cl_magyar7_029_het_2024
Pártatlan közvetítés, véres kampány és a Vatikánig sem hallatszó ima
Magyar7 - 29. száma
2024. július 7., 18:01

Kalandozás az Eire-tó körül - KÉPEKKEL

Ha nem is álmainkban, de vissza-visszainteget az ifjú Amerika, mi pedig mi mást tehetünk: újra hátat fordítunk az öreg kontinensnek, de csak egy röpke időre, mert hív Detroit, az Eire-tó és az USA legmagyarabb városa, Cleveland.

hazajáró
Galéria
+3 kép a galériában
A clevelandi 56-os emlékmű
Fotó: Kenyeres Oszkár

Itt kötöttünk ki megint a tengeren túl, a Nagy-tavak vidékén, Közép-Nyugaton, ahogy az amerikaiak mondják. És miközben belevetjük magunkat az Újvilág bábeli rengetegébe, egyre csak válaszokat keresünk. Mi szél hozta ide és milyen szellem tarthatja meg magyarnak kivándorolt honfitársainkat? Szinte lehetetlen küldetésre vállalkozunk.

A hely szellemét, a hagyományt próbáljuk megkeresni ott, ahol 200 év távlata már őstörténet, ahol még nem volt ideje a gyökérnek mélyre hatolni. De mégis, az otthonról hozott mag még itt is, a homokra épített plasztik világban, a metropoliszok felhőkarcolóinak árnyékában is képes kikelni és jó termést hozni, ha van, aki gondozza. Mert a haza, tértől és időtől függetlenül, a magasban van.
Motor City

Detroitot egy francia szőrmekereskedő, nevezetesen Sieur Cadillac alapította a 18. század első évében. Amikor odahaza Rákóczi fejedelmünk az akkor 700 éves haza szabadságáért küzdött, idekint a franciák éppen az őslakos indiánok utóvédharcaival voltak elfoglalva. Bejelentkeztek a városért a britek is, ám a függetlenségi háború után Detroit végérvényesen az Egyesült Államok része és Michigan állam fővárosa lett. De csak 1847-ig, mert a Detroit folyó túlpartján már Kanada van, így nem akarták kitenni a fővárost az esetleges északi támadásoknak. Ha Detroit, akkor méretes amerikai kocsik. Bizony, Motor City az amerikai autógyártás fellegvára: Ford, Chrysler, General Motors, hogy csak a legnagyobbakat említsük.

hazajáró
Ford Múzeum - Detroit
Fotó:  Kenyeres Oszkár
Az amerikaiaknak az autó talán az elsődleges státuszszimbólumuk, pont úgy, ahogy városaiknak a toronyházak. Detroit ikonikus épületei nem véletlenül a General Motors-tornyok. A 20. század első felében a virágzó gazdasággal, az autógyárak tömegével vonzották a munkaerőt, köztük a kivándorolt magyarokat.

Nem is mentünk el úgy Motor Cityből, hogy ne nézzük meg Dearbornban, a legendás amerikai autógyáros, Henry Ford még életében megalkotott komplexumát. A Henry Ford Múzeum az amerikai közlekedési technológia fejlődését mutatja be a járműveken keresztül; a 200 automobil között természetesen ott vannak a legelső Fordok is. A múzeum becses darabjai az elnöki autók is, köztük az a bizonyos limuzin, amelyben John F. Kennedy elnököt orvul meggyilkolták. Az autócsodák között elgondolkozunk, miben is volt más Henry Ford, mint a többi pénzhajhász üzletember. Ő még hitt valamiben, ami több, mélyebb és magasabb rendű, mint a puszta anyagi világ. A mai utódoknak is tanulságul szolgálnak szavai: „Többet tenni a világért, mint amennyit a világ tesz érted, ez a siker.”

Az ’50-es években aztán az autóipar hanyatlani kezdett. A válságot csak tetézte a színes bevándorlók 1967-es, halálos áldozatokkal járó zavargása. Az ipar visszaszorulása és a bűnözés elburjánzása miatt sokan, köztük sok hazánkfia is a távozás mellett döntött, így a város lakossága megfeleződött.

Az itt maradt detroiti magyarokat többek között a Magyar–Amerikai Kulturális Központ fogja össze. Detroit fénykorában, Delray külvárosban egy valóságos magyar negyed alakult ki. Aztán a hanyatlás idején az addig békés körzetet is feketék és dél-amerikai bevándorlók lepték el. A Szent Kereszt-templom a fájdalmasan pusztuló környezetben ma is a detroiti magyarok lelki-szellemi oázisát jelenti.

Nevük őrzi magyarságukat

Az Eire-tó déli partján ott van Fairport Harbor, amely küllemre nem más, mint a többi klasszikus amerikai kistelepülés. Amiért oda is betértünk az az, hogy a 19. század végén az angolok és finnek mellett sok magyar érkezett a faluba. Azt mondják, az Egyesült Államokban itt a legmagasabb a magyarok aránya, a mintegy 3000 lélekből minden tizedik lakos magyar gyökerű. De a magyar itt inkább már csak származást jelent. Van ugyan Sarosy nevű képviselő, Kishnek hívják a rendőrfőnököt, Hogyának a tűzoltóparancsnokot és Fazekasnak az iskolaigazgatót, de alig használja már valaki a magyar nyelvet. A protestáns híveket szolgáló templomban vasárnaponként Medgyesi Lajos tiszteletes még magyarul hirdeti az igét.

hazajáró
Fairport Harbor
Fotó:  Kenyeres Oszkár

A templombelső az egykor virágzó magyar közösségről tanúskodik, de sajnos nagyrészt már csak a színfalak maradtak: némán is beszédes üvegablakok, feliratok, régi fényképek… A lelkésztől úgy hallottuk, Fairport Harborban működik egy Magyar Kultúrklub is, amit persze nem hagyhattunk ki. Magyarul ugyan nem értett senki, de egy sör mellett hamar „kiszedtük” a főnökből, hogy a klubot 5 magyar alapította, még 1925-ben egy garázsban. A zárt körű klubban a tagokat ma is a magyar származás köti össze.

Egyébként Ohio az az állam, ahol a legtöbb magyar származású ember él, s ahova a 19. század vége felé érkeztek több hullámban a bevándorlók. Bizony, volt idő, amikor Budapest után a második legnagyobb, magyarok lakta település Cleveland volt, saját városrésszel, egyházakkal, egyesületekkel, újságokkal, cégekkel. Az elmúlt évtizedekben a magyar közösségek olvadozni kezdtek, sokan elköltöztek, de még így is rengeteg magyar él a városban, így „sok” lábon áll a megmaradás: Clevelandnek két katolikus egyházközsége, szombati magyar iskolája, cserkészcsapata, néptánccsoportja van, de innen sugározza adását Amerika egyetlen magyar nyelvű rádiója, a Bocskai Rádió is.
cleveland
Szent Erzsébet-templom, Cleveland
Fotó:  Kenyeres Oszkár

És hogy a túra se maradjon ki Ohio-ban, itt folyik vadregényes völgyében a Cuyahoga folyó, amelynek felső része már a Cuyahoga-völgy Nemzeti Park része. Ohio egyetlen nemzeti parkja a nagyjából ötszáz kilométer hosszú Erie-csatornának állít emléket, ami a Nagy-tavakat az Atlanti-óceánnal összekötő csatornahálózat része. Főleg azért lett nemzeti park, hogy a nagyvárosi agglomerációban élőknek legyen hova kimozdulniuk. Búcsúzóul ellátogattunk a nemzeti park két látványosságához, a Brandywine és a Blue Hen vízesésekhez, amelyek akár bemelegítésül is szolgálhattak amerikai utazásunk következő állomásához, a Niagarához.

Megjelent a Magyar7 2024/26. számában.

hazajáró
Galéria
+3 kép a galériában
Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.