2021. június 7., 19:42

A labdarúgó-EB-k története: XIII. rész - 2004, ha nem kapsz gólt, nem veszíthetsz!

A tizenkettedik Európa-bajnokság rendezési jogát Portugália szerezte meg Spanyolország és Magyarország előtt. Érdekességként említjük meg, hogy 12 évvel később olyan hírek láttak napvilágot, hogy a portugál szervezők szavazatokat vásároltak a győztes pályázatukhoz. 8 város, 10 stadionja fogadta a 16 kijutott csapatot.

Először voltak ott a lettek, és bő két évtized, 24 év után a görögök. Az előbbiek szereplése azért maradt meg bennünk, mert a magyar válogatott testén is túljutva érkeztek meg a Pireneusi-félszigetre. A görögök pedig megnyerték a tornát, finoman szólva nem túl látványos játékukkal, bár valljuk be őszintén, ha mi lettünk volna a görögök helyében, egyáltalán nem bántuk volna, hogy milyen volt a játék képe, mikor magasba emeli a trófeát a magyar válogatott.

A közelgő Eb jó alkalmat kínál arra, hogy megismételjük a görögök sikerét, de még mielőtt végleg eltévednénk az álmok birodalmában, térjünk vissza a valóságba, és nézzük mi történt Portugáliában, illetve az oda vezető úton.

A selejtezőket 2002 szeptemberétől 2003 novemberéig játszották le, 50 válogatott részvételével. A csapatokat 10 darab 5 tagú csoportba sorsolták, ahonnét a csoportgyőztesek automatikusan kijutottak Portugáliába, a másodikak pedig oda-vissza pótselejteztek. A magyar válogatott a svédekkel, lengyelekkel, lettekkel és San Marinóval került egy csoportba. Gellei Imre csapata Stockholmban kezdte meg a sorozatot. 100 évvel az első válogatott meccs után (Ausztria volt az ellenfél), 2002. október 12-én, délután négy órakor elkezdődött a mérkőzés.

Király - Urbán, Dragóner, Gyepes - Fehér Cs., Lipcsei, Lisztes,Dárdai, Lőw - Tököli, Kenesei tizenegy futott ki a gyepre.

Kenesei góljával vezettünk, amit a második félidőben, ki más, mint Zlatan Ibrahimovic kiegyenlített. „Nagyon boldog vagyok, hogy sikerült pontot szerezni…” - értékelt Gellei, még azt is hozzá tette, hogy a két ellentétes félidő alapján reális eredmény született.

A következő meccsen otthon vertük San Marino-t, majd egy idegenbeli 0-0 után a lengyelekkel hazai pályán 2-1-re kikaptunk a svédektől. Ez komoly hátrányt jelentett a továbbjutásért dúló harcban. Ekkor még előttünk állt a két lettek elleni meccs, és egy ismeretlen játékos Maris Verpakovskis. Mindkét meccs 3-1 lett, és mindkétszer a hazai gárda győzött. Maris barátunk háromszor talált be ellenünk a két meccs alatt.

Tavaly nyáron jelent meg egy interjú Lisztes Krisztiánnal az Index hasábjain, Ághassi Attila tollából. Ebben Lisztes is felelevenítette Verpakovskist.

Mi már külföldön, nevesebb klubokban játszottunk, és nekünk már egy kis filmet vágtak össze az ellenfeleinkről, akikkel jó eséllyel találkozunk a pályán. Az edzőink így tudatták, hogyan kell készülni rájuk, mi az erősségük, mire figyeljünk. Itthon ilyesmi nem létezett. Jóindulatú edzőink voltak, jó esetben elmondták nekünk, hogy van egy gólveszélyes csatár az ellenfeleknél, de azt, hogyan kellene védekezni ellene, hogyan kellene hatástalanítani, azt már nem beszéltük meg. A válogatott meccseken kiköptem a tüdőmet, sokkal többet futottam, mint Brémában, mert a csapat egyre csak nyúlt, egyre hosszabb lett, elveszett az a feszesség, ami a Bundesligában alapkövetelmény volt az utolsó pillanatokig. Rigában kinyílt a pálya, nem kettőztük meg a védekezést a kifejezetten veszélyes Verpakovskison, és gólokat kaptunk. Hiába játszottunk 30 percen át jól, hiába tartottuk nyomás alatt az ellenfelet, ez nem volt elég. Nekem sem egy jó élmény ez, pláne mert nem tudtunk befejezni eredményesen egy selejtezősorozatot sem, és akkor álltunk hozzá a legközelebb.

Aleksandrs Starkovs, a lett válogatott szövetségi kapitánya, a hazai győzelmük után kijelentette: „Igen erős magyar válogatott ellen tudtunk nyerni. Bármelyik csapat dolgát megnehezítenék, ami fokozza az örömömet. A győzelemmel ráadásul sikerült feledtetnünk a lengyelek elleni vereséget. Elégedett vagyok a csapat teljesítményével, s örülök annak, hogy az utolsó fordulóban tétmeccset játszunk Svédországban.”

Maris Verpakovskis
Fotó:  Jeremy Nicholl
Az ember, aki derékba törte a magyar Eb-álmokat, Maris Verpakovskis.

Mennyi lett volna az eredmény, ha gyengék vagyunk?

A selejtezőktől egy lengyelek elleni hazai buktával (1-2) búcsúztunk. San Marino előtt, de mindenki más mögött végeztünk, a lettek pedig készülődhettek a pótselejtezőre, miután utolsó meccsükön megverték a már biztos csoportelső svédeket. Gondolom, a kedves olvasók kitalálják ki volt a lett gól szerzője, igen ő, talált, süllyedt – Verpakovskis.

A pótselejtezőkben aztán a lettek elintézték a törököket, a spanyolok a norvégokat, a hollandok a skótokat, a horvátok a szlovénokat és az oroszok nagy nehezen legyűrték Walest.

Az Eb csoportköre során több nagyágyú is búcsúzni kényszerült. Akár a végső győzelemre is esélyesnek tartott válogatottak közül Németország, Spanyolország, Olaszország már a csoportkör után csomagolhatott, a címvédő Franciaországnak pedig a negyeddöntő jelentette a végállomást.

Először fordult elő az Európa-bajnokságok történetében, hogy a finálét ugyanaz a két együttes játszotta, akik a torna nyitómérkőzést – a görögök és a házigazda portugálok. Ráadásul mindkét meccsen ugyanaz a csapat győzött. Az „A”csoportban első helyen mentek tovább a portugálok, második helyen, több rúgott góljuknak köszönhetően a görögök végeztek a spanyolok előtt. Utóbbi mondat már mindent elárul erről a nagy tornáról, a görögök több gólt rúgtak, mint a spanyolok (4:4 ill. 2:2 volt a két csapat gólaránya). Az oroszok hiába verték a görögöket, 3 pontjukkal így is csoportutolsók lettek. A „B” csoportból simán mentek tovább a franciák és az angolok Horvátország és Svájc előtt. A „C” csoportban három 5 pontos csapat állt a pont nélküli bolgárok előtt.

Közülük az olaszok szomorkodhattak, a svédek és dánok örülhettek.

A vikingek egymás elleni meccsén pontosan olyan eredmény született, amelyik mindkettőjüknek megfelelt, Odin jókat mosolyoghatott magában, és a Walhallában hatalmas tivornya kezdődött. Az utolsó csoportban a csehek sziporkázó játékkal vertek meg mindenkit, sorrendben a letteket, hollandokat (az Eb legjobb meccsén), és a németeket. A németek és a lettek csomagolhattak, Lettország egy gólt rúgott a tornán. Vajon ki volt a gólszerző? Igen, ő!

Aki látta a 2004-es torna meccseit, valószínűleg sosem felejti a csehek szellemes játékát. Karel Brückner társulata a negyeddöntőben 3-0-val küldte haza a dánokat. 5 góllal Milan Baroš lett a gólkirály, egyedül a görögöknek nem tudott betalálni. Otto Rehhagel csapata a negyeddöntőben Angelosz Hariszteasz fejesével elintézte Zinedine Zidane baráti társaságát, majd a csehek elleni elődöntőt is sikerrel vette. A csehek elleni ezüstgól (Traianosz Dellasz gólja) volt az Eb-k történetének első és utolsó ilyen találata. Az UEFA új ötlete volt a tornára bevezetett ezüstgól szabály, ami az aranygólt váltotta. A hosszabbításnak az a negyedóráját, amelyikben a gól esett végig kell játszani.

A másik ágon a portugálok büntetőkkel búcsúztatták Angliát, a hollandok hasonlóképpen a svédeket. Jött a Portugália - Hollandia elődöntő, ahol Cristiano Ronaldo és társai örülhettek. Három luzitán góllövő volt, a végeredmény 2-1 a portugáloknak.

A 2004-es labdarúgó-Európa-bajnokság döntőjét a lisszaboni Estádio da Luz stadionban, 2004. július 4-énjátszották. Mindkét csapat először szerepelt nagy torna döntőjében, sőt ezt megelőzően a görögök csak egy Eb-n és vébén vehettek részt. Negyedszer jutott döntőbe a házigazda, de most először nem örülhetett a lefújáskor. A görögök végig fegyelmezetten, "fő a biztonság" jelszóval futballoztak. Gól nélküli első félidő után megtörtént, amire egyetlen portugál sem számított: az 57. percben Hariszteasz a lehető legjobb ütemben érkezett Angelosz Baszinasz szögletére, és Ricardo kapujába fejelt. Hiába volt a pályán Luis Figo, Nuno Gomes, Rui Costa, Deco, Pauleta, Ronaldo a portugálok gólképtelenek maradtak a 90 perc során. A görögök a kieséses szakaszban, három 1-0-s győzelmet aratva megnyerték az Eb-t.

A torna csapata: P. Cech (Csehország) – Szeitaridisz (Görögország), Dellasz (Görögország), Ricardo Carvalho (Portugália), Zambrotta (Olaszország) – Zagorakisz (Görögország), Maniche (Portugália), Nedved (Csehország) – C. Ronaldo (Portugália), Baros (Csehország), Rooney (Anglia)

Kapcsolódó cikkeink

Megosztás
Címkék
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!