Komáromban is megvallottuk: összetartozunk – KÉPEKKEL
Több százan lelkesen ropták az összetartozás táncát a trianoni gyalázat 106. évfordulóján a komáromi Klapka téren. A Megbecsültek Társasága által, további közreműködők és támogatók bevonásával szervezett esemény egyidőben másik két központi helyszínen: a rozsnyói Főtéren és a dunaszerdahelyi Csaplár Benedek VMK előtti téren is megvalósult. A 2022-ben életre hívott, üzenet értékű kezdeményezéshez csatlakozó kicsik és nagyok Felvidék- és Kárpátalja-szerte a jelenlétükkel hirdették, hogy a nemzeti összetartozás gondolata nemcsak múltunk része, hanem jövőnk záloga is.
A komáromi megemlékezésen Zink Vass Nóra vállalta a műsorvezető szerepét, aki kezdettől fogva az esemény egyik szervezője, és elkötelezett munkájával hosszú évek óta segíti, hogy a nemzeti összetartozás üzenete minél több emberhez eljuthasson. Egyébként a sokoldalú megyercsi személyiség a Magyar Szövetség komáromi járási titkára és Nyitra megyei képviselőjelöltje is, az összetartozás táncának ötletgazdája pedig Jókai Andrea, e párt dunamocsi önkormányzati képviselője.
Nóra köszöntjében elmondta: „Egy év kihagyás után idén ismét útjára indítottuk ezt a szívünknek oly´ kedves kezdeményezést, a Megbecsültek Társaságának szervezésében. Köszönettel tartozunk a társaság elnökének, Forró Krisztiánnak, aki fontosnak érezte, hogy folytassuk ezt a közösségeket összekötő hagyományt, és újra lehetőséget teremtsünk arra, hogy tánccal, zenével és közös élménnyel fejezzük ki összetartozásunkat”.
Majd az idei évet különlegesnek nevezte abból a szempontból is, hogy az immár hagyományossá vált A pozsonyi sétatéren koreográfia mellé új elemként csatlakozott a gömöri régió gazdag tánc- és hagyományvilága.
„Köszönjük a Szőttes Kamara Néptáncegyüttesnek, hogy elkészítette és rendelkezésünkre bocsátotta a gömöri koreográfiát, amely tovább gazdagítja közös megemlékezésünket! Köszönet jár a háromszoros Harmónia- és kétszeres Fonogram-díjas, valamint Külhoni Magyarságért Díjjal kitüntetett népdalénekesnek, Korpás Évának is, aki felénekelte a gömöri táncok hanganyagát! Ma három központi helyszínen – Rozsnyón, Dunaszerdahelyen és itt, Komáromban –, valamint a Felvidék és Kárpátalja számos településén egyszerre mozdulnak a lábak, egyszerre szól a zene, és egyszerre dobban a szív. Egyidőben, egy lélekkel, egy közösségként valljuk meg: összetartozunk. Nagy szeretettel köszöntelek benneteket, kedves gyerekek, és köszöntöm valamennyi résztvevő csoportot, pedagógust, felkészítőt, szülőt és minden jelenlévőt, aki fontosnak érezte, hogy ma együtt éljük meg a nemzeti összetartozás érzését!” – hangzott el.
Külön tisztelettel köszöntötte a meghívott vendégeket: Keszegh Bélát - Komárom polgármesterét, Lakatos Róbertet - az Egressy Béni Városi Művelődési Központ igazgatóját, Mons. Kiss Róbertet, a Nagyszombati Főegyházmegye kanonokját és általános helynökét, valamint az egyházak megjelent képviselőit. Egyúttal köszönetet mondott a polgármester és a VMK-igazgató támogatásáért, amivel hozzájárultak e rendezvény megvalósításához. Azután felkérte Viola Miklós sebészorvost, a Szeretlek Gúta Polgári Társulás elnökét és megyei képviselőt, hogy a jelenlevőkkel ossza meg gondolatait.
„Ma nem a szétválásról beszélünk, hanem az összekapcsolódásról. Nem szavakkal, hanem a legősibb nyelven: a tánc nyelvén. Márai Sándor gondolata ma különösen aktuális: „Az embernek nemcsak arca van, hanem sorsa is. S a sorsot nemcsak viselni kell, hanem alakítani is”. Mi, felvidéki magyarok pontosan ezt tesszük. Alakítjuk a sorsunkat azzal, hogy nem hagyjuk feledésbe merülni mindazt, ami összeköt bennünket. Amit őseinktől örököltünk, azt nem csupán megőrizzük, hanem tovább is adjuk a következő nemzedékeknek” – fejtette ki Viola doktor.
Emlékeztetett arra, hogy 2022-ben egy bátor álommal indult útjára az összetartozás tánca: „Ma pedig már láthatjuk, hogy ez az álom valósággá, sőt közösségeket összekovácsoló mozgalommá vált. Köszönet illeti Jókai Andreát, Zink Vass Nórát, Forró Krisztiánt és mindazokat, akik hittek abban, hogy a tánc ereje képes közösséget teremteni és megtartani. Külön öröm számunkra, hogy az idei évtől a Megbecsültek Társasága vette szárnya alá ezt a rendezvényt. Neve önmagában is üzenet: megbecsülni az idősebb generációt, tisztelni elődeinket, őrizni hagyományainkat, és méltó módon tovább vinni azt az örökséget, amelyet ránk bíztak. Az idei rendezvény mottója akár ez is lehetne: Három város – egy szívdobbanás...”.
Külön szeretettel köszöntötte az idei év vendégét, a gömöri régiót és az összetartozás táncának idei új elemét, a gömöri régió táncos örökségét: „Jelenlétük új színekkel gazdagítja közös megemlékezésünket, hiszen a gömöri táncok ritmusa és hagyományvilága tovább színesíti kulturális örökségünket. Ez a bővülés is bizonyítja, hogy kultúránk nem múzeumi emlék, amelyet vitrin mögött őrzünk, hanem élő, lélegző és folyamatosan gyarapodó érték. Nézzünk csak körül! A történelmi emlékeink és épített örökségünk mellett talán a legszebb látvány a fiatalok lelkesedése és mosolya. Az a célunk, hogy ne csupán megtanulják a néptánc lépéseit, hanem megérezzék annak lelkét is. Bartók Béla szavaival szólva: „A népzene a természet tüneménye. Ez az alkotás ugyanazzal a szerves szabadsággal fejlődött, mint a természet egyéb élő szervezetei: a virágok, az állatok.”
Hangsúlyozta: „Amikor ma táncra perdültök, nem csupán egy koreográfiát mutattok be. Többet tesztek ennél. Hangosan és büszkén kijelentitek: itt vagyunk, és itt is maradunk! A néptánc nem divat. A néptánc tartás. Aki megtanulja büszkén kihúzni magát egy csárdás közben, az az élet nehéz pillanataiban is egyenes gerinccel fog helytállni. És hogy miért fontos mindez? Mert közösségünk megmaradásának záloga nem a hangzatos szavakban rejlik, hanem a közösen megélt pillanatokban. Abban az érzésben, hogy bárhol élünk is a Felvidéken, összetartozunk. Ha Komáromban dobbantunk, annak visszhangja Rozsnyón és Dunaszerdahelyen is hallatszik. Az összetartozás tánca olyan híd, amelyen nem autók és vonatok közlekednek, hanem a közös emlékezet, a hagyomány és a szívverésünk jut el egyik közösségtől a másikig”.
Viola Miklós beszéde végén Kós Károly gondolatát idézte, amely ma talán aktuálisabb, mint valaha volt: „Csak az a miénk, amit ki tudunk vívni magunknak, és amit meg tudunk tartani”. Mi ma tánccal tesszük ezt. Megőrizzük a múltunkat, megerősítjük a jelenünket, és építjük a jövőnket. Köszönöm, hogy itt vannak, köszönöm, hogy őrzik a lángot, és köszönöm, hogy továbbadják azt a következő nemzedékeknek. Induljon hát a tánc! Dobbanjon együtt Komárom, Dunaszerdahely, Rozsnyó és az egész Felvidék!”.
A szónok magvas gondolatainak elhangzása után következett a rendezvény legszebb pillanata: az összetartozás tánca. A táncosok elsőként A pozsonyi sétatéren koreográfiáját mutatták be, majd a Komáromi Táncműhely vezetésével a gömöri táncok következtek. A zenét Lakatos Áron és zenekara szolgáltatta, a „pacsirták” pedig Korpás Éva énekes növendékei voltak.
Zárásként Zink Vass Nóra azt kívánta, hogy „a tánc minden lépése, minden dallama és minden közös mozdulata erősítse bennünk azt az érzést, amelyért ma itt összegyűltünk: hogy bárhol éljünk is a Kárpát-medencében, egy nemzethez tartozunk!”. Mindenkinek annak reményében köszönte meg a részvételt, az együttműködést és a közös megemlékezést, hogy jövőre is ugyanilyen szeretettel és összetartozással találkozunk. Egyúttal tudatta, hogy a komáromi trianoni megemlékezés 17 órától a komáromi református templomban, 18 órától pedig az azzal szemközti Trianon-emlékműnél folytatódik. „Isten áldja a nemzetet, Isten áldja közösségeinket!”
Nóra portálunknak elmondta: a Klapka téren az előzetes regisztrációk alapján ma hozzávetőleg 400 résztvevő ropta a táncot. Örömmel nyugtázta, hogy a Komáromi járás ismét példás összefogásról tett tanúbizonyságot: 26 oktatási-nevelési és más intézmény, valamint közösség kapcsolódott be a programba Komáromból, Gútáról, Ógyalláról, Naszvadról, Megyercsről, Szentpéterről, Bátorkesziről, Lakszakállasról, Perbetéről, Marcelházáról, Dunamocsról, Gellérről, Csicsóról, Nemesócsáról, Martosról, Izsáról és Búcsról.
Hangsúlyozta: az összetartozás tánca az évek során valódi közösségi mozgalommá nőtte ki magát. „Ez azt mutatja, hogy a történelmi emlékezet és az összetartozás érzése ma is élő valóság közösségeinkben.”
