Almáspite és szilvakrémleves
A legízesebb és legszínesebb ételek ősszel készülnek. A szilva és az alma a kedvenc gyümölcseim, illetve főzési alapanyagaim, mert sós és édes ételek készítésére kiválóan alkalmasak, ráadásul ízletesek és rostosak.
A következő időszak leggyakoribb süteménye a pite lesz, amiből érdemes a legjobb alapreceptet megtanulni, mert valamennyi soron következő gyümölcsünkkel megtölthetjük.
Az almáspite
A 17–18. században írósvajas tésztának hívták ezeket a típusú süteményeket, ami inkább morzsás volt, mint puha. Szerencsére a háziasszonyok kamrája azóta bővült a sütőporral, a hűtőnk pedig élesztővel, így kevésbé kell óvatoskodni az effajta süteményekkel. Apropó, sütemény! A korábbi feljegyzések és receptek arról tanúskodnak, hogy a piték nem édes töltelékkel készültek, inkább pástétomokat, húsféléket, belsőségeket töltöttek a ropogós tésztával bélelt tepsikbe, formákba. Kisütötték, levessel vagy előételként tálalták.
Ebből az is következik, hogy valójában a tésztába a cukor csak később került bele. A cukor viszont még porhanyósabbá teszi, amit korábban inkább technikával helyettesítettek. A liszthez az írósvajat ugyanis a sodrófával ütögették, nem kézzel gyúrták a tésztát. A lényeg, hogy minden hűtőhideg legyen, hogy a szerkezetük ne változzon meg, például a vaj ne olvadjon meg. Egy késes robotgéppel könnyen megoldjuk a problémát, érdemes azonban mindent, a tojást, a tejfölt, a vajat és a lisztet is előtte egy nappal a hűtőben tartani. Nem is hinnék, micsoda különbség lesz majd az így készült tészta és a kézzel gyúrt vajastészta között. Garantáltan mindenki visszatér majd a 16. századi módszerhez.
Hozzávalók
Tészta:
• 350 g búza finomliszt (hideg)
• 100 g búzadara (hideg)
• 200 g margarin (hideg)
• 20 g friss élesztő
• 2 ek. porcukor
• 1 vaníliás cukor
• 1 g só
• 1 kk. sütőpor
• 1 tojás+1 tojássárgája
• 2 ek. tejföl
• 0,5 dl langyos tej
• jéghideg víz, amit felvesz
Töltelék
• 3 kg meghámozott, reszelt savanykás alma
• 3 kk. őrölt fahéj
• 1 citrom leve és reszelt héja
• 2 ek. pudingpor (vaníliás)
• 2 vaníliás cukor
• 3 ek. nádcukor
• 10 dkg darált dió
• mazsola (ízlés szerint)
Elkészítés
Először a tölteléket készítem el, mert ki kell hűlnie. A reszelő nagyobb fokozatán lereszelem az almát, és egy fazékban, kevés vajon vagy olajon 10 perc alatt megdinsztelem, majd elkeverem benne a cukrokat. Leveszem a tűzről és hozzákeverem a pudingport, az aprított diót és a mazsolát. Kihűtöm.
A tésztához a lisztet egy késes robotgépben vagy kézzel elmorzsolom a hideg margarin kockákkal. Az élesztőt a langyos tejben, kevés cukorral felfuttatom, hozzáadom az összes fennmaradó hozzávalót és tésztává gyúrom annyi evőkanál hideg vízzel, hogy könnyen gombóccá formázzam, de ne ragadjon nagyon a kezemhez. Gyorsan kell dolgozni vele. Hűtőben 1 éjszakát vagy legalább 1 órát pihentetem. Ezután kinyújtom fél cm vastagságúra a tészta felét, feltekerem a sodrófára, így teszem a sütőpapírral bélelt tepsi aljára. Elegyengetem rajta a tölteléket, majd ráteszem a tészta másik lapját, villával megszurkálom és előmelegített, 180 fokos sütőben aranybarnára sütöm 1 óra alatt.
Szilvakrémleves édesen és sósan
Egy különlegesen finom fogáshoz csak egy jó recept kell, nem pedig vastag pénztárca. Nem is gondolnánk, hogy milyen jó kombináció ez a leves sósan és édesen is a maga egyszerűségével. Édesen túrógombóccal, sósan pirított tökmaggal, tökmagolajjal és kecske- vagy fetasajtmorzsákkal. (Az utóbbi a kedvenc.)
Mi kell tudnunk a szilváról? A rózsafélék családjába tartozó gyümölcs, rengeteg fajtája ismert, nálunk a leggyakoribb a Stanley típus. Érése már júliusban megkezdődik, és egészen október végéig szedhetjük, vagy vásárolhatjuk a feszes héjú, friss, nagy szemeket. A szilva kalóriaszegény, nem tartalmaz telített zsírokat, ám vitaminokban, ásványokban igen gazdag, elősegíti az anyagcserét és a gyulladásos betegségek elleni védekezést.
Hozzávalók:
• 500 g friss, érett szilva
• 100 ml habtejszín/kókusztejszín (még jobb)
• 2 ek. méz
• csipet só
• 1 kk. fahéj
• 5 dl víz
• pár csepp friss citromlé
• 2 szem szegfűszeg
Levesbetét: tökmagolaj, pirított tökmag, rögös túró, kecskesajt vagy feta
Elkészítés:
A szilvákat kimagozom és egy fazékban 1 kk. vajon vagy olajon 3-4 percig dinsztelem. Így lesz szép színe és még kellemesebb íze. A megdinsztelt szilvákat megfőzöm a vízzel, a sóval, a cukorral, a fahéjjal és a tört szegfűszeggel, majd botmixerrel pépesítem. Miután felforrt, hozzáadom a tejszínt, újra felforralom és készen is vagyunk.
A friss szilvákat negyedelem és lepirítom száraz serpenyőben, a túrót vagy sajtot egyszerűen bele is szórhatom a levesbe, de tálalhatjuk pirított tökmaggal és tökmagolajjal is. Hidegen és melegen is mennyei.
Aki túrógombócra vágyik: 200 g túrót, 1 tojást, 1 ek. búzadarát és némi cukrot keverjen össze. Egy éjjelen át pihentesse hűtőben és másnap apró golyókat főzzön ki belőle enyhén sós vízben, majd a golyókat a tálaláskor tegye a levesbe.
Az írás megjelent a Magyar7 2026/39. számában.
