A függőségek mibenléte

Az opiátfüggőség évente tízezer ember életét követeli. A gyógyszereken kívül azonban számtalan dolog okoz függőséget, megkeserítve rengeteg ember és család életét.

Cselekedeteinket, sőt álmodozásainkat, terveinket alapvetően meghatározza azok célja, mozgatóereje. Kedvező esetben sok-sok belső impulzus verseng azért, hogy aktuális tettünket motiválja. Ezek közül a végeredményben meghatározó motivációt az előzetes tapasztalatainkon, valamint elvárásainkon alapuló visszajelzések segítik felülkerekedni a többin. Szenvedélyről beszélünk, ha egy gyakran előbukkanó motiváció szinte mindig legyőzi a többit, és jellegzetesen befolyásolja a személyiséget. Ha ez a befolyás korlátozza a normális életvitelt, szenvedélybetegség alakult ki.

Függőségre hajlamosít, ha saját kezdeményezéseink gyengék vagy ritkák, azaz alig van motivációnk valamilyen cselekedetre.

Ennek számtalan oka lehet. Például valakinek túl stresszes az élete, és nagyon korán elfojt mindenféle motivációt magában. Esetleg a szerencsétlen szocializáció következtében olyan személyiség fejlődött ki, amely ingerszegény környezetben tanult meg élni. A leszakadó társadalmi csoportok, illetve az erős stresszben élők ezért különösen veszélyeztetettek a függőségekkel szemben. Először csak benéznek a kocsmába, majd ottragadnak. Kipróbálják az élénkítő tablettát, majd mindennap ezzel akarnak bulizni. Megnéznek egy-két dolgot az interneten, végül fél napjukat felesleges netezéssel töltik. Belevesznek a számítógépes játékokba, illetve játékgépekbe. Hiányzik az életükből az egyéb motiváció, ami kilendítené, kitépné őket a káros, öngerjesztő szokásukból. A sportolás, egészséges családi élet, közösségi munka, hobbitevékenység védőernyőt kínál a függőségekkel szemben.

Szintén hajlamosító körülmény, ha túlságosan erős pozitív visszajelzés kapcsolódik valamelyik motivációnkhoz.

Agyunkban ezek a visszajelző rendszerek igyekeznek segíteni a döntéseinket: ha a tett kivitelezése után jutalmat, boldogságot jeleznek vissza, az adott cselekedet bevésődik, ha negatív élményt, akkor a későbbiekben az azt kiváltó motiváció sokkal ritkábban érvényesül. A függőséget kiváltó gyógyszerek, drogok rendellenes módon erősítik a jutalmat, boldogságot képviselő visszajelzéseket. A szervezetben eleve meglévő jelátviteli útvonalakat használják ki. Csakhogy az agyunk ezeket a kellő időzítéssel, a megfelelő sejtekre korlátozva és mindössze a szükséges időtartamig működteti.

Ezzel szemben a külsőleg bevitt nikotin, kokain, heroin, az erős fájdalomcsillapító opiátok vagy más szerek mindegyik, rájuk érzékeny sejtre szokatlanul hosszú ideig hatnak, felülírják ezzel az agy belső szabályozását.

Ezáltal különösen pozitív élmény társul ahhoz, hogy az illető egy adott helyre kiment rágyújtani, bevette a tablettát a fürdőszobában, vagy beadta magának az injekciót.

Az előbbiekben vázolt, túlságosan pozitív visszajelzések ellen létezik az agyunkban ellenreguláció. Ez alatt azt értjük, hogy az erőteljes jutalmat, boldogságot képviselő jeleket összegző agysejtek egyre érzéketlenebbé válnak az adott jelzés iránt. Ennek a biológiai háttere az, hogy jelentősen csökken a jelzés átvitelének a hatékonysága, illetve ellentétes hatású jelpályák is felerősödnek. Következésképpen a megszokott boldogság eléréséhez még erőteljesebb ingerre lesz szükség, magyarán csak egyre nagyobb dózisú droggal, gyógyszerrel képes elérni a kívánt kellemes érzést. Ezt a jelenséget hozzászokásnak nevezzük.

Ha hozzászokik a szervezet a nagy mennyiségű droghoz, fájdalomcsillapítóhoz, alkoholhoz, és hirtelen elmarad a szer bevitele, csupán az agy ellenregulációs mechanizmusai érvényesülnek – ilyenkor jelentkeznek az elvonási tünetek. Az elvonási tünetek a súlyos testi tünetek (többek között a hőháztartás zavarai, keringési rendszer felborulása) mellett mély apátiával, kilátástalanság érzetével, negatív hangulattal járnak együtt. Mindezek persze csak fokozzák az áhított szer utáni sóvárgást, hogy bármi áron megszerezzük azt. Ilyenkor életmentő lehet a szakszerű családi és egészségügyi segítség.

Függőségre hajlamosítanak azok a genetikai mutációk, változatok is, amelyek eleve gyengítik az előbb említett ellenregulációs mechanizmusokat. Ilyenkor valamelyik szabályozás nem képes visszafogni, ellensúlyozni a jutalomjelzéseket. Az ilyennel rendelkező embereknél megfigyelték, hogy különösen hajlamosak szenvedélybetegségekre. Közismert, hogy egyes indián népcsoportok az alkohol vagy valamely drog megkóstolása után szinte azonnal annak rabjává válnak.

Korábban már írtam a marihuána veszélyeiről. Sokan elkendőzik ezt arra hivatkozva, hogy hagyományos értelemben vett függőséget (mint amilyet a heroin) nem okoz. Mégis károsítja az agy információfeldolgozását, -rendszerezését, és ezáltal egyfajta szellemi elsivárosodást okoz. A füvező embernek elvesznek a motivációi, az érdeklődése, személyisége üressé válik. Rekreációs célból egyáltalán nem marihuánát kell fogyasztani, hanem elmenni kirándulni, sportolni, múzeumba járni.

Végezetül megemlítem az információfüggőséget. Összetett probléma, mert az információra éhes, a szociális médiába temetkező embereknél eleve gyengék a saját motivációk, amit az állandó kereséssel, böngészéssel próbálnak orvosolni.

Másrészt az újdonságok, új hírek felfedezése beindítja az agy jutalmazási rendszereit. Ehhez hozzászokik az egyén, és egyre több újdonságra lesz éhes. Vegyük komolyan a függőségeket, saját akaraterőnkkel, családi, baráti és közösségi segítséggel harcoljunk ellenük.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2019/41. számában.