lapajánló 20
A jól végzett munka, az új etnikai centrum és a tévutak
Magyar7 - 20. száma
2022. június 12., 15:01

A mutizmus, avagy a pszichogén hallgatás

A mutizmus olyan kommunikációs zavar, amikor az érintett személy csak egyes személyekhez vagy senkihez sem beszél. Ez a hallgatás nem magyarázható sem halláskárosodással, sem beszédzavarral.

Mutizmus
Fotó: Pixabay.com

A mutizmus együtt járhat depresszióval esetleg  szorongással, viselkedészavarral, alvás- és evészavarokkal, valamint a szobatisztaság hiányával.

Két típusa van:

az elektív vagy szelektív mutizmus, valamint a totális mutizmus.

Totális mutizmus esetén az érintett elvben tud beszélni, de gyakorlatilag nem, vagy csak suttogni tud. 

A szelektív mutizmus egy olyan szorongásos kórkép, amely bizonyos szociális helyzetekben, amelyekben a megszólalásra valamilyen elvárás van, (például óvodában, iskolában)

a megszólalás következetes elutasítását jelenti, miközben más szituációkban a gyermek beszél.

A szelektív mutista rendszerint csak a családi és baráti körben tud beszélni, de ha úgy érzi, hogy más is hallja, akkor elnémul. Az érintettek között vannak, akik suttogva tudnak beszélni, például a tanárokkal.

Vannak, akik nem beszélnek a szűkebb családjukon kívül senkivel, de jelekkel igyekeznek megértetni magukat.

Ha beszédre kényszerítik őket, akkor egyre kevésbé beszélnek, sőt a kommunikáció más formái sem  működnek, vagy csak erősen csökkentett mennyiségben.

A mutizmust nem egyszerű megkülönböztetni a hosszas hallgatással járó kórképektől és a tudatos hallgatástól. A nem beszélésnek más okai is lehetnek: beszédfélénkség, nyelvtudás hiánya, beszédzavarok, autizmus, ugyanúgy a gyászreakció, személyiségzavar, skizofrénia, és más pszichotikus zavar.

A mutizmus nem érinti a jelnyelv használatára való képességet.

A diagnózist csak a szülők, a tanárok és a nevelők kikérdezésével, a gyerek megfigyelésével és testi-neurológiai vizsgálatával lehet felállítani. Ezeken kívül még tapasztalhatunk a mutizmushoz társuló további tüneteket és zavarokat is, mint a félénkséget, a kényszeres viselkedést, sőt az értelmi fogyatékosságot, és az extrém pszichoszociális faktorokat is.

A mutizmus gyakoriságára vonatkozó adatok eltérőek. Míg a múlt század nyolcvanas és kilencvenes éveiben  a gyermekpopuláció 0,7%-át érintette, mára már a szakirodalom az 5-7 éves gyermekek 1 százalékánal jelez mutizmust. Az esetek 97%-ában szociális fóbia is jelen van, ami szorongásban és elkerülési viselkedésben nyilvánul meg. 

További társuló zavarok:

a társas viselkedés zavara, fóbiák és más szorongásos zavarok, alkalmazkodási gondok, túlterhelés, depresszió sőt evési és alvászavarok is.

Nem mindig áll trauma, elhanyagoltság vagy erőszak a mutizmus hátterében. Az ezek által létrejött mutizmus hirtelen elnémulással jár. A szelektív mutisták majdnem mindig beszélnek bizonyos helyzetekben, bár ez egészen addig szűkülhet, amíg az egyén soha nem képes megszólalni.

A szelektív mutista gyerekek csaknem negyedénél beszédzavarokat is kimutattak. Vannak, akik kétnyelvűek, vagy sokáig éltek egy másik országban. Mindezek plusz bizonytalanságot adnak azokban a helyzetekben, ahol a félénk gyerektől elvárják, hogy beszéljen, és ez elég ahhoz, hogy ne tudjon megszólalni.

A mutisták egy részének  problémái vannak az érzékek integrálásával, ami ahhoz vezet, hogy egyes érzékletek feldolgozatlanok maradnak. Ez nyugtalanságot okozhat és a gyerek képtelenné válik a beszédre.

A legtöbb szelektív mutista öröklötten nyugtalan. Az elméletek szerint félénkségüket az amigdala fokozott ingerlékenysége okozza. Ez az agyterület foglalkozik a lehetséges fenyegetésekkel és a rájuk adott válaszokkal.

A mutizmus következményei

A helyzethez vagy személyekhez kötött némaság megterheli az emberi kapcsolatokat, megnehezíti az új kapcsolatok kialakítását.

A szelektív hallgatással találkozó kommunikációs partnerek sokszor szándékosnak vehetik a hallgatást, és ez csalódást, sőt haragot is okozhat.

Ha a mutistát kényszerítik arra, hogy beszéljen, akkor egyre nehezebben, és egyre kevésbé szólal meg.

A mutizmus bármelyik formája  az egész személyiséget érinti. Kihat az identitásra, és az öntudatra. Gyakran társulhat  hozzá szociális fóbia is. 

A szülők sokszor egyszerűen csak félénknek vagy kedvetlennek tartják a gyereket, vagy nem is veszik észre a zavart, mert családi körben nincs gond a beszéddel. Kevés a mutizmushoz értő szakember.

A mutista gyerekek és kamaszok tudását nem lehet a szokásos módszerekkel mérni az iskolában!

A mutizmussal élő gyermek beiskolázása értelemszerűen problematikus. Amennyiben mégis megtörténik, abban az esetben a pedagógus vállalja, hogy az írásban végzett munkák alapján értékeli a gyermek teljesítményét.

A tapasztalat azt mutatja, hogy a mutista gyermek semmivel sem marad le társaitól, teljesítménye kielégítő.

A gyermek azonban a beszéd teljes hiánya miatt sajnos egyre fájdalmasabb kiközösítés, illetve spontán izoláció áldozatává válik. Ez pedig nagy gyakorisággal további pszichés problémákat idézhet elő.

A szakemberek és a kutatók máig sem tudják, mi okozza a szelektív mutizmust. A témában végzett kutatások azonban egyértelműen kimutatják, hogy ez a rendellenesség lányoknál jóval nagyobb gyakorisággal fordul elő, mint a fiúgyermekeknél.

Az elektív mutista gyermekek idegen környezetben kivétel nélkül félénkek, tartózkodók, bátortalanok.

A gyermek, a szakemberek feltételezései szerint az állandósult, nagyfokú szorongását próbálja elhárítani magától némaságával. 

A pedagógusnak tehát elsősorban az a feladata, hogy a pszichológussal és a logopédussal szoros együttműködésben támogassa, erősítse meg a gyermeket önérvényesítő képességében, fellépésében, önbizalmában.

Mindemellett szükséges a legkülönbözőbb ötletek és viselkedéslélektani módszerek bevetésével megindítani a verbális kommunikációt.

Amikor a gyermek egy idő után már hajlandó a pedagógussal suttogó kapcsolatban lenni, ezt az eredményt és viselkedést a későbbiekben hangsúlyos és pozitív megerősítések útján ki kell terjeszteni!

A mutizmus kezelése hosszú és összetett, logopédiai és pszichológiai feladat. Együtt végzik a viselkedés- és beszédterápiát, valamint a pszichológiai kezelést. Alkalmazzák a pszichoanalízis eszközeit is.

A pszichoterápiás kezelés célja az oki tényezők redukálása, a személyiség fejlesztése, és a kommunikációs zavarok enyhítése.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.