Ezen a héten is nagyító alá vettük a legfontosabb közéleti eseményeket.
A nadrágszíjhúzó kormány és a civakodó ellenzék finoman szólva sem a szebbik arcát mutatja a felvidéki magyar választók felé.
A kormánynak meg kell értenie, hogy a rendfenntartás nem az a terület, ahol spórolni lehet, legalábbis nem anélkül, hogy ennek súlyos társadalmi ára legyen.
A szeptember 9-én ismertetett lépések kimondottan az átlagember pénztárcájában kotornak.
Néhány héten belül a feléhez érkezik a 2023 őszén kezdődött ciklus, de korántsem biztos, hogy a következő választásokra a „rendes” időben, 2027 szeptemberében kerül sor.
Vajon Fico komolyan gondolja a szlovákiai pártpolitika reformját, vagy ez egy újabb figyelemelterelés más témákról?
Kifarolnak koalíciós partnerei Robert Fico mögül a tranzakciós adó ügyében. A miniszterelnök az egyik szabadnapot kérné cserébe...
A Fico-kormány többször hangoztatta a turizmus jelentőségét, de az ágazat szereplői szerint mindez nem társul rendszerszintű intézkedésekkel.
Robert Fico vasárnap szeret sajtótájékoztatót tartani, de a vitaműsorokat hanyagolná.
Migaľ ott folytatja, ahol miniszteri kinevezésekor két-három hétre abbahagyta: bizonytalan része lett a koalíciós érdekközösségi rendszernek.
Az utóbbi években a kereslet látványosan megnőtt, miközben a kínálat továbbra is szűkös.
A kormányfő esélyt kapott, hogy új lendületet adjon a kabinetnek, amelynek az energiáit az utóbbi hónapokban a belső viták kötötték le.
Kaliňák és Fico „villaügye” tanulságos epizódja a szlovákiai belpolitikának. Úgy is mondhatnánk, a mögöttes politikai sztori egyidőben a posztmodern politizálás iskolapéldája és állatorvosi lova.
Szlovákiai és a világpolitikai történések nagyító alatt.
A kormányválságra nem volt jó megoldás, Samuel Migaľ frakció nélküli képviselő miniszteri kinevezése sem az -Tibor Gašpar (Smer-SD), a parlament alelnöke.
A házelnökválasztással kapcsolatban Ján Ferenčák (Hlas-SD) képviselő a pártjával és a koalícióval egyeztet, a véleményét a titkos szavazás során nyilvánítja ki.