cl_magyar7_029_het_2024
Pártatlan közvetítés, véres kampány és a Vatikánig sem hallatszó ima
Magyar7 - 29. száma
2021. május 19., 15:07

A labdarúgó-EB-k története: X. rész - 1992, a strandról indult győzelem

1992-ben Svédország adott otthont az európai labdarúgó válogatottak elitjének. Az előző kontinenstorna óta eltelt négy évben földrengésszerű változások voltak a világban és Európában egyaránt. A kommunizmus bukásával megváltozott a földrész térképe, és ez a selejtezőkön elinduló csapatoknál is megmutatkozott, Németország egységes csapattal indult.

Jugoszlávia hiába vette sikerrel a selejtezőket, az országban kitört véres polgárháború miatt nem utazhattak el Svédországba. Helyettük a csoport második helyezettje, Dánia indulhatott, a legendák szerint a strandról estek be a vikingek. Az egykori Szovjetunió Független Államok Közössége néven vett részt a tornán.

A plávik már a helyszínen készültek, hogy az 1991-es BEK győztes, Cvrnena Zvezdára alapuló csapatukkal akár az érmek elosztásába is beleszóljanak.

Szép reményekkel várhatták a tornát, hiszen 1987-ben U20-as világbajnokok voltak, néhány "alig ismert" név az akkori sikercsapatból: Branko Brnovics, Robert Jarni, Igor Stimac, Zvonimir Boban, Robert Prosinecki, Predrag Mijatovics, Davor Suker. A Boszniában zajló vérengzések miatti ENSZ szankciók azonban közbeszóltak. Lennart Johansson, az UEFA akkori, svéd elnöke közölte,  csak akkor lépnek fel a jugók ellen, ha ezt az ENSZ BT döntése indokolja, különben részt vehetnek az Európa-bajnokságon.  

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa végül teljes embargót (alapanyag- és termékszállítási tilalom; pénzügyi embargó; légi forgalmi vesztegzár; továbbá sportverseny-részvételi, műszaki, tudományos és kulturális együttműködési bojkott) hirdetett Kis-Jugoszlávia ellen – ez volt a 757-es számú BT-határozat –, mire az UEFA június 1-jén kizárta a jugoszláv válogatottat az Eb-ről.

A délszláv sztárok szomorúan vették tudomásul a döntést: „Tragikus. Nem is tudom elmondani az érzéseimet” – közölte Szlavisa Jokanovics. „Értsék meg, mi csak labdarúgók vagyunk!” – így Dejan Szavicsevics, rajtuk kívül még olyan nevek maradtak le életük nagy lehetőségéről, mint Robert Proszinecski, Dragan Sztojkovics vagy a selejtezők gólkirálya, a 10 gólos Darko Pancsev. Ott volt a csapatban még Robert Jarni, Srecko Katanec is, vagy éppen Zvonimir Boban – mindegyik jól csengő név az idősebb olvasók előtt.

A selejtezőben 33 válogatott vett részt, a házigazda svédek természetesen nem. Magyarország a 3. csoportba került, Ciprus, Norvégia, Olaszország és a Szovjetunió mellé. Nyolc meccsen, kettő győzelem, négy döntetlen és két veresége volt a mérleg, valamint 10 szerzett, és 9 kapott góllal a csoport negyedik helye. Mészöly Kálmán vezette csapat egy norvégok elleni döntetlennel kezdte a menetelését, majd hazai pályán fogadtuk a vébé bronzérmes olaszokat.

Szabó Sándor, az MTI tudósítója szerint „

A döntetlen kiharcolásában ezúttal is (csakúgy, mint szeptemberben, a Wembleyben, az angolok ellen) oroszlánrészt vállalt az acélidegzetű Petry, továbbá sziklaként őrizte a 16-os környékét a két ferencvárosi védő, Pintér és Limperger. Ők hárman magasan kiemelkedtek, de a második félidőben azért mindenki megtette a magáét. Ami a hazaiakat illeti, ők komolyan csalódhattak, és ami furcsa, legjobbjukat, Fjörtoftot a hajrában lecserélték, noha - ahogy mondani szokás - benne volt a gól.

Egy héttel később a Népstadionban fogadtuk az olaszokat. A Petry Zsolt, Disztl László, Garaba Imre, Limperger Zsolt, MónosTamás, Kozma István, Bognár György, Lőrincz Emil, Szalma József, Kiprich József, Kovács Kálmán összeállítású magyar csapat nézett farkasszemet az olasz tizeneggyel. Disztl góljával megszereztük (Bognár szögletét fejelte a kapuba) a vezetést, amit Baggio egalizált büntetőből a második félidőben. A meccs után az olaszok is elismerték, hogy meglepte őket a magyar csapat jó játéka, a nézők is elismerően beszéltek a meccs után a válogatott teljesítményéről.

Szepesi György szerint, aki akkoriban a FIFA végrehajtó bizottságának volt a tagja, mi játszottuk a focit az olaszok ellen.

Úgy vélte ezzel a teljesítménnyel megkezdhetjük a felzárkózást az európai mezőnyhöz. Sajnos tévedett, a következő két meccsen legyőztük ugyan Ciprust idehaza és idegenben is, utána azonban már nem sikerült nyerni. Hazai pályán buktunk el a szovjetekkel szemben, majd Salernóban az olaszoktól is kikaptunk. A hátralévő két meccsen két döntetlen, amiből a moszkvai 2-2 nagyon is értékesnek tekinthető, de a hazai 0-0 a norvégokkal már korántsem kapott olyan pozitív fogadtatást. Az utolsó meccsünkön már Glázer Róbert ült a kispadon, mert Mészöly kérte az MLSZ-től szerződése felbontását, mivel Szaúd-Arábiából kapott felkérést.

Az Eb-re hét válogatott jutott ki, akik a megszokott módon két csoportban harcoltak az elődöntőkért. Az egyikben a svédek, dánok, franciák és az angolok, a másikban pedig a hollandok, németek, skótok és a szovjetek - FÁK néven. A szakértők az előzetes esélylatolgatásnál a hollandokat taksálták a legtöbbre. Ők meg is nyerték a csoportjukat, mögöttük a németek léptek tovább.

A másik ágon a dánok nyugodtan várták az összecsapásokat. Richard Möller-Nielsen szövetségi kapitánynak könnyű dolga volt az otthon játszókkal, mivel még tartott a dán bajnokság. Az idegenlégiósok viszont már javában nyaraltak, innét jött a strandról beesés legendája.

A dán „szövkap” egyébként egy esedékes konyhafelújítást napolt el az Eb kedvéért.

Nem is nagyon izgultak Brian Laudrupék, előbb ikszeltek az angolokkal, majd kikaptak a svédektől. A harmadik meccsükön, a franciák ellen viszont már győzniük kellett, ha tovább akartak jutni. Ugyanakkor szükség volt a viking szolidaritásra is, vagyis egy svéd győzelemre Anglia ellen. A Michel Platini által dirigált, Jean-Pierre Papin, Eric Cantona és Luis Fernández nevével fémjelzett franciákat 2-1-re megverték, és készülhettek az elődöntőre, mivel a svédek is ugyanilyen arányban győztek.

Stockholmban svéd-német, Göteborgban holland-dán elődöntőt rendeztek. A németek előbb 1-0-ra majd 3-1-re is vezettek, amit Kennet Andersson csak kozmetikázni tudott a 89-ik percben. A másik meccsen mindenki a hollandok győzelmét várta, az újra kinevezett sikerkovács, Rinus Michels vezetésével. Már a félidőben érett a meglepetés, 2-1-re mentek a dánok. Frank Rijkard a 86. percben egyenlített, egy szögletet követő kavarodásban. Az összecsapás a hosszabbítás után, tizenegyesrúgásokkal dőlt el, az északiak 5:4-re győztek annak köszönhetően, hogy Peter Schmeichel hárította Van Basten lövését.

1992. június 26-án, Göteborgban egy világ ámult a dánokon, akik 2-0-ra megverték a németeket. A csoda Jensen hatalmas löketével kezdődött, majd Vilfort góljával folytatódott. A dánok összeállítása: Schmeichel - Olsen, Sivebaek (Christiansen, 66.), Nielsen, Piechnik, Christofte, Vilfort, Jensen, Larsen, Povlsen, B. Laudrup. A torna csapata: Schmeichel (Dánia) – Angloma (Franciaország), Blanc (Franciaország), Kohler (Németország), Brehme (Németország) – Hässler (Németország), Effenberg (Németország), Gullit (Hollandia) – Van Basten (Hollandia), Bergkamp (Hollandia), B. Laudrup (Dánia)

Utólag már lehet, hogy megbánta az idősebb Laudrup, Michael, hogy nem vett részt az Eb-n. Nem volt jó viszonyban Richard Möller-Nielsen kapitánnyal, úgy gondolta túlságosan defenzív a csapat, csak futnak és harcolnak, de nem játszanak.  Az sem tetszett neki, hogy az edző szerinte alulértékelte az öccsét, Briant. Ezért 1990 novemberétől három éven keresztül bojkottálta a fellépést a válogatottban, akkor sem engedett, amikor nyilvánvalóvá vált Dánia szereplése a svédországi Eb-n. Michael Laudrup, akire nyugodtan mondhatjuk, hogy zseni volt a labdával, így kimaradt hazája nagy dicsőségéből.

Kapcsolódó cikkeink

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.