2022. június 5., 15:39

Világi Oszkár a ma7-nek: Hiába mondjuk, hogy mi büntetjük Oroszországot, ez nem így van

„Viták, feszültségek mindig voltak, ezeket kezelni kell, a problémákat meg kell oldani“ – mondta Világi Oszkár, a Slovnaft vezetője, a DAC tulajdonosa. Az üzletemberrel a kőolajszankciók várható hatásairól, a felvidéki magyar politika jövőjéről, tévedésekről és hibákról, valamint arról beszélgettünk, mi köze az olajfinomításnak a borászathoz.  

Világi Oszkár
Fotó: MOL
Világi Oszkár

(A beszélgetés még a 6. szankciós csomag elfogadása előtt készült.)

Emlékszik, mikor rázott utoljára kezet Igor Matovič-csal? 

A múlt héten találkoztam vele egy tárgyaláson, akkor biztosan.

Ezek szerint inkább üzleti jellegű az ellentét önök között?

Inkább azt mondanám, nem személyes. Tizenhét éve képviselem a MOL-t Szlovákiában, találkoztam már néhány miniszterrel az elmúlt bő másfél évtizedben. Viták, feszültségek mindig voltak, ezeket kezelni kell, a problémákat meg kell oldani.

Ha már a problémamegoldásnál tartunk, az aktuális vita a kormány és a Slovnaft között miként zárul majd? Elkerülhetetlen a Slovnaftra kirótt különadó?

Azt gondolom, igen. Az a kérdés, az adóból befolyt összeget hogyan osztják majd el. A különadó olyan értelemben biztosan nem befolyásolja majd az üzemanyagárakat, hogy azok olcsóbbak legyenek.

És drágábbak?

Ez egy nagyon bonyolult témakör. A Slovnaft domináns a szlovák üzemanyagpiacon, nagyjából 60%-a miénk, de nem élhetünk vissza a helyzetünkkel. A versenyhivatal árgus szemekkel figyeli, mit csinálunk az üzemanyagárakkal. Nem szabhatunk túl alacsony árat, akkor kiszorítanánk a konkurenciát, és túl drágát sem, mert akkor meg visszaélnénk a pozíciónkkal. A mi feladatunk, hogy a piac versenyképes maradjon. Az árat költségalapon kell képeznünk, úgy, hogy közben a piac likviditását megőrizzük, ráadásul figyelnünk kell a szomszédos államok áraira is, nem lehetetleníthetjük el az importot. Ha magasabbak a költségeink, természetesen kénytelenek leszünk magasabb árat is szabni! 

A versenyhivatal nem szabhatja meg az árakat?

Nem, ilyesmire nincs joga. A pénzügyminisztérium tehetné meg, mint Magyarországon. Más kérdés, hogy az ársapka hosszú távon nem fenntartható. A piacgazdaságtól eltérve egyre mélyebb és mélyebb bugyraiba kerülünk az állami szabályozásnak, ami meg egyre komolyabb problémákat szül.

Mekkora most az árkülönbség az orosz és az északi Brent-olaj között?

Az elmúlt időszakban sikerült az Urál és az északi Brent-típusú kőolaj közti 30 dolláros árkülönbséget az árképzésünkbe is beépítenünk, ennek köszönhető, hogy mi Szlovákiában 1,80-ért tankolhatunk, Németországban viszont már 2,20 a benzin. Ezt mindenkinek elmondtam, aki hajlandó volt meghallgatni. Ezt a hordónkénti, aktuálisan 30 dolláros különbséget adóztatná meg a kormány.  

Mindez mekkora kieséssel járna a vállalatnak?

Ezt nehéz megmondani, a két olajtípus közti árkülönbségtől függ. Az aktuális különbség kirívó, átlagosan inkább 3-5 dollár között alakul. Ha marad a harmincdolláros differencia, akkor a különadó pénzügyi hatása több száz millió dolláros, de az előrejelzések azt mutatják, év végére a különbség 8 dollárra apad. Értelemszerűen így az állami költségvetésbe is kevesebb pénz folyik majd be. 

Ha átlagosan 3-5 dollár, most hogyan ugorhatott tízszeresére a két olajtípus ára közti eltérés?

Nagyon sok ország, amelyik eddig hajókon vásárolta az orosz kőolajat, most nem vesz Oroszországtól, túltermelés van, olcsóbban lehet csak eladni. Mindez nem fog örökké tartani. Oroszország évek óta keresi az alternatív piacokat, Indiával és Kínával folyamatosak a tárgyalások, de a dolgok logisztikája még nem teljesen megoldott. Pár év alatt viszont kiépítik a kikötőket, a tartályokat, a vezetékeket, aztán Európa majd nézhet, mert nem lesz elég orosz kőolaj. Emlékszem, három vagy négy évvel ezelőtt szerettünk volna egy hároméves keretszerződést aláírni az oroszokkal, ez volt a szokásos intervallum. Közölték, hogy csak egy évre hajlandóak szerződést kötni, megnyíltak ugyanis a kínai piacok, volt alternatívájuk. Érthető, hogy ők is annak adják el, aki többet fizet. Az oroszok néhány éven belül kiépítik saját ázsiai piacaikat, ha szeretnénk, akkor sem vásárolhatunk majd orosz kőolajat. A mi alternatív forrásaink biztosan nem lesznek olcsóbbak! A Barátság kőolajvezetéknél ugyanis nincs olcsóbb megoldás, egész a szlovák–ukrán határig az oroszok fizetik a szállítás költségeit. Elhozhatjuk hajóval az omišalji kikötőbe a kőolajat, de mire azt Horvátországból az Adria vezetéken át felküldjük, az mindig drágább lesz.  

Milyen beruházások kellenének ahhoz, hogy a Slovnaft finomítója lecserélhesse az orosz kőolajat mondjuk az északi típusú nyersolajra?

A Slovnaftnál  8-10 napos használatra tudjuk tárolni a kőolajat. Ahhoz, hogy alternatív kőolajat használhassunk, több tartályra lenne szükségünk, hogy összekeverjük a ma általunk feldolgozott leghasonlóbb olajkeveréket.  A gyártóegységek egyéb módosításai mellett ez lenne az egyik legköltségesebb és leginkább időigényes beruházás. Legutóbb négy évbe telt egy ilyen tartály megépítése, csak az engedélyeztetési eljárás hónapokig tart, arról nem is beszélve, hogy 30-40 millió euróba kerül egy tartály. Különböző típusú olajak érkeznek majd, ezeket nem is lehet minden esetben együtt tárolni, meghatározott arányok szerint kell összekeverni. Olyan ez, mint a borászat. Becsléseink szerint a logisztikai technológiai változtatások és átalakítások teljes beruházása körülbelül 200-300 millió dollár.

Olajcuvéeket kell készíteni?

Valahogy úgy! (nevet) Csak itt hordók helyett tartályok vannak, meg rengeteg technológiai kihívás. Egy példa: különböző olajtípusokhoz más és más katalizátorokat kell adnunk, hogy a végeredmény megfelelő minőségű legyen, ez plusz munka, plusz szervezési kihívás, plusz költség. Rendkívül bonyolult működése van egy olajfinomítónak. Nagyok sok olyan szakértő bukkant fel a sajtóban az elmúlt hetekben, akiknek soha semmi közük nem volt a gyártáshoz. Vicces dolog ez! 

Mik a legnagyobb tévedéseik?

Például a bezzegezés. Mikor azzal jönnek, hogy ez meg az az ország nem vásárol kőolajat az oroszoktól. Múltkor valaki Szlovéniát emlegette, miközben az utolsó szlovén finomító évekkel ezelőtt bezárt, persze, hogy nem vesznek nyersolajat. Vagy, amikor azzal jönnek, hogy egy hónap alatt át lehetne állni. Egy tartályt nem lehet megépíteni egy hónap alatt, sőt, Szlovákiában semmi sincs, ami egy hónap alatt elkészülne. Egy engedélyeztetési eljárás is elhúzódhat évekig. Ezek annyira nevetséges dolgok, felelősség nélkül nyilatkozgatnak össze-vissza. Az a miénk! A mi felelősségünk, hogy az üzemanyag-ellátás zavartalan legyen, mi tudjuk, mit lehet és mit nem. Ha valaki arra kényszerít minket, hogy a tényekkel szemben cselekedjünk, akkor a felelősséget is viselje ő. 

Világi Oszkár
Fotó:  MOO

Váltsuk aprópénzre mindezt! Ha az EU úgy dönt, leállítja az orosz kőolaj importját, akkor hamarosan nem lesz mit tankolni a szlovákiai benzinkutakon?

Nem, vannak állami tartalékok. Ebből 90 napig tudnánk ellátni az országot, de már az első nap neki kellene állni tankerhajókat vásárolni és eladó kőolajat keresni. Ha minden jól megy, az első kőolajszállítmány nagyjából a 60. napon indulhatna el Horvátországból a Slovnaft felé. Szabadpiaci alapon vásárolható kőolajból nagyon kevés van, ráadásul nincs hajó sem elég. Nagy részük már le van kötve, folyamatosan szállítanak, ehhez jönne 5-6 olyan európai ország, amelyik eddig a Barátság vezetéken keresztül kapta az olajat. Hogy oldanánk ezt meg? Nem csak az oroszoktól lehet vásárolni uráli típusú olajat, a kazah, az iráni és az iraki is ilyen, csakhogy ebből korlátozott mennyiség áll rendelkezésre, miközben mindenki erre pályázna. A kőolajembargó hat EU-s tagállamot érintene igazán, mind a mi régiónkból van, ide jön az Európába tartó orosz import 80%-a. Több lehetőség volt Oroszország megbüntetésére, Nyugaton egy olyat választottak, ami a mi régiónkban kényes, nekik viszont nem fáj annyira. A büntetés 80%-át mi fizetjük meg, ők a maradékot. Az olajembargó azt eredményezné, hogy a régiónk hosszú távon nem juthat hozzá orosz kőolajhoz, mert addigra az oroszok kiépítik alternatív piacaikat, eladják máshová. Elszakadunk a megszokott árazástól és jöhetnek a nyugat-európai 2,20-as benzinárak. Az a világ, ami volt, már soha nem lesz!

Egyre inkább úgy tűnik, nem fáj majd Oroszországnak sem annyira.

Oroszország óriási tartalékokkal rendelkezik; kőolaj, földgáz, fémek és más ásványi anyagokból. Az eladó előbb-utóbb mindig megleli a maga piacát. A vevőknek lesz nehezebb dolga megtalálni a megfelelő eladót egy szűkös piacon. Oroszországot nem lehet csak úgy gazdasági káoszba dönteni, tele vannak mindenféle nyersanyaggal, arra mindig lesz igény. Hiába mondjuk, hogy mi büntetjük Oroszországot, ez nem így van.

Globális léptékről térjünk át a lokálisra. A felvidéki magyar érdekképviselet kapcsán többször is elmondta, annak csak úgy van értelme, ha egységes. Létrejött az egységes párt. Hogy látja most a folyamatokat?

Fájdalmasan érint bennünket, hogy hiányzik a magyar képviselet a parlamentből. Bírósági reform, egészségügyi reform, járványkezelés. Emlékezzünk csak vissza, a kórházainkban nem lett volna elég védőfelszerelés, ha cégek, magánszemélyek és a magyar kormány nem segít. A déli régiók jól láthatóan leszakadtak, óriási gazdasági különbségek vannak észak és dél között. Eperjesen negyvenmillióból épül egy kilométernyi körgyűrű, miközben Rimaszombat felé nem lehet normálisan közlekedni. Nagyon nagy baj, hogy most, amikor az Európai Unió minden eddiginél több forrást ad a fejlesztésre, érdekképviselet híján kimaradunk a döntéshozatalból. Négy évet úgy élünk meg, hogy abban az időszakban, amikor a legtöbb anyagi támogatás érkezik az Unióból, nem vagyunk ott. Még nagyobb lesz a szakadék észak és dél között. Óriási hiba, hogy idáig eljutottunk.

Kinek, minek a felelőssége ez?

Az emberi gyarlóság, a kompromisszumkészség hiánya és még sorolhatnám. Voltak emberek, akik se hátra, se oldalra nem akartak ellépni. A magyar választók egy jelentős része szlovák pártokra szavazott, de a várt segítség elmaradt. A szlovák pártoknak igényük sincs arra, hogy ezzel a régióval foglalkozzanak. Inkább az a legnagyobb problémájuk, hogy miért vesz a magyar állam ingatlant Kassán. Jobb lenne, ha hagynánk szétesni?! Látjuk, továbbra is él a magyar vidékeket kirekesztő bújtatott nacionalizmus. Ez a parlamenten kívüli négy év most egy tanulási időszak. Rájöhetünk arra, mit csináltunk rosszul, vagy, ha ugyanazokat a hibákat követjük el megint, akkor még távolabb kerülünk a döntéshozataltól, és még inkább leszakadnak a régióink. Ezt kellene szem előtt tartania a Szövetség politikusainak, és arról kell beszélniük, mi a szlovákiai magyarság érdeke. Értem, hogy egy párt megalakítása nem egyszerű, értem, hogy nehéz a platformok működtetése, és felszámolni őket még ennél is nehezebb, de nem szigetekre, különálló várakra van szükség!

Világi Oszkár
Fotó:  MOL

Ez lenne a megoldás? Különálló várak helyett egy szép új, közös kastély?

Nézze, egy párt működtetése menedzsment kérdése. A platformokat menedzselni kell, ha egyre mélyebbek az árkok a platformok között, akkor rossz a menedzsment. Abba kell hagyni az árokásást, ásó helyett lapátot ragadni és betemetni az árkokat, így lehet csak kiérdemelni a magyar választók támogatását.

Zárjuk egy kellemesebb témával a beszélgetésünket! Miként értékeli a DAC elmúlt hét évét?

Úgy érzem, erős lábakon állunk. A vonat készen áll, erős a mozdony, kényelmesek a kupék, ügyes a személyzet, néha a mozdonyvezetővel akadnak problémák. Ez az én felelősségem is.

Mire gondol? Egy-egy edzőcsere nem úgy sikerült, ahogy várta?

Rossz megközelítést választottam. Nem tagadom, hibát követtem el. Olyan edzőt szerettem volna, aki tehetséges, de többre hivatott és velünk együtt építi fel magát, együtt írjuk majd a közös történetünket. Ez téves elképzelés volt. Dunaszerdahelynek olyan edző kell, akinek már megvan a megfelelő tapasztalata, aki kijutott már nemzetközi kupák csoportkörébe.

Most előrevetít valamit?

Csak azt mondom, így kell majd kiválasztanunk a következő edzőt. A DAC ma már jóval eredménycentrikusabb, nincs időnk kivárni ezeknek az ifjú titánoknak a felemelkedését, a klubnak olyan edző kell, aki teljesíti a fenti paramétereket. Kevés időnk volt a tanulásra, rögtön stadiont építettünk, akadémiát, ennek ellenére így is remek eredményeket értünk el. Az aktuális idény kissé szomorúra sikerült, a bajnokságért kellett volna harcolnunk ezzel a csapattal. Nekünk már nem az első három hely az ambíciónk, a bajnoki címért és a nemzetközi kupák csoportköréért kell küzdenünk. A vonat indulásra készen áll!

Megjelent a MAGYAR7 hetilap 22. számában.

Megosztás
Címkék
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!
CAPTCHA Ez a kérdés vizsgálja, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.