Orbán Balázs: Nincs alternatíva

2021. június 20., 19:17
Pomichal Krisztián

Orbán Balázs, a Miniszterelnökség miniszter-helyettese egyike a magyar kormány legfontosabb stratégiaalkotóinak. Nem csak a „mit?”, hanem a „miért?” is foglalkoztatja, hiszen azt vallja, a következő évek egyik nagy feladata lesz a stratégiai együttgondolkodás, amely, jó következtetésekkel, a XXI. század magyar sikereinek ágyazhat meg.

Orbán Balázs
Fotó: Magyar7

Az interjú előtt néhány saroknyira a Miniszterelnökség épületétől beültünk egy kávéra a kollégával. Klasszikus, sötét kis presszó, semmi különös. A bárpultra, rögtön szemben a bejárattal ki volt ragasztva egy tekintélyes méretű O1G-matrica. Érdemes egyáltalán stratégiát alkotni egy ennyire megosztott országban?

Nézze, önmagában az, hogy politikai szimbólumokat talál az ember a presszókban, kocsmákban, szerintem egyáltalán nem baj. Sőt, azt mondanám, kifejezetten jó!

O1G-matricát minden kocsmába?

Értem a poént, de nem ezt mondtam! (nevet) A szimbólumok üzenete és minősége már egy másik kérdés. A két dolgot élesen elválasztanám egymástól. Az, hogy jelen pillanatban a baloldali ellenzék egyetlen üzenete, hogy inkább a patás ördög és egy 2010 előtti elemekből álló roncskoalíció, semmint Orbán Viktor, a baloldal intellektuális kiüresedését tükrözi.

Ez stratégiai szempontból óriási probléma. A nemzet akkor áll stabil lábakon, ha nemzeti jobboldal és nemzeti baloldal egyaránt létezik, és a kettejük közötti verseny alapján dől el, ki kerül kormányzati pozícióba.

A magyar baloldalt sajnos felzabálta a nemzetközi, progresszív mainstream. Ha ők győznek, egy kívülről irányított politikai rendszer jön létre Magyarországon. Ez óriási probléma, hiszen nincs valódi alternatívája azoknak, akik a magyar nemzet érdekeit nézve döntenék el, kit támogatnak a szavazatukkal.

Ezért ez az óriási megosztottság?

Nem feltétlenül, hiszen a durva belpolitikai adok-kapok nemcsak Magyarországon része a mindennapoknak, hanem több országban is ennyire polarizált a közélet. A magyar széttartás számos szociokulturális, történelmi, sőt, geopolitikai okra vezethető vissza. Ez nem a rendszerváltás öröksége! A dualizmus a nyugodt építkezés korszaka volt, függetlenül attól, hogy sokan a kiegyezéssel kapcsolják össze a trianoni országvesztés tragédiáját. Ezekben a ma már egyértelműen pozitívan megítélhető évtizedezekben a domináns kormánypártunkkal szemben egy szétszabdalt, egyik szélsőségtől a másikig tartó ellenzék állt.

Érdekes párhuzam…

Igen, de az intellektuális nívó egészen más volt. Az ellenzék tele volt komoly emberekkel, de a konfliktus annyira elmérgesedett, hogy még lövések is dördültek az Országház üléstermében. Ennek viszont semmilyen negatív következménye nem volt a politikai rendszer sikerére nézve. Történelmi példák bizonyítják, Magyarország esetében a sikernek nem előfeltétele a nyugodt politikai közbeszéd. Nem látok tehát különösebb problémát a polarizált közbeszédben. Persze, lehet panaszkodni miatta, nem is esik jól az embernek, de ettől még lehetünk sikeres ország – ezt mutatja a történelmi tapasztalat.

Világos érvelés, de a nemzeti minimum hiányát talán nem magyarázza. A szlovák politikai pártok között alapvető dolgokban azért megvan az egyetértés. Mondjuk abban, hogy asszimilálni kellene a magyarságot.

Hadd árnyaljam kicsit a dolgot! Abban ugyan igaza van, hogy Magyarországon hiányzik a nemzeti minimum, de ez csak a politikai pártok között jellemző. Szerintem a társadalom szintjén – bár nagyon komoly erők dolgoznak azon, hogy megtörjék ezt a konszenzust – a nemzeti minimum adott. Sőt, bizonyos területeken még erősebb is, mint valaha. Talán nem ezzel kellene kezdeni, de az egyik legeklatánsabb példa a migrációs politika. Magyarországon ennek a kérdésnek a megítélése nem pártszinten dől el. A társadalom 80-90 százaléka – az ellenzék folyamatos kritikája mellett is – egyetért azzal, ahogy a kormány ezt a migráció kérdését kezeli. Merem állítani, még az ellenzéki szavazók döntő többsége is! Ide sorolnám még a családpolitikai intézkedéseket, ez sincs Nyugat-Európában mindenhol így, illetve több gazdaságpolitikai lépést.

Ki ne szeretné az alacsonyabb adókat!

Nem csak erre gondolok. A segély helyett munka elve, a stratégiai ágazatokban a nemzeti tulajdon megerősítése, a lakástulajdonhoz jutás támogatása, a közmunkaprogram mind találkoznak a társadalom egyetértésével – az ellenzéki kritika ellenére is! A Fidesz akkor járna el hibásan, ha a magyar társadalom helyett azokat a politikai erőket próbálná meggyőzni a saját igazáról, akikről világosan látszik, valahonnan kívülről vezetik le saját gondolataikat. Vegyük észre, hogy a mai magyar baloldal nyíltan másol más országokban megfogalmazott javaslatokat. Több Brüsszelt akarnak, finn oktatást, német gazdaságpolitikát, BLM-szobrot. Ezek mind előrecsomagolt késztermékek, amelyek szerintünk nem működnek Magyarországon. Végül pedig, ha már egy határon túli újságíróval beszélgetek, a nemzetpolitikát sem hagyhatjuk ki a felsorolásból. A társadalom mélyrétegeiben is gyökeret vert a gondolat, hogy a magyar nemzet határa nem volt van, ahol az állam határa áll. Ebben a kérdésben az egyetértés túlmutat a politikai preferencián. Nem tartunk még 90 százaléknál, de ahhoz képest, ahol 2004-ben voltunk, ég és föld a különbség.

Az imént két olyan tényezőt is említett, amely kulcsszerepet játszott a 2014-es, illetve a 2018-as választási győzelemben. Rezsicsökkentés és migráció. 2022-re is lesz valami csodafegyver?

A csodafegyvert úgy hívják, kormányzati teljesítmény. Nem az ügyeknek, hanem a teljesítménynek kell találkoznia az állampolgárok akaratával. Ebből lesz a választási győzelem. A 2018 és 2022 közötti ciklust – így hozta az élet – a koronavírus-járvány határozza meg. Komoly felhajtóereje lehet annak, hogy a magyar kormány egészségvédelmi és gazdasági területen is hatékonyan kezelte a válsághelyzetet – ezt, ahogyan a közvélemény-kutatások mutatják, szintjén pártpolitikai logikán túlmutató módon a magyarok jelentős többsége is így látja. Azt is látjuk, hogy a világ a COVID-járvány után már nem lesz ugyanolyan, mint annak előtte. Ma már senki nem tartja túlzásnak, ha azt gondoljuk, hogy a járványok és népvándorlások korába léptünk. Csak azok a politikai erők lesznek sikeresek, amelyeknek világos a víziója arról, miként akarják kezelni ezeket a kihívásokat.

A Fidesznél ez megvan?

Meggyőződésem, hogy igen. Folyamatosan ezen dolgozunk. Határozott elképzeléssel rendelkezünk, stratégiát alkotunk, a baloldal ehhez képest csak annyit mond, O1G.

Jól érzem, hogy rengeteg múlik majd azon, politikai értelemben, idén ősszel-télen milyen intenzitással tér vissza a járvány?

Mindenki fáradt, megszenvedtük az elmúlt másfél évet, számtalan emberi tragédiát láttunk, egész Európa gazdasági nehézségekkel küzd. Mi a racionalitás talaján állva azt gondoljuk, a vírus elleni egyetlen hatékony fegyver az oltás. Éppen ezért tettünk meg mindent azért, hogy legyen elég vakcinánk. Hónapok óta az EU éllovasai vagyunk az átoltottság tekintetében. Öles léptekkel haladunk a nyájimmunitás felé, éppen azért, ha ne adja Isten, de ősszel visszatér a járvány, ne kelljen megint ennyire komoly korlátozó intézkedéseket bevezetnünk. Joggal bízhatunk benne, hogy Magyarországon sikerült megtörni a járványt, így az előttünk álló időszakban már nem vagy nem csak a védekezésre kell majd koncentráltunk, hanem végre arra is figyelhetünk, hogyan indítsuk újra az országot.

Erről az újraindításról mondanak majd ítéletet a választók jövő áprilisban?

Voltam politikai elemző, de most politikus vagyok. (nevet) Tőlem ilyen értelemben semleges, távolságtartó véleményt várni, mondjuk úgy, nem szerencsés. Az teljesen egyértelmű, hogy komoly kormányzati teljesítményt kell letennünk az asztalra, úgy a járvány elleni védekezésben, mint az újraindításban. Emellett az is fontos tényezőt jelent majd, hogy a megváltozott világról milyen vízióval állunk elő.

Beszéljünk egy kicsit Felvidék és Magyarország viszonyáról. Elég nagy port kavart a felvidéki magyarság körében Orbán Viktor a szlovák Postojnak adott interjúja…

Miért?

Orbán Balázs
Fotó: Magyar7

A kormányfő arról beszélt, milyen eredményesen tudott együttműködni Robert Ficóval, holott nekünk, felvidéki magyaroknak Fico finoman szólva sem egy pozitív figura. Magyarország érdekei mintha nem mindig esnének egybe a felvidéki magyarság érdekeivel.

Értem, mire akar kilyukadni. Kétségtelen tény, hogy ez a feszültség jelen van a rendszerben, ezt mi is látjuk. A kérdés az, képesek vagyunk-e feloldani. A felvidéki magyarság érdekeinek érvényesítésén a felvidéki magyarság tud dolgozni, úgy, hogy Budapest ott segít, ahol tud. Mi is látjuk, milyen problémákkal küzdenek a határon túl, igyekszünk kiigazodni a szereplők között, és akit a helyi magyarság érdekében támogatni kell, azt támogatjuk is. Mindez ugyanakkor független attól, hogy az egész közép-európai térség megerősítésén is dolgozunk. Ugyanis ez is magyar nemzetstratégiai kérdés. Higgye el, mi sajnáljuk leginkább, hogy a felvidéki magyar elit ebben egyelőre keveset tud segíteni. Bár számarányának köszönhetően képes lenne rá, a felvidéki magyar politika nem olyan erős, mint Romániában az erdélyi magyar politika. Magyarország ezért is kénytelen inkább a szlovák pártokkal szorosabban együttműködni a közép-európai egység megteremtésében. Így jutunk el az eredeti felvetéshez. Vannak-e olyan szlovák politikusok, akik felismerik azokat a geopolitikai adottságokat, amelyek meghatározóak a térségünk jövője szempontjából? Be kell látni, hogy Közép-Európa felemelkedése a közép-európaiakon kívül senkinek nem áll az érdekében. Ez a szomorú igazság. Ha mi nem teszünk meg mindent azért, hogy itt egy erős, egységes, összetartó régió alakuljon ki, más nem fog. Ennek tudatában kell együtt dolgoznunk a környező népekkel. Nem hagyhatjuk, hogy a kétségtelenül meglévő feszültségek teljesen ellehetetlenítsék az együttműködést. Röviden: a körülöttünk lévő koordinátarendszer adott, nekünk ebben kell mozognunk. A magyar miniszterelnök éppen azért említette Robert Fico nevét, mert ő például értette ennek az összefüggésrendszernek a lényegét.

Magyarországnak tehát segítenie kell a mindenkori szlovák kormányt?

Úgy gondolom, igen. Biztos, hogy stratégiai szempontból nem szerencsés, ha a szlovák kormánynak korlátozott a mozgástere. Gondoljunk csak a Szputnyik-ügyre! Sem a régiónak, sem a szlovákoknak, sem a felvidéki magyaroknak nem jó, ha a vakcinák a raktárakban porosodnak, s később tudja az ország legyőzni a vírust.

Nem túl esetleges ez az együttműködés? Ha jön egy új, mondjuk liberális, föderalista kormány bármelyik V4-es országban, elnézést a megfogalmazásért, de megy az egész a levesbe.

Furcsa lesz, amit mondok, de ez egy nagyon kényelmes helyzet, ugyanis nincs más út! Közép-Európa népeinek az együttműködésen kívül nincs alternatívája. A szlovákoknak sincs. Azt látom, hogy hosszú távon egyetlen visegrádi országban sem képes megkapaszkodni egy olyan garnitúra, amelyik ezt a geopolitikai víziót ne vallaná magáénak. A szlovákok is kénytelenek belátni, Brüsszelben nincsenek más valódi, mély szövetségeseik. Egy ilyen kicsi ország számára nagyon szűk a mozgástér, ezt mi is tapasztaljuk. Bizonyos kérdésekben máshogy látjuk a világot, de ez belefér, ezeket az ellentéteket a megfelelő vezetőkkel lehet menedzselni

Értékeljünk kicsit! Mi az elmúlt tíz-tizenegy év politikájának legfájóbb hiánya?

Megfordítom a kérdést: számomra az a legnagyobb eredmény, hogy nincs fájó hiány. Az ország állapota nagy általánosságban jónak nevezhető. Minden területen látjuk az irányt, és határozott elképzeléseink vannak az oktatástól az egészségügyön át az adópolitikáig, a koronavírus-járvány ugyanakkor ráirányította a figyelmet olyan területekre, ahol további tennivalónk van. Milyenek a gazdasági kitettségeink? Hogy állunk a globális ellátási láncokban? Mennyire vagyunk ütésállóak? Mennyire teljesítenek jól a humán szektorok? Több száz év után végre saját magunk dönthetünk a sorsunkról, a nemzetközi függőségek oldódnak, egy világrend nélküli világrendbe léptünk át. Kulcsfontosságú, hogy képesek legyünk a saját érdekeink szerint értelmezni a világban zajló eseményeket. Az elmúlt néhány száz év függőségi viszonyai egész egyszerűen nem az ilyen típusú gondolkodást részesítették előnyben. Most van tér és lehetőség, hogy feltérképezzük a világban működő erőközpontokat, megértsük a köztük lévő viszonyrendszert és ennek hatásait a térségünkre. Ha ez megvan, akkor eldönthetjük, mit támogatunk, és mivel szállunk szembe. Mindezt úgy, hogy minden döntésünket a magyar nemzeti érdekből vezetjük le. A következő évek nagy feladata, hogy minél több embert rávegyünk erre az együttgondolkodásra. Ha ez megvan, megalapoztuk a XXI. század magyar sikereit.

Ennek lehet egyik eszköze az Mathias Corvinus Collegium?

Remélem! Ez is egy igazi magyaros találmány, egy 25 éve működő tehetséggondozó program, amely az általános iskolától az egyetem végéig, sőt, azon túl is kíván gyorsítópályát ácsolni a legtehetségesebb magyar diákoknak. Terveink szerint hamarosan a Kárpát-medence 35 helyszínén lesznek jelen az ingyenes képzéseink, egyszerre tízezer fiatallal tudunk majd foglalkozni. Pártsemleges, de nem értéksemleges intézmény a miénk, ahol patrióta és nemzetközi szinten is versenyképes tudással rendelkező fiatalokat szeretnénk képezni, akik pár évtized múlva meghatározó szerepet töltenek be a magyarság sorsának jobbra fordításában.

A végére egy számomra feloldhatatlannak tűnő ellentmondás. Mihez kezdjünk az egységes Európa eszméjével? Számos kihívás van, amire egy föderatív kontinens jobb választ adhat, mint a nemzetállamok sokasága.

Ez egy létező ellentmondás, de a feloldása nem lehet statikus, aláírunk valami szerződést és kész is. Az európai elitnek ezen feszültség szem előtt tartásával kell politizálnia. Az Unió alapítóatyáinak sem volt erre jobb válasza azonkívül, hogy csak olyan dolgot szabad tenni, ami bírja az európai emberek támogatását, csak akkor lehet tovább mélyíteni az integrációt, ha abban konszenzus mutatkozik. Ez a bölcs tanács ma is érvényes. A tárgyalásba, egymás meggyőzésébe kellene több energiát fektetni.

Egy politikai párt vezetésébe sem szólhat bele annak minden tagja. Elnök és elnökség van.

Persze, de itt a népszuverenitás talaján álló, független és szabad európai nemzetekről beszélünk! Nekünk nem az az alapvető problémánk, hogy nem mindenki ért mindenben egyet az EU-ban, hanem Az, hogy nincs konszenzuskeresés. A legfontosabb kérdéseket a tagállamok kormányfőinek kellene megvitatniuk, nem brüsszeli bürokratáknak. Az EU legnagyobb baja, hogy a problémákat nem beszélték meg, nem tisztázódtak a tagállami, illetve összeurópai érdekek. Ezeket a vitákat nem lehet megspórolni, enélkül egységes európai fellépést elvárni teljesen nonszensz.

Megjelent a Magyar7 2021/24.számában.

2021. június 16., 08:15

Térdeljünk, vagy emelt fővel álljunk? - Megjelent a Magyar7 hetilap legújabb száma

Ismét fajsúlyos témákat és szórakoztató cikkeket kínál olvasóinak a Magyar7 legújabb, 24. száma.

Orbán Balázs magyar jogász, politológus, politikus. 2013-tól 2018-ig a Századvég Alapítvány kutatási igazgatója, 2015-től 2018-ig a Migrációkutató Intézet főigazgatója. Azóta a Miniszterelnökség stratégiai és parlamenti államtitkára, miniszterhelyettes. 2020-ban lett a Mathias Corvinus Collegium kuratóriumának elnöke. 

Kövesse facebook oldalunkat is!