A kurucvilág krónikása – Thaly Kálmán emlékezete

2020. január 3., 16:05
Lacza Tihamér

A Kassára látogató magyar turisták rendszerint nem hagyják ki a lehetőséget, hogy a Szent Erzsébet-dóm altemplomában megtekintsék II. Rákóczi Ferenc márványkoporsóját. A nagyságos fejedelem, továbbá édesanyja, Zrínyi Ilona és legidősebb fia, Rákóczi József hamvai 1906. október 29-e óta itt nyugszanak. Azt már sokkal kevesebben tudják, hogy a Rákóczi-emigráció tagjainak újratemetését Thaly Kálmán történész, a kuruckor egyik megszállott kutatója szorgalmazta kitartó igyekezettel és vitte sikerre.

Thaly Kálmán
Fotó: Archívum
Thaly Kálmán

Thaly Kálmán egy nemesi család sarjaként látta meg a napvilágot 1839. január 3-án a Komárom megyei Csépen. 11 éves korában Pozsonyba küldték a gimnáziumba, majd Pápára került, ahol befejezte középiskolai tanulmányait. 1856-ban a pesti református teológiára iratkozott be, aztán meggondolta magát és az egyetemen jogot és bölcseletet hallgatott. 1860–1864-ben a Pesti Napló szerkesztőségében dolgozott, majd öt éven át magyar irodalomtörténetet oktatott a pesti evangélikus főgimnáziumban. 1869 márciusában a Honvédelmi Minisztérium titkára lett és a magyar honvédség szervezése körül ügyködött, miközben a magyar katonai műnyelv kidolgozásával is foglalatoskodott. 1875 őszéig volt a minisztérium állományában, de politikai okok miatt felmondott és ettől kezdve kizárólag történészként tevékenykedett.

Thaly fiatalon
Fotó: Archívum
Az ifjú Thaly Kálmán
Fiatalabb éveiben elsősorban költőként szeretett volna nevet szerezni magának. Ennek voltak politikai indíttatásai is, mivel már diákkorában is túlbuzgó hazafi volt és igyekezett hangot adni Habsburg-ellenességének. Az egyik költeménye miatt felségsértési pert akasztottak a nyakába, emiatt sürgősen Erdélybe menekült, ahol családjának jó barátja, Vargyasi Dániel Gábor udvarhelyszéki királybíró fogadta a házába. Ő adott át egy régi ládát Thalynak, ebben Bethlen Gábor és II. Rákóczi Ferenc korából származó iratok, versek, levelek voltak. Ez felkeltette a történelem iránt mindig is komolyan érdeklődő fiatalember kíváncsiságát. Hamarosan egy kötetet szerkesztett a kéziratokból Történelmi kalászok 1603–1703 címmel. Ettől kezdve elsősorban a kuruc kor költészete és a Rákóczi-szabadságharc jeles szereplőinek az élete foglalkoztatta. Sok kuruc éneket gyűjtött egybe, de maga is késztetést érzett, hogy ezeknek a költeményeknek a stílusában verseljen és vagy tíz saját versét is becsempészte abba a kétkötetes válogatásba, amelyet Régi magyar vitézi énekek és elegyes dalok címmel adott ki.

Thaly egyébként szívesen írt Petőfi, Arany János és más 19. századi költők modorában is, de a kuruc korszakot különösen a szívén viselte és ezért még az efféle módszereket is hajlandó volt bevetni, hogy felhívja a magyar társadalom figyelmét a nagyságos fejedelem és társai tetteire. Rákóczit a legnagyobb magyarnak tartotta, saját magát pedig előszeretettel a fejedelem íródeákjaként aposztrofálta, ami egyeseknél megrökönyödést keltett.

Bár történeti munkáit sok bírálat érte, a Magyar Tudományos Akadémia már 25 éves korában, 1864-ben levelező tagjává választotta. Thaly forráskiadványokat is szerkesztett, elsősorban a vörösvári Erdődy-levéltár Rákóczi-anyagából közölt (1866–1868 között) naplókat, országgyűlési feljegyzéseket, leveleket két kötetben Rákóczi tár címmel. Ezt követően elindította egyik legnagyobb vállalkozását, az Archivum Rákóczianum sorozatot, amelynek tíz kötetében II. Rákóczi Ferenc, Bercsényi Miklós és Bottyán János leveleit adta közre. Ez mindmáig megkerülhetetlen forrásanyag a korszakkal foglalkozók számára.

Az olvasók körében nagy népszerűségre tett szert, talán ez ösztönözte arra, hogy aktívan politizáljon. 1878-ban a Függetlenségi Párt színeiben a Ferencvárosban parlamenti képviselővé választották, majd 1881-ben Debrecen juttatta be az országgyűlésbe. Ő javasolta, hogy a millenniumi megemlékezés alkalmából az ország hét különböző pontján emeljenek emlékművet, sőt kormánybiztosként a megvalósításban is közreműködött. Vitathatatlanul jó szervező volt, amit az is bizonyít, hogy az 1900. párizsi világkiállítás magyar részlegének a megszervezésében végzett munkája elismeréséül megkapta Ferenc Józseftől a Szent István Rend Lovagkeresztjét. Különösen a „huszárterem” ötletének a felvetését és kivitelezését díjazták.

Az országgyűlésben 1904-ben egy emlékezetes tettet vitt végbe: meggyőzte az ellenzéket, hogy hagyjanak fel a Tisza István kormánya ellen indított obstrukcióval és kössenek „fegyverszünetet” a kormánypárttal. Ennek az elismeréseként a parlamenti pártok emlékérmet verettek a tiszteletére.

Thaly Kálmán emlékpl
Fotó: Archívum
Thaly Kálmán emlékplakett

Thaly több cikkében és az országgyűlési felszólalásaiban is kitartóan szorgalmazta a törökországi Rákóczi-emigráció legjelesebb képviselőinek a magyarországi újratemetését. Ennek nyomán gróf Tisza István miniszterelnök javaslatot terjesztett az uralkodó elé, aki 1904. április 18-án egy rendeletben hagyta jóvá a nagyságos fejedelem és bujdosó társai hamvainak hazahozatalát Törökországból. A kormányfőnek címzett leiratban egyebek között ez olvasható:

A magyar történelem kiváló alakjai közül egyedül II. Rákóczi Ferenc hamvai nyugosznak idegen földben, s e hamvaknak hazaszállítása a nemzetnek ismételten kifejezett közóhaját képezi. Hála legyen érte az isteni gondviselésnek: azok az ellentétek és félreértések, amelyek súlyosan nehezedtek elődeinkre hosszú századokon át, ma már egy végképp letűnt korszak történelmi emlékeit képezik (…) Ennélfogva utasítom, hogy II. Rákóczi Ferenc hamvai hazaszállításának kérdésével foglalkozzon és erre vonatkozó javaslatait elvárom.”

Tisza István Thaly Kálmánt és a kassai származású Thallóczy Lajost (1857–1916) bízta meg a hamvak hazahozatalának és az újratemetésnek a megszervezésével. Időközben Wekerle Sándor lett ugyan a miniszterelnök, de a tervet ő is támogatta, így 1906. október 14-én Thaly Kálmán vezetésével egy öttagú küldöttség utazott Isztambulba. Thaly már 1889-ben is járt Törökországban a sírok azonosítása céljából, így nem volt ismeretlen számára a terep. Míg a küldöttség a hamvak összegyűjtésével foglalatoskodott, az országgyűlés 1906. október 20-án eltörölte a szabadságharcot megbélyegző 1715. évi határozatot és egyben megszavazta az újratemetésről és a felállítandó síremlék költségeiről rendelkező 1906. évi XX. törvényt.

Rákóczi Ferenc koporsó
Fotó: Archívum
II. Rákóczi Ferenc koporsója a kassai Szent Erzsébet-székesegyházban

A Rákóczi és társai hamvait, valamint különböző ereklyéket szállító szerelvény 1906. október 27-én Orsovánál érkezett magyar területre. Itt négy különvonatnyi előkelőség fogadta Thalyékat. A vonat útvonala mentén egészen Budapestig emlékmáglyák lángoltak és az egyes állomásokon ünneplő tömeg üdvözölte a szerelvényt. Az már korábban eldőlt, hogy Rákóczit és társait Kassán helyezik örök nyugalomra, míg Thököly Imre földi maradványai Késmárkra kerülnek. A „központi ünnepségre” azonban Budapesten került sor. A katolikusokat a Szent István Bazilikában, míg az evangélikus Thökölyt a Deák téri evangélikus templomban ravatalozták fel. Mindkét helyen gyászmisét tartottak, ahol megjelentek az országgyűlési képviselők, a főrendek, a tudományos- és a közélet főszereplői, valamint az újratemetettek leszármazottai is. Még ezen a napon a Kerepesi utat Rákóczi útra, míg az ebbe csatlakozó Csömöri utat Thököly útra nevezték át. A szertartást követően ismét díszmenet kíséretében szállították a koporsókat a pályaudvarra és a szerelvény másnap reggel, október 29-én már a Felvidékre ért. Rákóczit és társait még aznap a kassai dómban végső nyugalomra helyezték, Thököly Imrét október 30-án temették el a késmárki új evangélikus templomban.

Thaly Kálmánt idősebb korában különböző betegségek kínozták. Utolsó éveiben legszívesebben Pozsonyban tartózkodott, itt egy lakása is volt. Igyekezett bekapcsolódni a társadalmi életbe is, tagja és egy időben elnöke is volt a pozsonyi Toldi Körnek. Időnként felkereste vidéken élő barátait, ahol igyekezett kipihenni a sok munka okozta fáradalmakat. 1909 szeptemberében a ma már Trencsénhez csatolt Zabláton tartózkodott egyik ottani barátja, Polyák Béla házában, amikor szeptember 26-án elhunyt. Pozsonyban helyezték örök nyugalomra.

Kövesse facebook oldalunkat is!