2023. május 23., 08:14

Dunda György: Nincs olyan nap Kárpátalján, hogy ne lennének katonatemetések

Kárpátalján szerencsére a kijevi magyarellenes propagandának még nem sikerült megmérgeznie az ukrán-magyar együttélést, de egyre több család veszíti el a háborúban harcoló hozzátartozóját. Dunda Györgyöt, a Kárpáti Igaz Szó lapigazgatóját arról is kérdeztük, javulhat-e a magyar-ukrán államközi viszony.

dunda
Dunda György, a Kárpáti Igaz Szó lapigazgatója
Fotó: Dunda György archívuma

Az elmúlt hetekben még inkább kiéleződött Magyarország és Ukrajna viszonya. Hogyan csapódik le mindez Kárpátalján?

A két ország feszült viszonya leginkább az ukrán médiatérben érhető tetten. Továbbra is azt érzékeljük, hogy az országos médiumokban rendre negatív színben tüntetik fel Magyarországot, gyakorlatilag elhallgatják a magyar fél részéről Ukrajnának nyújtott humanitárius segítséget.

Kárpátalján árnyaltabb a helyzet, hála Istennek itt még nem sikerült megmérgezni az ukrán-magyar együttélést.

A határmenti együttműködésben továbbra is a pragmatikus szempontok érvényesülnek, ebben ki kell emelni a megyei vezetés szerepét. A tősgyökeres kárpátaljai lakosok nemzetiségtől függetlenül jóval józanabbul közelítik meg az ukrán-magyar viszonyt az országos médiában tapasztalható uszítás ellenére.

A harcok miatt több százezer menekült érkezett Ukrajna más részeiből Kárpátaljára. Körükben sem érzékelhető a magyarellenesség?

Valóban nagyszámú menekült érkezett Kárpátaljára, a számuk tavaly ilyentájt elérte a félmilliót, azóta mintegy 250 ezerre csökkent. Ők kevésbé ismerik a helyi viszonyokat, ezért könnyebben befolyásolhatók a média és a politikum által. Szerencsére azonban körükben sem észlelhetőek látványos magyarellenes kirohanások.

Ne felejtsük el, a menekültek közül nagyon sokan oroszajkúak, sokan azért is választották az otthonukat elhagyva Kárpátalját, mert híre volt a megye toleranciájának. Akár az orosz nyelvet is szabadon használhatják a hétköznapi érintkezésben, ezért őket itt Kárpátalján nem éri atrocitás.

A hírek szerint az energiaellátás a tavaszi hónapokban rendeződött Kárpátalján is, de a harcok vége még közel sem látszik. Mennyire érzékelhető a háborús fáradtság?

Az emberek elfásultak, belefáradtak a háborúba. Mindennaposak a légiriadók, de a megyét, hála Istennek, továbbra sem érik közvetlen katonai csapások. Az elhúzódó háború gazdasági következményei azonban minket sem kerülnek el, a téli energiakrízis idején Kárpátalján volt az egyik legrosszabb helyzet az egész országban. Az áramszolgáltató az esti órákban most is takarékoskodásra szólított fel, sokan tartanak attól, mi lesz, ha ősszel, télen megismétlődik a tavalyi helyzet.

Ami leginkább elkeseríti az embereket, azok a katonatemetések, amit nem lehet megszokni. Nincs olyan nap Kárpátalján, hogy ne lennének katonatemetések.

Az áldozatok pontos számát nem tudjuk, nem is tudhatjuk, mert ezt Ukrajnában hadititokként kezelik. Viktor Mikita katonai kormányzó utalt rá, hogy több száz kárpátaljai áldozata van a harcoknak, ez a szám reálisnak tűnik. A nagyobb városokban, mint Ungváron külön parcella van fenntartva az elesetteknek, ami folyamatosan bővül. Egyre több családba ér el ez a veszteség, és akkor még nem is beszéltünk a sérült katonákról. Ez az, ami Kárpátalján leginkább arra emlékeztet minket, milyen pokoli, véres harcok folynak az országban. Hiába lesz egyszer vége a háborúnak, az áldozatokat a családjaiknak már senki nem adhatja vissza. Ezért kellene mihamarabb véget vetni ennek a szörnyű vérontásnak.

A sajtóban a múlt héten négyszáz eltűnt kárpátaljai katonáról lehetett olvasni. Mennyire tekinthető ez pontos adatnak?

Ez egy sajtóinformáció volt. Ha azt nézzük, hogy országosan, amit hivatalosan elismertek, 7-8 ezerre tehető az eltűnt katonák száma, akkor azon belül a Kárpátaljára eső szám reálisnak tűnik. Róluk nem lehet tudni, hogy elestek, vagy fogságba estek – ezzel a bizonytalansággal kell az érintett családoknak együtt élni.

Az elmúlt hetekben sok szó esett a várható ukrán ellentámadásról. Milyen várakozások érzékelhetők ezzel kapcsolatban az ukrán társadalomban?

Már lassan fél éve azt halljuk, hogy hamarosan kezdetét veszi egy nagy ukrán offenzíva. Az ukrán közvélemény nagy várakozással tekint erre a támadásra, amelyhez hatalmas reményeket fűznek. A bizakodást a korábbi sikerekre alapozzák, mivel az ukránok tavasszal Kijev alól elűzték az oroszokat, majd ősszel Harkov térségét és Herszont is sikerült felszabadítaniuk.

A hivatalos kommunikáció szerint az ukrán ellentámadásnak mindaddig folytatódnia kell, amíg az utolsó orosz katona át nem lépi Ukrajna 1991-es határait.

Ugyanakkor az is világos, Kijev a nyugati és saját közvéleménye miatt sem kockáztathatja meg, hogy az ellentámadás kudarccal végződjön, ezért a hadseregnek még több fejlett hadieszközre van szüksége. Ezt célozta Zelenszkij elnök múlt heti diplomáciai körútja is. Vagyis hatalmas a várakozás az offenzívával kapcsolatban, viszont senki sem tudja, hogy az mikor indulhat meg.

Az ukrán ellentámadás után, amely a szakértők többsége szerint legfeljebb korlátozott eredményeket érhet el, nyílhat tér a tárgyalásos rendezésre?

Ez az a kérdés, amelyre pillanatnyilag senki sem tudja a választ. Az ukránok is békét szeretnének, de azt a kérdést teszik fel, milyen áron. Kijev a 2014-es tapasztalatokból tanulva szeretné elkerülni, hogy a konfliktus befagyjon, mert szerintük az idővel egy újabb orosz támadáshoz vezetne.

Az egy másik kérdés, meddig tud Ukrajna kitartani a háborúban, hiszen már most is érzékelhető, hogy a veszteségek pótlása egyre nehezebb, az újoncok toborzása egyre nagyobb akadályokba ütközik.

Azt se felejtsük el, ez éppen friss hír, az aktív munkavállalók mintegy harmada, ötmillió ember, nem tartózkodik Ukrajnában, 1,3 millióan pedig a megszállt területeken élnek. Ha végül elérünk oda, hogy az újjáépítésről beszélhetünk, nagy kérdés lesz, kik fogják újjáépíteni az ukrán gazdaságot, infrastruktúrát. Vagyis ezekkel a számokkal a hadvezetésnek is számolnia kell, ha a további lépéseket tervezi. Ennek ellenére a kijevi katonai-politikai vezetés álláspontja teljesen egyértelmű, Ukrajna az ellencsapásnak köszönhetően visszaállítja az 1991-es határait.

Térjünk még vissza a magyar-ukrán kapcsolatokra. Nagy megdöbbenést keltett a napokban, hogy egy kiszivárgott jelentés szerint Zelenszkij elnök a Barátság kőolajvezeték felrobbantásával fenyegetőzött. Lehet még abban reménykedni, hogy a következő időszakban javulhat a két ország viszonya, vagy a háború végéig erre már kevés az esély?

Az a szomorú helyzet, hogy már hónapokkal ezelőtt azt mondtuk, nem romolhat tovább a két ország viszonya a politikai-diplomáciai kapcsolatok tekintetében. Sajnos azt látjuk, még tovább romlott a helyzet, éppen a Barátság kőolajvezeték körüli hírek hatására.

A kiszivárgott amerikai titkosszolgálati jelentésről tudósított az ukrán sajtó?

Érdekes módon, annak, amit a Washington Post leközölt, az ukrán sajtóban nincs nyoma. Mint ahogy hivatalos ukrán reakció sem érkezett a kiszivárgott titkosszolgálati anyagra. Az viszont nem újkeletű dolog, hogy a Barátság kőolajvezeték esetleges elzárásával Kijev igyekszik nyomást gyakorolni Magyarországra, ez már tavaly tavasszal is felvetődött egy kormányzati tisztviselő által adott interjúban.

Sajnálatos, hogy a történtek tovább mélyítik a magyar-ukrán politikai válságot, márpedig a kárpátaljai magyarságnak itt, Ukrajna területén kell megélnie ezt a szembenállást, és akkor még nem tértünk ki a kisebbségi törvénykezésből adódó nehézségekre.

Hogy mi lehet a megoldás? A vitás kérdéseket nyilvánvalóan csak a nagypolitika szintjén lehet rendezni, a kárpátaljai magyarság annyit tud tenni, hogy a legnehezebb időkben is kitart. Abban bizakodhatunk, ha sikerül elmozdulni a béke irányába, akkor az pozitívan hathat ki a magyar-ukrán kapcsolatokra is.

Kapcsolódó cikkeink

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.