2022. augusztus 3., 10:27

Dunda György: Kárpátalján nem ülnek fel a magyarellenes hangulatkeltésnek

A Kárpáti Igaz Szó lapigazgatóját a kárpátaljai háborús mindennapokról, a béke esélyeiről és a világpolitikában feltűnő újabb válsággócokról kérdeztük, amelyek könnyen elterelhetik a figyelmet Ukrajnáról.

Ukrajna, háború
Képünk illusztráció
Fotó: TASR/AP

A háború már a hatodik hónapjába lépett. Amikor legutóbb, március tájékán beszélgettünk, úgy fogalmazott, az első sokk elmúlt a Kárpátalján élők körében. Hozzá lehet szokni az állandó háborús fenyegetéshez is?

Én inkább azt mondanám, elfásultak az emberek. Amikor beszélgetünk, ismét légvédelmi riadó van érvényben, de a háború kezdete óta, az egy volóci esetet leszámítva, nem érte légitámadás Kárpátalját. Vagyis már a mindennapjaink részévé vált a légvédelmi szirénák hangja.

Ahhoz viszont nem lehet hozzászokni, hogy jószerével naponta temetik el a háború újabb és újabb kárpátaljai áldozatát. Szinte lehetetlen megmondani, pontosan hány áldozata van a harcoknak, és ez nem is fog változni a háború végéig.

Az ukrán vezetés ugyanis nem közöl adatokat a veszteségekről, azt katonai titokként kezeli. Így legfeljebb következtethetünk az áldozatok számára, mivel Ungváron egymás mellé temetik a harcokban elesett katonákat, ebből tudhatjuk, hogy csak a megyeszékhelyen legalább húsz áldozatot követelt már a háború.

Hallani híreket arról, hogy egyre erőszakosabb eszközökkel sorozzák be az embereket. Ungváron is tapasztaltó mindez?

Inkább faluhelyen történik meg, hogy a hadkiegészítő parancsnokságok emberei váratlanul megjelennek, és a katonaköteles férfiaknak, akiket az utcákon, vagy akár az otthonában elérnek, egyszerűen átadják a behívót. A háború elején még sorok álltak a hadkiegészítő parancsnokságok előtt, sokan azonban - érthető okokból - próbálják kivonni magukat a szolgálat alól, ezért azután a toborzás is egyre erőszakosabb formát ölt. Ez persze felháborodást szül, de

ahogy tapasztalom, az orosz agresszióval szemben az ukránok körében az egyre nehezedő életkörülmények ellenére az elszántság továbbra is kitart, persze ebben megvan a szerepe a tömegtájékoztatásnak is.

A kijevi vezetés rendre bírálja a magyar kormányt, amiért nem szállítanak fegyvereket Ukrajnába. Mennyire vált ki ez magyarellenes hangulatot Kárpátalján?

Szerencsére, bár valóban érzékelhető magyarellenes hangulatkeltés, a Kárpátalján élők ennek nem ülnek fel. A megyei vezetés ráadásul kifejezetten jó kapcsolatokat ápol a magyar hatóságokkal, hiszen nap mint nap tapasztalja, mennyi segítség érkezik Magyarországról.

Vagyis hiába állítja be a kijevi média megbízhatatlan szomszédnak Magyarországot, a közvetlen tapasztalatok mást mutatnak.

Kárpátaljára nagy számban érkeztek belső menekültek. Körükben sem érzékelhető a magyarellenesség?

Valóban, a február 24-ét követő első hetekben az 1,2 millió lakosú megyébe mintegy félmillió menekült érkezett a háború által sújtott térségekből. Közülük aki tehette, már visszaköltözött az otthonába. Magyarellenességet körükben nem tapasztaltam, de a megyébe menekülők helyzete nem tanulságok nélküli. A Délkelet-Ukrajnából érkezők nagy számban orosz ajkúak, s bár ez elsőre furcsán hangozhat, ukrán érzelműek. Emiatt a helyi ukránokkal sokszor kerültek konfliktusba, akik nehezményezték, miért beszélnek az agresszor nyelvén, amivel okot adtak Oroszországnak a támadásra.

A menekültek erre azzal szembesítették a helyieket, ha nem ukránosították volna olyan erőszakosan a más nyelven beszélőket, a háború talán soha nem robban ki.

Nem úgy tűnik, mintha ezt a tapasztalatot megfogadná a kijevi vezetés. A készülő kisebbségi törvény tervezete ellen tiltakozott a KMKSZ, a kárpátaljai magyarok szervezete is. Valóban visszalépés a jogszabály?

Az 1992-ben elfogadott kisebbségi törvény vitán felül módosításra szorul. A készülő új jogszabályról azonban az ukrán hatóságok nem folytattak érdemi egyeztetést az érintettekkel, a kisebbségek képviselőivel. Pontosan ezt nehezményezi a KMKSZ. Ami pedig

a tervezet legnagyobb problémája, hogy jól láthatóan nem a kisebbségek helyzetét akarja megoldani, hiszen még csak nem is használja a kisebbségek fogalmát, amit az ukrán alkotmány is elismer, ezzel légüres térbe helyezve a kisebbségeket, így a magyar közösséget is.

A háború idején azonban aligha várható, hogy elfogadnák a tervezetet.

dunda
Dunda György, a Kárpáti Igaz Szó lapigazgatója
Fotó:  Dunda György archívuma

Márpedig, ahogy a helyzet most áll, a háború elhúzódik. Lát esélyt arra, hogy a konfliktus belátható időn belül rendezhető legyen?

Arra van esély, hogy 2014-hez hasonlóan befagyjon a konfliktus.

A katonai szakértők szerint a terepviszonyok miatt az őszi, téli hónapokban szinte lehetetlen nagyobb szabású hadműveletek folytatni. Ez esélyt adhat a diplomáciának arra, hogy megegyezést találjanak.

Ehhez persze az is kell, hogy nemcsak Kijev és Moszkva, de Washington és az Európai Unió is érdekelt legyen a konfliktus lezárásában. 

Úgy tűnik, mintha az idő nem Kijevnek dolgozna, hiszen a háború egyre nagyobb terheket ró az Európai Unió tagállamaira. Ráadásul egyre több válsággóc alakul ki a világban, ami elterelheti a figyelmet Ukrajnáról - elég ha Tajvan példáját hozom fel...

Ez pontosan így van, s bár én született optimista vagyok, ha lesz is fegyvernyugvás belátható időn belül Ukrajnában, a tartós békétől még akkor is távol leszünk. Márpedig,

ha fennmarad a bizonytalanság, a szülőfüldjüket elhagyó magyarok aligha fognak visszatérni, sőt sokkal inkább valószínű, hogy a családegyesítés a határ túloldalán fog megtörténni.

A magamfajta optimisták szerint Kárpátalján még a mai napig is százezer magyar maradt, a borúlátóbbak úgy gondolják, már nem vagyunk ennyien. A számok mindenesetre nem sok jóval kecsegtetnek.

Kapcsolódó cikkeink

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.