak. Az én kötelességem, hogy megpróbáljam megtanulni a nyelvet, a kultúrát a tőlem telhető legjobb szinten.

Ha már a nyelveknél tartunk, Puerto Rico-inak, vagy amerikainak, esetleg szlovákiainak érzed magad?

A szüleim Puerto Ricóból mentek Amerikába, gyerekkoromban apukámmal inkább spanyolul, anyukámmal inkább angolul beszéltünk otthon. Mindenképpen ragaszkodtak hozzá, hogy mindkét nyelvet megtanuljuk. Most már tökéletesen itthon érzem magam Szlovákiában, a szlovák nyelvvel sincs gondom. Magyarul is beszélek pár szót, de csak a leglényegesebbeket. Vannak magyar diákjaim, tőlük sok mindent tanulok. De hogy válaszoljak a kérdésedre, azt hiszem mind a háromnak érzem magam, amerikainak, puerto rico-inak, és szlovákiainak is.

Nagyon elismerően, tisztelettel beszélsz a diákjaidról. Ez minek köszönhető?

Igen, ezt jól érzed, nagyon szeretem őket, és úgy érzem sokukkal már baráti viszonyban vagyunk. Rengeteget tanulok tőlük, emberileg is, illetve bármilyen módon. Én úgy hiszem, a boldogságunk nem magától értetődő, keményen meg kell érte dolgozni. És ilyenek az emberi kapcsolatok is. Úgy vagyok vele, hogy a másik ember kedvessége nem kell, hogy automatikusan járjon nekem. Azt ki kell érdemelni, meg kell érte harcolni, és azt tapasztalom, ez a filozófia meghálálja magát.

Honnan ez a nagyfokú spiritualitás, ami árad a gondolataidból? Vallásos vagy?

Alapvetően vallásos ember vagyok, igen, hiszek Istenben. Ugyanakkor hiszek az – hogy is nevezzem – univerzumban, hogy a dolgoknak megvan a helyük és idejük a világban, és higgadtan ki kell várnunk mindennek az idejét, ugyanakkor tenni kell a dolgunkat. Vannak dolgok, amiket el kell fogadnunk olyannak, amilyenek, és vannak dolgok, amiken tudunk változtatni, és a mindennapokban ezekre kell összpontosítanunk. A változtatható dolgokra.

Mivel inspirálod magad, hogy ilyen kicsattanóan pozitívan közelíted meg a mindennapokat?

Sokat olvasok, és motivációs videókat nézek a neten, van, hogy csak 5 percem van rá, de akkor is, úgy érzem ez úgy kell nekem, mint egy falat kenyér. De a diákjaimtól is rengeteg mindent tanulok. Összecsipegetem magamnak a számomra jó dolgokat. Nagyon fontos, hogy úgy érezzem, minden nappal egy kicsivel több lettem, hogy fejlődök. Végül, de nem utolsó sorban, a férjemnek rengeteg mindent köszönhetek, mert elképesztően pozitív ember, csodálatos világnézettel. Amikor kétségeim vannak bármi felől, ő segít nekem, hogy pozitív legyen a lelkiállapotom.   

Miben látod a különbséget, miért jobb itt élni, mint Amerikában?

Egyéni szinten azért, mert ott a legjobb élni, ahol élni akarsz. Ez mindenkinek a saját döntése. Általánosságban pedig ez egy gyönyörű ország, csodálatos természettel, nagyon jó és megfizethető oktatással, valamint mindenki számára hozzáférhető egészségügyi rendszerrel, nem mellesleg béke van. Ezek mind olyan dolgok, ami sok országban – akár Amerikában is – nem feltétlenül adottak, hanem kiváltság. A kedvenc mondásom a „Bloom where you are planted“. Vagyis magyarul: ott kell nyílnod, ahol elültettek. Az álmok ott valósulnak meg, ahol dolgozunk érte. Ha Amerikában, akkor ott, ha Szlovákiában, akkor pedig itt.

0 HOZZÁSZÓLÁS