2020. október 24., 12:54

A 21. század C-vitaminja

Biztos vagyok benne, hogy már mindenki hallott a skorbutról, a C-vitamin hiányának következtében kialakuló súlyos betegségről. Történelemórán, amikor a világtengerek utazóiról és felfedezőiről tanultunk, egészen biztosan szó esett róla. A tengerészek körében pusztított igazán ez a hiánybetegség.

A modern életmódot folytató ember számára pedig egy másik vitamin, a D-vitamin hiánya veszélyes. Ez a vitamin manapság úgy felértékelődött, hogy a 21. század C-vitaminjaként is hivatkoznak rá.

Tanulságos, hogyan terjedt el (pontosabban nagyon sokáig nem terjedt el) a skorbut megelőzésének a módszere, ezért érdemes néhány gondolatot szentelni neki, mielőtt a D-vitaminnal foglalkoznék. Az 1400–1500-as évek nagy felfedező hajóútjainak közös vonása, hogy a legénység közel fele odaveszett a skorbut miatt. A francia Jacques Cartier kapitány már az 1530-as években megtapasztalta – és később meg is írta a többiek számára –, hogy a skorbutos legénységét a bennszülött indiánok sikeresen meggyógyították. Később számos brit kötelékben dolgozó hajóorvos számolt be a tapasztalatairól a skorbut kezelését illetően. Ezekben az volt a közös, hogy valamilyen C-vitaminban gazdag gyümölcsöt és leveleket adtak a betegeknek.

A C-vitamin-tartalmukról akkoriban még semmit sem tudtak, azt csak kilencven évvel ezelőtt fedezték fel. A növényekből történő hatékony kivonását, majd ipari hasznosítását pedig Szent-Györgyi Albert munkásságának köszönhetjük.

A hajóorvosok, kapitányok beszámolóinak azonban nem tulajdonítottak jelentőséget. Ez is tanulság a számunkra, hogy napjaink információáradatában ne szalasszuk el, ismerjük fel a legfontosabb felfedezéseket. James Cookig kellett várniuk a hajósoknak, aki már tudatosan adagolta a citromlevet és savanyú káposztát a matrózoknak. Ezzel megoldották a skorbut problémáját.

A C-vitamin esetében a hiánybetegség számos tünetét (mint fentebb olvashattuk) és a kezelését jóval azelőtt megismerte az emberiség, mint tisztázták volna magának a C-vitaminnak a szerkezetét, az anyagcserében betöltött szerepét. A D-vitaminra talán ennek a fordítottja igaz. Ugyan a kalcium-anyagcserében, a csontok erősségében játszott szerepét már régóta ismerjük, a szervezet és a sejtek működésére kifejtett sokrétű hatását csak az utóbbi időben kezdjük megérteni.

31779109_2438585_c3360a882ea5cbfa23603f21ccdcab27_wm.jpg

Még mindig kevés hangsúlyt kap a D-vitamin-szükséglet, a D-vitamin-pótlás fontossága nemcsak a gyermekek esetében, hanem mindenkinél.

A D-vitamin tulajdonképpen nem is vitamin, hanem hormon. A szervezetünk képes előállítani, ám önerőből történő előállítása általában elégtelen. Ezért nem is annyira helytelen a vitamin kifejezés.

Nyáron, napsütéses időben, akár napi húsz perc szabadon töltött idő elegendő lehet a szükséges mennyiségű D-vitamin termeléséhez.

A napsugárzás UV-B komponense hatására a bőrünkben termelődhet, a biológiailag fontos vegyület képződéséhez azonban még egészséges májra és vesére is szükségünk van, ahol további átalakulásokon esik át a vegyület, és elnyeri biológiailag aktív formáját. Mégsem termeljük meg magunknak a szükséges mennyiséget, és ez nemcsak a téli, borongós időkre érvényes.

Az elmúlt évtizedek tapasztalata, hogy a nyugati típusú civilizáció jelentős része D-vitamin-hiányos. Ennek pedig komoly összefüggése van számos betegséggel.

Korábban a D-vitaminnak a kalcium-anyagcserében betöltött szerepét hangsúlyoztuk. Ez nem vesztett a jelentőségéből, ám megismertünk mellette más területeket is, ahol kulcsfontosságú szereppel bír. Érdekesség, hogy a D-vitamin receptora, amelyen keresztül a hatását a gének kifejeződésére kifejti, már evolúciós szempontból nagyon ősi szervezetekben is megtalálható. Feltételezik, hogy az oxigénhez, az oxigéndús környezethez történő alkalmazkodásban lehetett meghatározó a D-vitamin, a gének stabilitását, védelmét biztosíthatta a baktériumokban.

Ha általánosítani akarunk, az emberben is hasonló szerepe lehet. Amellett, hogy fokozza a kalciumfelszívódást a bélrendszerben és serkenti a csontképződést, leglényegesebb szerepe talán az immunrendszer erősítésében van. Az őszi-téli megfázások egyik legfontosabb megelőzési módja a C-vitamin-fogyasztás mellett a D-vitamin-pótlás. Fontos, hogy a C-vitamin akkor is jótékony hatással bír, ha a betegség kezdődő szakaszában kezdjük szedni, például, ha a felső légúti fertőzés kezdeti tüneteit érezzük. A D-vitamin-szedés az éppen kezdődő betegségen valószínűleg már nem fog segíteni, jótékony hatás elérése érdekében hosszabb ideig kellett volna szedni. Persze sosem késő! A következő, pár hónap múlva „esedékes” megfázást már segít kivédeni.

napfény

Manapság minden hír a koronavírus-járványról szól. Bizonyították, hogy e betegségben is komoly rizikótényező a D-vitamin-hiány. Az elhunytak jelentős része D-vitamin-hiányos volt!

Az izomműködésre is jótékony hatással bír a D-vitamin, erősíti az ízületi porcokat, segíti az inzulintermelést és más anyagcsere-szabályozó hormonok működését is. Többek közt a pajzsmirigy funkcióját. Vastagbéldaganatok, illetve emlőrák bizonyítottan ritkábban fordul elő azoknál, akik odafigyeltek a D-vitamin-bevitelre. Jótékony idegrendszeri hatással bír, a hangulati zavarok előfordulását is csökkenti. A szívizomsejtekre is védőhatással van, továbbá számos szövet, sejtféle esetében segíti a regenerációt. Számos autoimmun betegség gyakoribb a D-vitamin-hiányosoknál.

A pontos hatásmechanizmusok felderítése sok esetben folyamatban van, vagy várat magára. A tapasztalat azonban egyértelmű: mindannyiunknak érdemes D-vitamint szedni! Természetesen minél több időt töltsünk a szabadban, hogy természetes módon is képződhessen bennünk ez a vitamin. Figyeljünk oda rá, okosabban, mint a tengerek felfedezői a kora újkorban. Ha a civilizációs betegségeinket egyszerre önmagában nem is oldja meg, biztosan sokat javít az életkörülményeinken, főleg hosszú távon.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2020/43. számában.

Megosztás
Címkék