A nagy osztozkodás
Nem az a Nap süt az égen
A betolakodó már a kertünkben?
A Niagara „bedrónozása” volt az amerikai forgatás utolsó mozzanata, de ezzel utazásunk még nem ért véget.
Hív Detroit, az Eire-tó és az USA legmagyarabb városa, Cleveland.
Mit keres a Hazajáró a tengeren túl, a nagy és hatalmas Egyesült Államokban? Középkori emlékeket biztos nem.
Település-szisztematizálási tervnek nevezték el 1988-ban azt a programot, amelynek Szászavinc is áldozatául esett, és amelynek keretében Romániában 2000-ig agráripari centrumokat terveztek létrehozni.
Ha megcsonkítva is, de itt vannak még északi végeinken is történelmünk emlékdarabkái.
Erdély aranykora régen leáldozott, de az Erdélyi-szigethegység keleti peremének mészkőbirodalma mit sem változott.
Júliusi látogatásunk idején is „esszenciát” igyekeztünk nyújtani a „Felvidék Székelyföldjéből”, így a Szilicei-fennsík karsztvidékén kezdtünk.
Tizennégy esztendőig tartott a teuton lovagok korszaka, mégis, a mai napig meghatározza a vidék arculatát.
Amint a táj alakította a csángó magyar néplelket, úgy alakította Gyimes népe az ősvadont hegyvidéki kultúrtájjá.
A közönségtalálkozón bejelentették, hogy a Hazajáró Egyletnek és a Hazajáró túrának lesz majd egy barkósági útvonala is.
Petőfi hálás volt Erdődnek; legszebb költeményei között foglalnak helyet azok, melyeket a vár alatt, a szomorúfűz melletti sziklánál írt.
2017 májusában vettük is a fáradságot, hogy nekiveselkedjünk a Gorgánok gerincének, amelynek völgyei a galíciai oldalon hosszan ereszkednek a Kelet-európai-síkvidékre.
Hatalmas, fenyőkoszorúzta bércek között egy tág völgykatlanban fekszik hazánk egyik legcsodásabb fürdő helye, mely nevét pompás savanyú vize révén nemcsak itthon, de a külföldön is ismeretessé tette.
2016 őszén jött el a pillanat, hogy a Hazajáró is bebarangolja a Szepesség északi végét jelentő Magurát.
Kenyeres Oszkár és Jakab Sándor, a Hazajáró házigazdái zsúfolásig megtöltötték a komáromi Zichy-pontot.
Mátyusfölddel jó ideje „szemeztünk” már, 2016 júliusának első napjaiban pedig meg is látogattuk Csák Máté földjét.
Legutóbbi dél-erdélyi kirándulásunk Szászsebesen fejeződött be, amely a Kudzsiri-havasok lábánál, a Sebes folyó mentén éli mindennapjait a mai román valóságban.
Úgy tartja a fáma, amikor a csomafalviak mentek fel a Holdra, akkor már ott találták a gyergyóremeteieket.
Az első benyomás, ami éri az embert Temesvár belvárosában, az a város abszolút európai arculata.
Komáromról a kommunizmus idején az anyaországiaknak automatikusan a Magyarországhoz tartozó Komárom jutott eszükbe, és kevesen tudták, hogy az ősi Komárom a Duna túlsó oldalán fekszik.
2016 decemberében közülük is a Bukovinához tartozó Szuhárd-hegységet szemeltük ki egy jó téli túra helyszínéül.
Erdély egykori éléskamráját, a „várostalan” Mezőséget messze elkerülik a tranzitutak, és vele együtt a turisták is.
A Keleti-Kárpátok része, de már félig „kilóg” történelmi hazánkból.
Czárán Gyula negyedszázadon át minden energiáját a Bihar-hegység kiépítésére, az itteni „turistaság” fellendítésére fordította.