Szárnyalni, mint a szabad madarak
A Jókán élő Fellinger Károly írót, költőt, helytörténészt aligha kell bemutatni, hiszen termékeny alkotói munkássága révén már javában ismeri őt az irodalomkedvelő közönség. Annyit azért elmondok róla, hogy sok-sok kötet, köztük gyerekverskötetek szerzője, emellett mese- és mondagyűjteményeket, honismereti írásokat is jegyez. Kötetei nemcsak a magyar olvasók körében népszerűek, hanem szerte a világon. Több – német, szerb, angol, román, török, orosz, szlovák, francia, spanyol, albán, görög – nyelvre is lefordították őket.
Csatangoló, Barangoló, Lófráló, Bóklászó című verseskötetei falujáró versek gyűjteménye – felölelik az egész Felvidéket. De például a Vajdaság, Kárpátalja, az Őrvidék, illetve a Muravidék is megelevenedik a „gólyafészkek” sorozatban. Ki-ki megtalálhatja településének kedves, versbe öntött jellegzetességeit, híres szülöttjeit, nevezetességeit.
Az idén is igen aktív szerző az év eleje óta négy kötetet adott ki. Köztük a Kenyérbélvirág című mesegyűjteményt, amely ezúttal cigány meséket kínál kicsiknek és nagyoknak egyaránt. A Csallóközben, a Mátyusföldön és Érsekújvár környékén gyűjtött meséket vidám és sokszínű stílusban dolgozta fel, hiszen a vidámság és a sokszínűség a cigányság alapvető tulajdonsága. A mesékből természetesen kiderül (és ezt elsősorban a gyerekek tapasztalhatják meg, mi, felnőttek már régebbről is tudjuk, vagy legalábbis sejtettük), hogy a cigányok felettébb talpraesettek, furfangosak, sőt rafináltak. Nemcsak a fehér ember eszén járnak túl, hanem Belzebubén, mi több: a cigányok istenén, sőt a Mulónak nevezett halálén is. Az igaz, hogy sokszor fekszenek le korgó gyomorral, de jóakaratukat olykor bőséges jutalom koronázza, nem egyszer pedig a szerencse szegődik melléjük, és húzza ki őket a csávából.
Gyakran találkozunk gyermekekkel kapcsolatos hiedelmekkel: „Ott mindenki iszik a kicsi egészségére, s a keresztmama, aki a babát tartja, megmeríti ujját az italban, és végighúzza a poronty száján. Ha kimossák a kicsi ruháját, naplemente előtt be kell vinni a házba, mert rossz szellemek rakódnak rá, s kiütéses, beteg lesz a gyerek.” Vagy: „Kilenc hónap múlva megszületett a kisfiuk, burokban. Előtte az apa kivette a fejszéből és a lapátból a nyelet, hogy könnyű legyen a szülés. Nem is vajúdott az asszony fél óránál tovább, máris világra jött a gyerek.”
Az olvasó ismereteket szerez a cigányok tevékenységéről is. „Csak úgy itta ezután édesanyja szavait. Kitanulta mellette a jóslást, az álomfejtést meg a gyógyítás mesterségét.” Ezek a mesterségek elsősorban a cigányasszonyokra voltak jellemzőek. A férfiak főleg kovácsok, teknővájók voltak, vagy alkalmi munkákból éltek. De a legelterjedtebb hivatásuk a zenélés volt. Híres cigányprímások járták be a földet, de a helyi mulatságokon is cigányok húzták a talpalávalót. Zenélni, énekelni, mulatozni – ezt nagyon szerettek, és tudtak is!
Nagyszülők, szülők és gyermekeik, unokáik figyelmébe ajánlom ezt a mesegyűjteményt, mert megtapasztalhatják a cigányok szabadlelkűségét, fantáziájuk szárnyalását, és tanulhatnak tőlük furfangot, ravaszságot, életbölcsességet. A cigányok történetei által velük együtt szárnyalhatnak szabadon, mint a madarak. Nem utolsósorban pedig kellemes és élvezetes perceket tölthetnek el egy-egy mese elolvasásával. Király Anikó rajzai nagyban hozzájárulnak a kötet értékéhez.
